Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 2. szám - A magyar árellenőrzés rendszere

110 kormánybiztosnak 10.300/1939. A. K. sz. rendeletére is, amelyben az importált fenyő, fűrészeltfa és gömbfa árának megállapítása alkalmával a nagykereskedők számára 16%, a telepeskereskedőknek 20% bruttó haszonkulcs alkalmazását engedték meg. A különféle kívánalmakkal szemben a kormánybiztos arra az álláspontra helyezkedett, hogy az iparban bruttó haszonkulcsok megállapításának nem lehet helye, de minden áremelést engedélyez, amelynek indokolt voltát az árkalkuláció ellenőrzése során bizonyítani tudják (ú. n. Kacsóh-Norma). A kereskedelemben, hír szerint, a kormánybiztos német mintára a szakmánként és cikkenként történő árrendezés rendszerét kívánja bevezetni. Dr. Bátyka János Az olasz mezőgazdasági hitelszövetkezet tagjainak felelőssége. A szövetkezeti mozgalom az olasz mezőgazdaságban csak nehezen tudott elterjedni. Ennek oka különösen a mezőgazda individuális és konzervatív világnézete volt, amivel nehezen lehet összhangba hozni az egyetemleges felelősség elvét. Gátolta ezen felül a mozgalom előrejutását az is, hogy Olaszországban a szövetkezetek a politikai pártok szervezkedési formái voltak s a párt bukásával a szövetkezeti vezetők elhagyták helyüket s a szövetkezet felszámolt vagy a nem megfelelő vezetés folytán csődbe került. A fasiszta vezetés felismerte a szövetkezeti vállalkozó formában rejlő nagy szervezőerőt s az egypárt-rendszer bevezetésével a szövetkezetek politikai színezetét megszüntette és a szövetkezeteket tisztán gazdasági feladatok megoldására rendezte be. Az új rendszer feladatául tűzte ki a szövetkezeti mozgalom iránti bizalom helyreállítását. E célból szükséges volt a tagok jogviszonyainak új rendezésére is. A mezőgazdasági hitelszövetkezetekre vonatkozó jogszabályok, a többi szövetkezetekre vonatkozó jogszabályokkal együtt az 1932. évig az olasz kereskedelmi törvényben (cod. di com.) foglaltattak. A napirenden levő szövetkezeti csődök és felszámolások a komolyabb gazdasági exisztenciákat a szövetkezetektől távol tartották különösen azért, mert ha a szövetkezet csődbe jutott, a törvény szerint a szövetkezeti tagok vagyonára is csődöt kellett nyitni (cod. di com. 847) és a tag a szövetkezet egész tartozásáért az egyetemlegesség szabályai szerint felelős (u. o. 1189). A több évig elhúzódó csődeljárás miatt a tagok éveken át nem tudtak hitelt kapni s a tetemes eljárási költségek miatt a csődből csaknem kivétel nélkül teljes vagyonbukással kerültek ki. Különösen hátránj^os volt ez a helyzet az amúgy is nagy nehézségekkel küzdő mezőgazdaságra nézve, ezért a törvényhozás részint a mezőgazdasági adósok különleges helyzetére figyelemmel, részint azért, mert a mezőgazdasági hitelszervezet kiépítését elsősorban tartotta szükségesnek, a mezőgazdasági hitelszövetkezetekre vonatkozó jogszabályok módosítását tűzte ki első feladatául. A mezőgazdasági hitelszövetkezetről szóló 1932 jún. 6-i törvény a szövetkezetek iránti bizalmat azzal állította helyre, hogy a szövetkezeteket a mezőgazdasági miniszter ellenőrzése alá rendelte. Az alapszabályok megalkotásához és módosításához — a törvény szerint — a miniszter jóváhagyása, illetve előzetes hozzájárulása szükséges. A miniszter ellenőrzi a szövetkezet egész ügyvitelét és szükség esetén az igazgatóságot is elmozdít-