Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 2. szám - Az ipari tulajdonjogok elhelyezése a jog rendszerében

86 Az ipari tulajdonjogok elhelyezése a jog rendszerében Az „ipari tulajdonjogok" gyűjtő név, amelyet azonban sem a jogtudomány, sem a tételes jog nem fejlesztett ki, hanem maga az élet. Gyakorlati célszerűségi szempont emelte ki és fogta egybe a magánjog és egyéb jogok területéről azokat az egyes jogokat, amelyek azután együtt és közösen az „ipari tulajdonjogok" nevet kapták. Ez a gyakorlati célszerűségi szempont akkor váltódott ki, amikor államközi szerződésekkel kívánták biztosítani az ipar (mindig beleértve a kereskedelmet is) egészséges fejlődését, védelmét a szabad kereskedelmi rendszerben fellépett szabadossággal szemben, és az egyéni (individualista) rendszerre épített forgalomban azt, ami az iparos (mindig kereskedő is) egyéni személyiségi jogából, személyiségi jogkörében kialakított állományából és szerzeményeiből a legértékesebb. Államközi szerződések, illetve azok egész hálózatáról lévén szó, csak olyan jogok jöhettek tekintetbe, amelyek minden kultúrállam területén elismerést vívtak ki maguknak, amelyek tehát már az emberiség közkincseivé váltak. Az áruk forgalma minden kultúrállamban a lényegileg azonos kereskedelmi jogok és a vonatkozó szerződések, illetve viszonosságok alapján kellőképen már biztosítva volt. Áru és ellenértéke a belőlük folyó szövevényekkel együtt a kultúrállamok adottságából szinte önként folyó nemzetközi joggal már biztosítva volt. Nem volt azonban még biztosítva mindaz az egyéb érték, amelynek a megvédése nélkül a szabad forgalomban és az egyéni (individualista) világfelfogás gyakorlati következményei közepette álló tisztes iparos előbb-utóbb elpusztult volna. Mindaz az érték, amelyet eddig a céhrendszer zártsága és az uralkodó fejedelmek patrimoniális jogából folyó privilégiumok és monopóliumok védtek. Az iparos jogának a körét a szabaddá vált forgalomban immár egyénileg kellett megvédeni, miután a céhrendszer megszűnt és a fejedelem patrimoniális védelmi köre elavult és helyet engedett a mindenki jogosultságának a szabad forgalomban. Az iparos személyiségének a legfontosabb megnyilvánulásait kellett az egész világra kiterjedő és ugrásszerűen rohamosan emelkedő forgalomban megtalálni és megvédeni, még pedig azokat, amelyekkel szemben egyik kultúrállamban sem lehetett ellenvetés. így találták meg az iparos 1. nevét és cégét; 2. védjegyeit; 3. szabadal-