Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 10. szám - Széljegyzetek a sajtótörvényhez. (Befejező közlemény.) 2.[r.] Kártérítés

32. oldal. Jogesetek Tára JOGESETEK a marosvásárhelyi kir. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: dr. Stcfáni Károly kir. Ítélőtáblai taruácsjegyző. 48. I. Felperes az alperes által a tkvi tulajdonosok ellen vezetett Térrehajtás rendjén foganatosítóit ntóajánlati árverésen alperes által megvett ingatlannak birtokbaadása és a nevére leendő bekebelezése iránt indított keresetét arra a körülményre alapítja, hogy a kérdéses ingatlan tényleg — bár telekkönyvön kivül, — az Ő tulajdonát képezi és hogy alperes ezt a körülményt tudva, rosszhiszeműen vette meg az árverésen az ingatlant. II. A keresetnek most ismertetett jogalapjából következik, hegy miután Ily keresetlel csak az ingatlannak tulajdonosa liéphet fel, a kereseti követelés elbírálásához s ezzel kapcsolatban a kereseti jogosultság megállapításához is első sorban annak kétségtelen megállapítása szükséges, hogy az ingatlan valóban a felperes telek kön? vönkivüli tulajdonát képezte; mert alperes rosszhiszeműségéről, miután ez esak akkor foroghatott fenn, ha neki a vételkor tudomása lehetett arról, hogy az ingatlan a felperes jogos tulajdona, e körülmény megállapítása nélkül szólni sem lehet. G. 397/1914. polg. sz. A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati biróság: A felebbezési bíróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja. Indokok: Felperes a m.-i 397. sz. tjkvben A + 157/2., 158/2., 159/2. hrsz. a. felvett, eredetileg az ifj. L. Gy. nevére bekebelezett és özv. L. Gy.-né lU résznyi élethossziglani haszonélvezetével terhelt, de az alperes által a tkvi tulajdonosok ellen vezetett végrehajtás rendjén foganatosított utóajánlati árverésen alperes által megvett ingatlannak birtokbaadása és a nevére leendő bekebelezése iránt indított keresetét arra a körülményié alapítja, hogy a kérdéses ingatlan tényleg — bár telekkönyvön kivül, — az ő tulajdonát képezi és hogy alperes ezt a körülményt tudva, rosszhiszeműen vette meg az árverésen az ingatlant. A keresetnek most ismertetett jogalapjából következik, hogy miután ily keresettel csak az ingatlannak tulajdonosa léphet fel, a kereseti követelés elbírálásához s ezzel kapcsolatban a kereseti jogosultság megállapításához is első sorban annak kétségtelen megállapítása szükséges, hogy az ingatlan valóban a felperes telekkönyvönkivüli tulajdonát képezte; mert alperes rosszhiszeműségéről, miután ez csak akkor foroghatott fenn, ha neki a vételkor tudomása volt vagy a kellő gondosság mellett tudomása lehetett arról, hogy az ingatlan a felperes jogos tulajdona, e körülmény megállapítása nélkül szólni sem lehet. A felebbezési biróság ítélete azonban e ponton annak puszta kijelentésén kivül, hogy a kereseti ingatlanoknak telekkönyvön kívüli tulajdonosaként felperes jelentkezik, egyáltalában nem foglal magában oly tényadatokat, amelyekből a fenti körülményre lehetne következtetni. Amennyiben az Ítéletében megállapított az az egyedüli ténykörülmény, hog}' a kereseti ingatlanokat az árverési vétel alapján alperesnek történt birtokbaadásig huzamosabb időn keresztül felperes használta, egymagában még erre kellő alapul nem szolgálhat. Mert emellett nem ajánlott felperes a per során bizonyító adatot arra nézve, hogy a peres ingatlan tulajdonjogát az annak telekkönyvi tulajdonosaként szereplő ifj. L. Gy.-tól vagy ennek jogelődétől L. Gy.-tól ő vagy jogelőde megszerezte volna s e perben ily bizonyítékot az alperes által ifj. L. Gy. és özv. L. Gy.-né ellen folytatott 1911. Sp. II. 1493. sz. per adatai sem nyújtanak, amennyiben ebben a perben az ifj. L. Gy. nevén álló ingatlanok közül csupán az 1915. hrsz. ingatlanra nézve van a felperes tulajdonszerzése itéletileg megállapítva. Ezek szerint felperes a kereset tárgyához való jogosultságát sem mutatván ki, a perben vitatott további körülmények inegbirálása nélkül a felebbezési biróság Ítéletének megváltoztatása mellett felperes keresetét már ebből az okból el kellett utasítani. A perfelebbezési és felülvizsgálati költségekben való marasztalás alapját az 1893 : XVIII. t.-c. 109., 168., 204. §-aiban, az ügyvédi járandóság megállapítása iránt tett intézkedés az 1868: LIV. t.-c. 252. §-ában, az ítélet végrehajthatóságának kimondása pedig abban találja, hogy a kereseti követelésre a moratóriumi rendeletek nem vonatkozván, azok az ily per költségeire sem nyernek alkalmazást. 1915. január hó 20. 49. Ugy az 1885 : XXII. t.-c. 50. §-a, valamint az optkv. §-a érteiméhen val;imely jogellenes cselekménnyel okozott károsodásért a jogellenesen ténykedőnek felelőssége csak abban az esetben áll fenn, ba a jogellenes cselekmény és a károsodás között a közvetlen okozati összefüggés megállapítható. P. 77/10. 1915. sz. Á marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati biróság: A felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad. Indokok: Felperesek felülvizsgálati kérelmükben a felebbezési bíróságnak a felperesi ingatlan részletárviz által való elsodrására vonatkozó ítéleti ténymegállapítását azért állítják iratellenesnek, mert a kihallgatott tanuk vallomása szerint az ingatlannak ez az elsodrása csak azután következett be, hogy alperes a patak kanyarulatai között fekvő földnyakat átvágta. A felebbezési biróság azonban a tanuk vallomásai alapján a tényállást épen ugy állapította meg, hogy a felperesek parti ingatlanát a földnyak átvágása után nemsokára bekövetkezett rendkívüli árvizek mosták el; következésképen e ténymegállapításnál a vitatott iratellenesség egyáltalában nem forog fenn. De nem helytálló az a további felülvizsgálati támadás sem, hogy a felebbezési biróság az okszerű következtetés szabályait sértette meg, midőn a megállapított tényekből azt a jogi következtetést vonta le, hogy az alperesi ténykedés és a bekövetkezett károsodás között, a felelősség szempontjából, okozatf összefüggés nincsen. A felebbezési biróság ugyanis az elsőfokú biróság Ítéletében foglalt tényállás elfogadásával, felülvizsgálattal nem támadott, tényként azt is megállapította, hogy az a földnyák, amelyen alperes a vizlevezetésre alkalmas 1 méter széles és mély árkot ásta, laza talajánál fogva a legközelebbi árvizet a jelzett árok meg nem ásása esetében sem állotta volna ki átszakadás nélkül. E megállapított tény szerint tehát a felperesi ingatlannak az árviz által való elmosása a földnyak átvágása nélkül is bekövetkezett volna s az átvágás, arra a szintén megállapított tényre való tekintettel, hogy ezután nemsokára a patakon rendkívüli árvizek voltak, csupán arra volt befolyással, hogy az elmosás valamivel korábban állott elő. Minthogy azonban felperes ez utóbbi cimen igényelhető másnemű kártérítést nem követel, s kereseti követelését csupán az ingatlan részletnek az árviz által történt elmosására alapítja; minthogy pedig ez az elmos ás, a fennebb ismertetett tényállás szerint, az alperes ténykedése nélkül is feltétlenül bekövetkezett volna ; ennélfogva helytálló a felebbezési bíróságnak az a jogi következtetése, hogy alperes felperesnek jelzett károsodásáért a földnyaknak átvágása okából felelőssé nem tehető ; mert ugy az 1885 : XXIII. t.-c. 50. §-a, valamint az optkv. 1294. §-a értelmében valamely jogellenes cselekménnyel okozott károsodásért a jogellenesen ténykedőnek felelőssége csak abban az esetben áll fenn, ha a jogellenes cselekmény és a károsodás között a közvetlen okozati összefüggés megállapítható. A kereseti követelés második jogalapjaként felhozott alperesi ígéretre nézve a felebbezési biróság ítéletében foglalt annak a tényállásnak megállapításánál, hogy alperes a felperesi ingatlan részletnek az árviz által történt elmosása után, a parti ingatlan megvédésére szükséges gát elkészítését csak arra az esetre Ígérte, ha az elmosás kizárólag az alperes ténykedésének, vagyis a földnyak átvágásának következtében állolt volna elő, felperes valamely jogszabálysértést nem mutatnak ki, csupán azt állítják, hogy alperes ez alkalommal feltétlen Ígéretet tett. Ezt az állításukat azonban a tényállás megállapítására alapul vett tanúvallomás tartalma megcáfolja; következésképen a felebbezési bíróságnak fenti ténymegállapítására az 1893 : XVIII. t.-c. 197. §. értelmében itt is irányadóul szolgál. E tényállás alapul vétele mellett pedig helytálló és a felhívott anyagi jogszabálynak megfelelő a felebbezési bíróságnak az a jogi kijelentése is, hogy az alperes által tett igéret, a feltétel be nem állta következtében alperest nem kötelezi s e ponton a kir. ítélőtábla utal a felebbezési biróság ítéletének indokaira. 1915. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : DEÁK FEREWCZ-U. 43. SZÁM. TELEFONSZÁM: 333. Nvomatott Gombos Ferenc ,Lyceum "-könyvnyomdában, Kolozsvárt, Deák Ferenc-u. 12.