Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 8. szám - A moratórium-vita a Magyar Jogászegyletben

32. oidal. 8. szám. A házastárs közszerzemény esetén (2A + lU =) 3A részben és a szülők amúgy is csak V* részben örökölnének. Kevés vagyonnál az özvegyre nem lényeges, nagy vagyonnál pedig nem hátrányos. 3. Az 1560. §. újból lesz szövegezendő mindenkép, mert az 1554. és 1555. §§. egyszerű fölhívása értelmetlen jelenség. Az ági hagyomány az 1515. §. szerint az egyik szülőt illeti. Másodlagos intézkedés az 1546. §. Az ági hagyományos szülő tehát haszonélvezetmegszoritást nincs miért követeljen a házastársával szemben. Ebből íolyólag az 1560. §. szövege ez lenne : „Ha nem az örökhagyó valamelyik szülője az ági hagyományos, akkor az 1559. §. alapján haszonélvező szülőkkel izemben megszorításnak van helye, ha ezt az ági hagyományos a saját szükséges tartásának hiánya okából kéri. Az eltartás mértékét az ági hagyományos társadalmi állására figyelemmel, az érdekeltek viszonyainak, a helyi szokásnak és annak figyelembevételével kell meghatározni, hogy a szülök a közszerzeményböl állagörökségként mit k aptak. A megszorításra irányuló követelés nem évül el". Az 1555. §. utolsó bekezdése az 1545. és 1546. §§-ra tekintettel itt alkalmazást egyáltalán nem találhat, mert az ági hagyományos csak vagyonértéket követhet és a szülői haszonélvezet is csak erre vonatkozhatik. Az ági hagyományos, ha nem a szülő, távolabb esik az örökhagyótól, semhogy a szülők a haszonélvezetben megszorítást szenvedhetnének egykönnyen. Ezt az ági hagyományos tartásának szükségessége indokolhatja csupán. Ebből íolyóan a sorrendben való változás lényeges. Nem a haszonélvezetre jogositott szülök, hanem ellenkezőleg az ági hagyományos tartásának a szükségessé és mértéke lehet a döntő. Etekintetben a szerepek állandóan megcserélve lettek a tanácskozások rendén, pedig az élet és a jogosság sorrendje szerint a felcserélésből származó visszásság szembeötlő. 4. Az 1561. §. rámutatás, hogy a szülői haszonélvezet jogi természete minő jogi elbírálás alá esik. A szerkesztő bizottság szövegezési elve e §-ban tulhajtást szenved, mert nem azonos jogkörű egyének jogi állását magyarázza a helyett, hogy a helyes megjelöléssel szövegezné a törvényszakaszt. (1. és 2. bekezdés). A törvényszerkesztés technikája túlhajtva zavarokra és homályosságokra vezet. A törvény szellemének oly biztos áttekintését, amivel a szerkesztők rendelkeznek, a gyakorlatban csak a legfelsőbb bíróságnál lehet megkövetelni. Az 1557. §. is már értelmez. A ráértelmezés nem helyeselhető. A ráduplázás nem a jó vadászhoz illő eljárás. A ráértelmezés sem helyes jogászi ténykedés. Az általam elfoglalt álláspont folyományaként az 1561. §. is átszövegezendő tartalmilag is. Eszerint: „A szülői haszonélvezetre (1560. §.) az utóhagyomóAiyrendeléssel terheli hagyományra vonatkozó szabályok alkalmazandók. (1557. §.)Az 1561. §. 2. bekezdését nem találjuk helytállónak még a tervezet szövege szerint sem. Az 1558. §. átirva tisztán ekként hangzanék: „A nem ági szülő (1559. §. 2.) a szülő haszonélvezet hasznaiból az ági hagyamányra jogosultnak nem tőle származó, de házasságuk kötésekor már meg volt kiskorú gyermekét akként köteles eltartani, mint saját gyermekét, amennyiben a tartás a gyermeknek az özvegyi joggal nem terhelt vagyonából nem telik". Már most felvetem ezt a kérdést: ha a szülő az örökségből kiesik: (1545. §. 2. bekezdés) mi lesz e §. értelme?! Az 1558. §. lényege az, hogy a mostoha gyermekek tartása a nem ági szülő részéről is biztosítva legyen az ági hagyomány haszonélvezete ellenében. Az utalás tehát itt is elhibázott. Az 1561. §. 2. bekezdése tehát akként volna szövegezendő: „Az ági hagyomány haszonélvezete alatt bármelyik szülő köteles a másik szülőnek nem tőle származott gyermekét (mostoha gyermek) is — amennyiben ez a tartásra rászorulva van — tartani". Ha azután az ági hagyomány szülői élvezete megszűnik és a tőlük különböző ági hagyományok lép előtérbe, akkor szükségszerűig megszűnik a mostoha gyermek tartási igénye is. Marad a szülői után örökölt vagyonnal. A törvény szövegére ezek volnának szerény észrevételeim. Nem mulaszthatom el azonban kifejezetten reá mutatni arra is, hogy Zsögöd gondolata (kettős szerzemény) lényegileg álláspontom erősségére szolgál. Helyeslem azt az ellenvetést, hogy a gazdaságilag egységes vagyonnak örökségként való osztályozása igy is komplikált, de a | Zsögöd gondolata reá vezet arra, hogy a vagyonnak a házastárshoz való átutalásával lazítjuk a családi köteléket. Akármennyire is menjünk az öröklési jog bölcseleti kutatásában, a való életben még sem törölhetjük ki a lelkekböl a: egy családhoz való tartozás érzetét és ez érzéshez kapcsolódó vagyoni érdeket. Le kell szállani a mélységbe : a nép közé, hogy a helyes elvet megtalálhassuk. De a nép alatt az öröklési joggal kapcsolatban nem a kommunisztikus elveknek hódoló vagyontalan proletáriátust, hanem az államfenntartó parasztságot értem. Tőry Gusztáv reá mutatott arra, hogy a codexnek konzerválnia kell a fennálló jogot, de meg kell teremtenie a társadalmi és gazdasági haladás biztosítékait is.2 Helyes elv. De a konzerválás ne csak a nemesi jogra vonatkozóan álljon. Akként kell a konzerválást niegvalósitani, hogy a nemesi kapcsolatban levők a jogfolytonosságot élvezhessék, de másokra ne legyen kényszerítő szabály. A nagytömegnél 1848. ev után az volt a jogi fallacia, hogy a parasztokra is a nemesi jog elvei alkalmaztattak. Az 1848. év utáni törvényhozásunknak az volt a legnagyobb hibája, hogy semmitéle vonatkozásban polgárjogot nem tudott alkotni. Az alsóbb néposztályok érdekeit nem ismerték eléggé s igy azt hitték, hogy a régi nemzeti jog egyben polgárjog. Pedig épen az öröklésnél élesen domborodott ki az ingó és ingatlan közötti különbség és emellett a nemesek, városi és szabadI kerületek polgárai és a parasztok öröklésének eltérő rendszere. Ez a mi egészségtelen gazdasági helyzetünknek egyik eredendő oka. (Elég reá mutatnom a legelő- és erdőgazdálkodásra vonatkozó törvényekre). A nemesi és hivatalnokosztály életviszonyai helyett a gazdasági osztályok életviszonyai tartandók szem előtt, ha a társadalmi és gazdasági haladás biztosítékait akarjuk a codexbc ! lerakni. Ne essünk az anyagi jognál is abba a hibába, a mibe Plosz az alaki joggal esett. Ö is a törvényszéki eljárást szemlélve (5°/o) kodifikált, habár ma az élet 95°/o arányában a bírósági eljárásban jut elsőbirói megítélés alá. A perjog szerint a bírósági eljárásban alkalmazandók a szabályok megfelelően, holott a járás! irósági eljárás szabályai lettek volna szövegezendők (95°/o) s ezek lettek volna azután kivételekkel megfelelően alkalmazandók a törvényszéki eljárásban (a mire Biró Balázs mutatott rá). A nép milliói részére kodifikáljuk tehát a jogot s a kivéi teles helyzetben élők részére engedjünk az intézkedésre latitudeot. j Ezek a saját érdekeit érvényesíthetik, ellenben a nehezen mozgó | és mindig a saját kárán okuló tömeg nem. Legyünk annyira liberálisak és polgáriasok, hogy codexünk ! a jog fejlődésére évszázadokra alkalmas keret legyen, mert a ! konzervativ ma codexe csupán a mult emléke! X 9 moratórium-vita a Magyar Jogászegyletben. A Magyar jogászegylet január 23-án, 30-án és febr. 6-án a moratóriummal kapcsolatos kérdések megvitatása tárgyában teljes ülést tartott, mely alkalmakkor jogi életünk illusztris képviselői által tétettek felszólalás tárgyává a következő gazdasági és jogi viszonyainkból folyó és a jövőt illetőleg elrendezést igénylő nagyfontosságú kérdések: 1. Fenntartassék-e 1915. március hó 31. napja után a moratórium azokra a tartozásokra nézve, melyek 1914. évi augusztus hó 1. napját megelőző jogcímen alapulnak ugyan, de csak 1915. évi március hó 31. napja után válnak esedékessé? 2. Minő módozatok szerint folytattassék a moratórium alá ! eső tartozásoknak az eddigi moratóriumi rendeletek szerint í megkezdett törlesztése? 3. Az olyan moratóriumos tarozások után, melyekre nézve a ré3ztörlesztés még nem kezdetett meg, mikor és milyen részletek legyenek- fizetendők? 4. Nem kell-e a moratóriumos tartozások bizonyos további csoportjait egészen vagy az általában megállapított törlesztésnél 2 M. J. E. 43. füzet.