Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 10. szám - Széljegyzetek a sajtótörvényhez. (Befejező közlemény.) 2.[r.] Kártérítés

46 oldal. Erdélyréflii Jogi Közlöny 10. saára. — megtérítését eddig nem biztosi'.otta. Több külföldi jogszabály s különösen az angol joggyakorlat azonban már régebben gondoskodott az ily kár megtérítéséről. A jog általános elteinek kívánt a St. eleget tenni, mikor a legszélesebb néprétegek kívánalmainak megfelelően a kártérítési jogot szintén szabályozás alá veszi. — A szabályozásban a St. biztosítja ugy a vagyoni, mint a nem vagyoni kár megtérítését. A vagyoni kár mibenléte és megtérítésének jogosultsága nem lehel vitás. De nem kevésbé jogosult az okozott nem vagyoni kárért megfelelő kárösszeg megállapítása sem, noha a sajtóközleményokozta erkölcsi veszteség ellenértéket a pénzbeli kárösszeg fizetésében nem talál. Ezen kár sajátos természetére való tekintettel a St. a méltányosság figyelembevételét a pénzbeli elégtétel megállapításánál különösen előtérbe állítja; ezzel mintegy jelezni kívánja, hogy nem annyira a szigorú jog, mint inkább a méltányosság elvei szerint kell a felmerülő vitákat eldönteni. A sérelmet a közlemény büntetendő cselekménnyel vagy anélkül okozhatja. Amint más ténykedés magánjogi kárt okozhat, anélkül büntetendő cselekmények határát átlépné, igy meg- I történik ez a sajtóközleményeknél is. A St. mindkét esetben helyt ad a kártérítésnek. És pedig ha a sérelmet büntetendő cselekmény okozza, a kártérítés megállapítására rendszerint a büntetőbíróság lesz illetékes, amely e kérdésben a büntető Ítéletben határoz. Önként érthető azonban, hogy a kártérítési igényt \ a sértett fél a büntető eljárás keretén kívül polgári uton is érvényesítheti. Ha a kárt okozó közlemény tartalma nem bűncselekmény, a kártérítési igény csupán polgári uton lehet érvé- ; nyesiteni. A kártérítési igényt érvényesítésének ez az útja marad i meg a sértettnek akkor is, ha a kárt okozó közleményben a j bűncselekmény megállapíthatónak látszik ugyan, de a bűnvádi I eljárást elévülés miatt vagy más okból lefolytatni vagy a tettes ! ellen büntető ítéletet hozni nem lehet. A kártérítés kizárólag a sértett fél érdeke, ezért kártérítés csak a sértett fél kérelmére állapítandó meg. A nagyságának megállapítására a törvény határozott tám- j pontot nem nyújthat, hanem a bíróság le kiismeretes munkájára bízza a karösszeg meghatározását s csupán arra hívja fel a biró figyelmét, hogy a felek vagyoni viszonyait tekinteten kívül hagynia nem szabad. A kár megtérítésére a politikai időszaki lapoknál első sorban a hirlapbiztositék szolgál. Következik ez a biztosíték jogi természetéből, mert rendeltetése, hoyy a sajtóközlemények miatt hozott ítéletek végrehajtását biztosítsa. A sértett kártérítést nemcsak akkor követelhet, ha bebizonyítani tudja, hogy a sajtóbeli közlemény neki vagyoni kárt i okozott, hanem a nem vagyoni (erkölcsi kárért is.) Azt az állás- j pontot, hogyha vagyoni kára nincs, csupán nem vagyoni kára | miatt pénzbeli elégtételt nem követelhet sem a törvény szövegezésével, sem a törvényhozási előmunkálatokkal indokolni nem lehet. Amennyiben a sértett a bűnvádi perben nem csupán a ! szerző, hanem a kiadó, illetőleg a nyomda stb. vállalat tulajdo- ! nosa ellen is kéri, — habár a fokozatosság elvének megfelelően csak a 40. §. korlátai közt, — a kártérítés megállapítását, amenynyiben a külömben csak érdekelteknek jelentkező kiadó és illetőleg nyomdász a bűnvádi perben érdekelt felekké válnak, akkor az ő vagyoni viszonyaik is figyelembe veendők a vagyoni és nem vagyoni kár megállapításánál. Ennek a felfogásnak helyességét igazolja az 55. §., amelynek tartalma szerint a büntető Ítélet a kiadóra és a nyomda stb. vállalat tulajdonosára is megállapíthat e törvény rendelkezései szerint valamely kötelezettséget. Megerősíti még ezt a felfogást, hogy a 40. §.-t az 55. §. egyenesen felhívja, amikor a most emiitett kötelezettség megállapításáról szól. III. A helyreigazítás! jogról. A sajtó szabadságával szemben a sajtónak az a kötelezettsége áll, hogy sértő, jogtalan támadásoktól tartózkodnia s amenynyiben ily támadásokat mégis elkövetett, azokat helyreigazítania kell. A helyreigazítás a megtámadottnak természet s joga. A lapok legnagyobb része a St. megalkotása előtt sem zárkózott el az igazságtalanul sértett személyek helyreigazító nyilatkozatainak közlésétől, noha a tételes jog erre nem kötelezte. A/ónban egyfelől az a követelmény, hogy e jognak is, kényszer úján is érvényt lehessen szerezni minden időszaki lappal szemben; másfelől az a körülmény, hogy ennek számos nagyfontosságú részletkérdése van, amelyek tekintetében a sértett és az időszaki lap között komoly nézeteltérések merülhetnének fel s amelyeket kielégítően csak a törvényhozás oldhat meg: kívánatossá tették a hefyreigazitás jogának törvénybe iktatását. Erre tekintettel a St. szabályozta is azt. E szerint a helyreigazitási jog megiileti (jogosított alanyok): 1. Az tahatóságot, amely a reá vonatkozó valótlan tényeknek közlését vagy való tényeknek hamis színben való feltüntetését helyreigazítani szükségesnek tartja. E jog a hatóságot közérdekből illeti meg. A miniszteri javaslat szerint a hatóság általában jogosítva lett volna helyreigazító nyilatkozat közlését követelni s igy felmerülhetett volna az a kérdés, vájjon ugyanazon közleményre vonatkozólag tartozik-e a felelős szerkesztő több hatóságnak helyreigazító nyilatkozatát közölni, avagy az egyik hatóságnak helyreigazító nyilatkozata feleslegessé teszi-e a többiekét ? Az igazságügyi bizottság javaslatára azonban a képviselőház korlátozta a hatóság helyreigazitási jogát arra az esetre, ha az időszaki lap a hatóságról közölt nyíltan vagy burkoltan valótlan tényeket avagy ha a hatóságról szóló való tényeket tüntette fel hamis színben. Ennek következtében csak a megtámadott hatóság élhet a helyreigazitási joggal; de ez akkor is, ha a támadás burkoltan történt. A hatóság fogalmának meghatározásánál az 1878: V. t.-c. 164. §-a iránytadó, amely szerint „hatóság elnevezés alatt értendők a közigazgatási, birói és katonai hatóságok; közigazgatási hatóság elnevezése alatt pedig a bíróságok kivételével minden állami, törvényhatósági és községi hatóság értendő.* Más a helyzet akkor, havaiamely közleményben több tény van, amely helyreigazításra szorul s több különféle hatóság mindegyike más és más tény helyreigazítását követeli. Ebben az esetben mindegyik hatóság nyilatkozata közzéteendő. 2. Megilleti továbbá a jog a magánszemélyeket, egyesületeket, társaságokat, intézeteket és testületeket. Ezek helyreigazitási jogának alapfeltétele, hogy az időszaki lap valamely közleménye őket megtámadta. Nincs különbség a között, hogy a támadás egyenes vagy burkolt volt-e. A burkolt támadás ugyanoly sértő lehet, mint az egyenes támadás s ha másutt nem, ugy legalább a sértett szűkebb körében megértik azt; méltánytalan volna tehát az ilyen egyébként kévésbé férfias támadással szemben a megtámadottat védtelenül hagyni. Ugyanígy joga van a helyreigazításra annak is, akiről valamely időszaki lap valótlan tényeket közölt vagy való tényeket hamis színben tüntetett fel. A helyreigazitási jog kötelezett alanya a szerkesztő. Amig a sajtótörvény más részeiben felelős szerkesztőről beszél, addig a helyreigazitási jogról szóló részben csak szerkesztőről szól. Ennek magyarázata az, hogy a. helyreigazitási jog a valóságos szerkesztőt terheli akkor is, amikor esetleg a St. 16. §. utolsó bekezdése és illetőleg a 24. §. 4. pontja ellenére a lapnak nincsen felelős szerkesztője. A helyreigazítást rendszerint a megtámadott m;iga kérheti. Az általános jogi elvek természetes foiyamányaként azonban gondoskodik arról, hogy a kiskorú helyett törvényes képviselője, íérjes nő helyett férje, elmeb -tegség vagy elmegyöngeség miatt gondnokság alatt álló helyett gondnoka, elhalt személy érdekében, távollét vagy más alapos okból akadályozott egyén helyett hozzátartozója kívánhasson helyreigazítást. A St. szigorúan körvonalozza a helyreigazító lap kötelezettségeit. E szerint a lap szerkesztője a helyreigazító nyilatkozatot kézhez vétele után a lapnak a legközelebb vagy ezután következő számában, ugyanazon a helyen, ahol a helyreigazított közlemény megjelent és ugyanazon nyomással, mint amilyen a helyreigazított közlemény nyomása volt, dijfizetés nélkül köteles közölni s a nyilatkozathoz az időszaki lap ugyanazon számában megjegyzést nem fűzhet, csupán fentartó nyilatkozatot tehet; amiből következik, hogy más alkalommal ily megjegyzést a lap tehet. E jogszabály megsértését a St. kihágássá minősiti. (30. §.) A lapnak ezzel a kötelezettségével szemben a helyreigazitok részen bizonyos feltételek és kötele ettségek állanak fenn, amelyek hivatva vannak arra, hogy az időszaki lapok zaklatását megelőzzék. Így a helyreigazító nyilatkozatot a közlemény megjelenésétől számított egy hónapon belül kell beküldeni, hogy azt az időszaki nyelvén vagy az állam nyelvén kell megírni, hogy az csak ténybeli kijelentéseket vagy tényállításokra vonatkozó egyszeri cáfolatot tartalmazhat. Ezek mellett a helyreigazító nyilatkozat terjedelme a közlemény terjedelmét meg nem haladhatja, kivéve ha a helyreigazításhoz szükséges tényállást csak hosszabb közleményben lehet előadni. Végül a törvényes képviselő vagy a férj ujabb helyreigazítást nem kívánhat, ha a kiskorú vagy a férjes nő a helyreigazítást már maga kieszközölte. A helyreigazítás ideiglenes természetű s egyáltalában nem veszi elejét a sajtójogi felelősségnek, amitatörvény határozottan kifejezésre is juttat. A rendes sajtójogi felelősség mellett azért van reá szükség, mert a leggyorsabb eljárás mellett is hosszú idő telik el, mig a sértett ítélete' nyerhet; ily hosszú időn keresztül nem lehet őt az időszaki lap támadásainak védtelenül kiszolgáltatni. Ha a helyreigazitót a St. 28. §. 8. p. alapján felelősségre vonják, a 34—36. §§. alkalmazást nem nyernek, mert ily esetben fokozatos felelősség nincs. (33 §. harmadik bek.). Sz.