Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 2. szám - A magyar árellenőrzés rendszere

109 elnök a kormánybiztost továbbra is saját ellenőrzése alatt tartva, a miniszterelnökség felügyelete alá rendelte (3330/1938. M. E. sz. r.) a kormányváltozás után azonban ismét a m. kir. kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter felügyelete alá került (7440/1939. M. E. sz. r.). Újabb hatáskörkiterjesztést tartalmaz a 4110/1939. M. E. sz. r., amelynek értelmében az árellenőrzés kormánybiztosa ezután nemcsak tájékoztató és legmagasabb, hanem legkisebb árakat, illetőleg díjakat (kivéve a legkisebb munkabérmegállapító bizottságok hatáskörébe utalt munkabéreket) is megállapíthat. A rendelet továbbá kiterjeszti a 2220/1938. M. E. sz. r. 3. §-ában foglalt kalkulációs adatbemutatási kötelezettséget, az állam mellett most már a törvényhatóságoknak, községeknek és ezek bármilyen üzemeinek, valamint az OTI-nak, MABI-nak és OMBI-nak vagy más közintézményeknek 100.000 P-t meghaladó összértékű közszállítási megrendeléseire és a nyolc nap alatti bejelentés kötelezettségét a megrendelést kiadó intézményre is kiterjesztette. A rendelet 5. §-a értelmében továbbá a kormánybiztosra száll az áremelési szándék esetén a kormánybiztos előzetes engedélyéhez kötött cikkek megállapításának eddig a K. K. M. számára fenntartott joga is. E rendelet kiadása (1939 április 18) óta a kormánybiztos munkássága szervesen illeszkedik a magyar közigazgatás fennálló szervezetébe, mert a rendelet értelmében utasítási joga van a törvényhatóságok első tisztviselőivel, illetőleg a főszolgabírákkal és a megyei városi polgármesterekkel szemben, akiket, mint az árellenőrzés helyi közigazgatási szerveit, vehet igénybe. Űj fejezethez érkezett az árellenőrzés rendszere a háború kitörésekor szervezett kényszergazdálkodási rendszer bevezetésével. A szeptember 2-án kiadott 8300/1939. M. E. rendelet az iparcikkek, valamint a bányászat és erdőgazdaság gyártmányai közül az összes közszükségleti cikkek, továbbá a rendeletben felsorolt mezőgazdasági termények és termékek árát az 1939 augusztus 26-i színvonalon rögzítette. Azóta bármilyen áremelés ezekben a cikkekben a kormánybiztos engedélyére szorul. Az árrögzítésnek kezdetben az volt a célja, hogy a közönség körében mutatkozó bevásárlási hajlam káros gazdasági kihatásainak elejét vegye. Ma inkább az a szerepe, hogy mint kötöttebb formában jelentkező árellenőrzés, lehetővé tegye az árszínvonal emelkedésének a különösen indokolt esetekre való korlátozását, olyan időben, amikor ipari fellendülés és az exportlehetőségek (külföldi árak) ugrásszem emelkedése folytán, de a közönség megnövekedett vásárlóereje és a forgalomban levő pénzmennyiség növekedése következtében is az általános áremelkedés adottságai egyébként megvolnának. A belső árszínvonal alacsonyan tartása magas külföldi árak mellett az exporttevékenység leghatékonyabb állami támogatásának bizonyult a kivitelre dolgozó iparokban és szerencsésen egyenlítette ki a nyersanyagok árában mutatkozó általános emelkedést. Ugyanakkor azonban érzékenyen sújtotta az árrögzítés azokat a kis- és középiparosokat, akik ugyanúgy megérezték a nyersanyagárak emelkedése által előidézett költségszaporulatot, de nem emelhették áraikat. Ugyanakkor a kereskedők, akik joggal panaszolták azt is, hogy az augusztus 26-i színvonalon rögzített ár nem fedi minden cikkben az idényviszonyokat, az árraziáktól félve, hatóságilag megengedett bruttó haszonkulcs megállapítását kívánták. Ez az érdekeltség hivatkozott az ár-