Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1940 / 2. szám - Mai jogalkotásunk nehézségei
85 mögött rendesen bizonyosan vagyoni erő áll, amelynek garanciális értéke is van. A jogalkotás a törvényhozói hatalom köréből más vonatkozásban is kicsúszik. Fokozódik a bíróság jogalkotó szerepe. Az élet számos oly helyzetet vet fel, amelyekre a törvényhozó nem gondolhatott, miután különösen a gazdasági élet átalakulása folytán az előrelátható alternatívákat áttekinteni nem tudja. Ha a gazdasági és jogélet nem oly eruptív jellegű mint ma, a bírói jogalkotás be is tölti hivatását. Akkor azonban, midőn minden kavarog, a bírónak is szüksége van a paragrafusra, mely őt megvédi a külső áramlatok befolyása, a tömeghisztéria demagógiája ellen. 8. A jogalkotásnak garanciákra volna szüksége, melyek megakadályozzák a könnyen előállható kisikásokat s megteremtik a vezetőgondolatokat. Ezt a garanciát keresik azok a törekvések is, amelyek a törvényhozói testületnek oly bifurkálását iparkodnak keresztülvinni, hogy annak egyik része a szakszerű előkészítést látja el. Helyes-e a törekvés ez irányban vagy sem, azt pontosan megállapítani nagyon bajos. Félő, hogy emellett a bifurkáció mellett is érvényesülhetnek azok a tényezők, amelyeket legjobban a demagógia neve alatt foglalhatunk össze. Meg vagyok győződve a felől, hogy sokkal többet érünk el akkor, ha egjTrészt a rendelet- és törvény előkészítés részére biztosítjuk a megfelelő nyilvánosságot, lehetővé tesszük a különböző szakköröknek és érdekképviseleteknek a hozzászólást és megvitatást. Ez a kérdés feltárását és mindenféle szempontból való megvilágítását annyira előbbre viszi, hogy az államhatalomnak módjában van egy sokkal szélesebbköm áttekintés alapján foglalni állást a kérdés eldöntésénél, mint különben. A másik nagy tényező lehet a szakirodalom megfelelő működése. Sokkal többet, sokkal intenzívebben és gyorsabban kell a szakirodalomnak dolgoznia, mint eddig. Mihelyt egy kérdés felvetődik, azt boncolni kell. A boncolásnak mélyrehatónak kell lennie. Azzal nem szabad késnie. Csak így akadályozhatja meg, hogy a közönség körében ne fejlődjenek ki oly téveszmék, melyek a törvényhozásra is érvényesítik befolyásukat. A szaklapoknak, a tudományos egyesületeknek, a pályadíjkitüzéseknek mind e küzdelem jegyében kell működésüket kifejteniük. Az egyetemeknek s az államnak is ez irányban kell működésüket koncentrálniok. A megszervezés nem lehetetlen s az eredmény méltó lesz a fáradtsághoz, melyet arra fordítunk, mert megteremthetjük a mult század negyvenes évek doktrinerjeinek mintájára a XX. század negyvenes éveinek doktrinerjeit. Dr. Nyulászi János