Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 10. szám - Széljegyzetek a sajtótörvényhez. (Befejező közlemény.) 2.[r.] Kártérítés

JOGESETEK TÁRA A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK ELVI JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI. Melléklet az Erdélyrészi Jogi Közlöny lO. számához. Kolozsvár, 1915. március 7. JOGESETEK a koloxsvárS KSr. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető : dr. Stitds Jenő kir. járasbirógági albiró. 47. I. %ki jóhiszemű árverési vevőtől származtatja tulajdonFogát, a telekkönyvönkivüli tulajdonszerzés rendszerint nem vethető ellen. IE. A kir. Kúria jogegységi tanácsának 3. számú polgári dtintvényéfcc&i foglaltak szerint az árverési vevővel szemben is van helye a megtámadásiak, ha ez tndta vagy kelSő gondosság mellett tndnia Kellett, foo;y az elárverezett ingatlan nem a végrehajtástszenvedőnek, hanem másnak a tnlajdona. G. 138'4. 1914. A kolozsvári kir. ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati bíróság : A királyi Ítélőtábla a felperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja. Indokok: A felperes felülvizsgálati kérelmében azt panaszolja, hogy a kir. Ítélőtábla feloldó végzésében kifejezést adott annak, hogy ae alpereseknek olyan tényeket kell bizonyitaniok, hogy azok alapján a felpereseknek a tljkvben B. 12. alatt kitüntetett jogszerzése körüli rosszhiszeműsége legyen megállapítható, de miután ilyen tényeket az alperesek fel sem hoztak, a felebbezési bíróság tévesen állapított meg oly tényeket, melyekből az ő rosszhiszeműsége jogilag következtethető lenne. A panasz alaptalan. A felebbezési bíróság ténykényt azt állapította meg, hogy a felperes a tkvben B. 9. alatt történt bejegyzés alapján 7-i-ed részben már tkvi tulajdonosa lévén a szóban levő ingatlanoknak, amelyeknek a B. 12. alatti bejegyzés szerint is ugyanazon V4-de képezi a per tárgyát, T. Ny. és L. jelen perbeli alperesek ellen, másokkal együtt rendes pert tett folyamatba tulajdonközösség megszüntetése iránt. Ebben a perben, miként az a dévai kir. törvényszéknek i?K)5. február 10-ik napján 21. sz. alatt hozott jogerős Ítéletéből is kitűnik, a felperes keresetével el lett utasítva, mert megállapittatott, hogy az érdekelt társtulajdonosok előző osztály alapján birtokolnak és hogy elbirtoklás által a felperesnek akkor B. 9. alatt kitüntetett 1U rész jutalékát elbirtokolták és hogy így a felperest a most is per tárgyát képező V* jutalékra nézve a tulajdonjog meg nem illeti. Továbbá megállapította a felebbezési bíróság azt is, hogy a sz.-i kir. járásbíróság előtt 1 : 06. Sp. II. 536. szám alatt folyamatba tett perben felperesként szereplő F. J.-sal, aki a tkvben B. 10. alatt, mint a jelen perbeli felperes jogutóda szerepelt, •sszejátszott a felperes és ennek eredményében került F. J. a tkvben tulajdonosként a végből, hogy a jelen perbeli felperes elérhesse azt a célt, amit az előző rendes perben a fent nevezett alperesekkel szemben el nem érhetett, t. i. a tulajdonközösség megszüntetését. Ezekből a tényekből a felebbezési biróság azt a további tényt következtette, hogy a B. 12. alatt kitüntetett '/Ved rész jutalék megszerzésekor a felperes tudta, hogy ez a jutalék is az illető alpereseket illeti meg telekkönyvönkivüli tulajdonjoggal. Ez a tényállás megtámadva nem lévén, a felülvizsgálati eljárásban is irányadó (S. E. 197. §.). Ezekből a fényekből a felebbezési bíróság helyesen vont :ovábbi jogkövetkeztetést arra, hogy a B. 12. alatt kitüntetett iogszerzés alkalmából rosszhiszemű volt a felperes (optkv. 326. §-a), mert igaz ugyan az, hogy ő a B. 11. alatt kitüntetve volt B. Sz. árverési vevőtől szerezte meg ujabban a peres ingatlan jutalékot és a nevezett birtokbavezetést is foganatosított a végrehajtást szenvedő ellen, mindezekből azonban csak az következik, hogy miután B. Sz. árverési vevő rosszhiszeműsége ellenében kétség sem forog fenn, az alperesek az általa árverés utján szerzett tulajdonjogot vele szemben meg nem támadhatták volna. Kétségtelen ugyanis az, ahogy aki jóhiszemű árverési vevőtől származtatja tulajdonjogát, a telekkönyvönkivüli tulajdonszerzés rendszerint nem vethető ellen, azonban a szóban forgó esetben az alább kifejtettekre is figyelemmel, a felperes nem tekinthető oly harmadik személynek, akivel pusztán abból az okból, hogy a tkvi tulajdont árverési vevőtől szerezte vissza, az említett kifogást érvényesíteni ne lehetne. Az előző rendes pernek fenti kiemelt adataiból folyik, hogy a felperes a peres ingatlan jutaléknak, a tkvi bejegyzés dacára, nem volt valódi tulajdonosa, hanem az illető alperesek voltak a valódi tulajdonosok. A felperes és F. J. közötti összejátszás eredménye az, hogy a peres jutalék tulajdonosa árverési vétel folytán felperes után F. J. lett, aki a tulajdonjogra is vonatkozó keresetével az előző sommás perben el is lett utasítva. Ezekből folyik az is, hogy H. .T. végrehajtató F. J. ellen ily ingatlan részre vezetett végrehajtást, mely valójában nem volt a végrehajtást szenvedőé s miután kétségtelen, hogy a felperes erről is tudott, mert hiszen a fentiek szerint közreműködött arra, hogy F. J. tkvi tulajdonossá legyen ; a felperest ebben az esetben nem lehet oly harmadik személynek tekinteni, ki a nyilvánkönyvre vetett bizalomra vagy az árverési vevőnek, mint jogelődének jóhiszeműségére hivatkozhatnék, mert közömbös a felülvizsgálati kérelemben felhozott az a körülmény, hogy a felperes H. J. végrehajtatóval is összejátszott-e avégből, hogy a F. J. nevén állott ingatlan jutalék elárvereztessék, elég, ha tudta a felperes, hogy ez a jutalék valójában nem képezi a végrehajtást svenvedő tulajdonát. A kir. kúria jogegységi tanácsának 3. számú polgári döntvényében foglaltak szerint az árverési vevővel szemben is van helye megtámadásnak, ha ez tudta vagy kellő gondosság mellett tudnia kellett, hogy az elárverezett ingatlan nem a végrehajtástszenvedőnek, hanem másnak a tulajdona. Annál inkább helye kell, hogy legyen ilyen alapon a megtámadásnak a magánügylet folytán jogot szerzővel szemben. Az ellenkező felfogás esetében a kijátszásoknak tág tere lenne. Már pedig mindkét a fent hivatkozott döntvény indokolásából is következik, az általános jogszabályok szerint a jogok szerzésére irányuló jogügyleteknél a szerző jóhiszeműsége kívántatik meg. A kir. ítélőtáblának a feloldó végzésében foglalt az a kijelentése, hogy az alpereseknek bizonyítani kell olyan tényeket, melyekből a felperesnek az uj jogszerzés körüli rosszhiszeműsége megállapítható, nem ugy értendő, miként ennek a felperes felülvizsgálati kérelmében kifejezést adott, t. i. ugy, mintha az előző bejegyzés az ő javára meg nem történt és mintha az előző perekben megállapított tények fel nem merültek volna, mert a feloldó végzésben a kir. Ítélőtábla lényegileg csak annak adott kifejezést, hogy miután a felperes a B. 9. alatt bejegyzett jogon igényelt, ebben a perben pedig a B. 12. alatti bejegyzés alapján lépett fel, az itélt dolog kifogása meg nem állhat és rámutatott arra, hogy a rosszhiszeműségnek másodsorban eldöntendő kérdését nincs megfelelő tényállás, hanem pusztán csak jogi kijelentés és ennek eredményében lett feloldva az ítélet. Az anyagi jog helyes alkalmazásával van tehát a kereset elutasítva. 1914. december hó 14.