Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 8. szám - Ötödik moratóriumi rendelet. (Befejező közlemény)

8. szám. BSrdéiyréasi Jogi Kttzlttiiy nagyobb mértékben kivenni a moratórium alól? Nem kivánnak-e e részben kivételes elbánást különösön a családjogi és öröklési jogcímen alapuló tartozások, a társasági viszony megszűnéséből eredő tartozások, végül az 1914. évi augusztus hó 1. napja előtt elkövetett kötelemszegésen alapuló tartozások? 5. Nem kellene-e viszont a moratóriumos tartozások törlesztésénél a kivételes enyhéb rendelkezéseket felvenni a hadba vonult adósok javára? (j. Milyen mértékben kell megadni a bírói halasztás lehetőségét a moratórium alól kivett tartozások és tartozási részletek tekintetében? Elegendők-e e részben a Pp. 397. §-ában és az ötödik moratóriumi rendelet 22. és 23. §-ában foglalt rendelkezések, vagy pedig a birói halasztás jogának szélesebb körben tüzetesebb körülírással kell-e helyt adni ? 7. A részletekben törlesztett moratóriumos váltók tekintetében, ha a részletek fizetése különböző váltókötelezettek részéről történt, minő kivételes intézkedéseket kellene tenni a különböző személyeket megillető visszkereseti jogok épségben tartására ? 8. Minő átmeneti intézkedésekkel kellene helyreállítani a váltójog rendes szabályait a nemmoratoriumos váltók bemutatása tekintetében? (Ötödik moratóriumi rendelet 2. §-ának utolsóelőtti és utolsó bekezdése.) 9. A moratórium végleges feloldása esetére milyen intézkedések szükségesek az idöszakonkint visszatérő tartozások torlódásának enyhítésére, különösen a hadbavonult és a háborús események által közvetlenül érintett adósok felszaporodott hátralékai tekintetebon ? A teljes ülés elé terjesztett kérdésekhez hozzászóltak: Dr. Engel Aurél általános szempontokat véve alapul, rámutatva a moratórium gazdasági természetére, a magánjogi viszonyok elrendezésére, a moratóriumi rendeletekben lefektetett intézkedéseket általában helyesnek tartja. Bár a moratóriumot elsősorban a hadba vonultak érdeke teszi szükségessé, annak azonban a háború általában kereseti lehetőségektől nagy mértékben megfosztott itthonmaradottakra való kiterjesztése mindenképen indokolt volt. A viszonyok azonban kezdenek rendeződni. A kötelezettségek teljesítésének megkezdésére itt van már az idő. Kitűnő megállapítása, hogy helyre nem hozható mulasztás volt a tartozások azon csoportjára nézve, melyeknél a kötelezettek mezőgazdák, a részfizetési kötelezettségnek az összhiányokban való el nem rendelése. A moratórium lefaragását követeli az egész vonalon. Az ennek alapján megállapítandó nagyobbmérvü fizetési kötelezettségekből tán előálló méltánytalanságokkal szemben remedium a Pp. 397. §. lefektetett birói halasztás, mely lehetővé teszi az individualizálás alapján a birói moratóriumot. Dr. Gallia Béla tovább megy. Ö nem elégszik meg a 397. §. esetleges alkalmazása által esetről-esetre megadandó moratóriummal. A birói moratóriumot intézményessé óhajtja tenni. A Pp. 397. §-a erre nem ad elég lehetőséget, mert ahoz csak akkor lehet folyamodni, ha felperes által eljárás tétetik folyamatba. Az adósnak gazdasági érdeke, hogy a per megindítását be nem várva, kérhessen birói — esetleg választott birói — uton halasztást. Dr. Sichermann Bernát a felvetett kérdések közül főleg a váltójogi természetüekkel foglalkozott. Nagyérdekü a 7. pontban foglalt kérdésre adott véleménye. E szerint, ha több a váltókötelezett és ezek közül többen fizettek a váltóbirtokosnak, ugy a visszkereseti jogok épségben tartására nézve követendő legteljesebb eljárás az, ha a birtokos a váltóban inkorpoltált követelésének kiegyenlítettsége esetén, annak a közvetlen előzője nek adja ki a váltót, ki szintén teljesített fizetést. A 8. pontban foglalt kérdést illetőleg még minden intézkedést korainak tart. A birói halasztás kérdésében rámutatott arra, hogy a Pp. 397. §-a alapján való inaugurálására a birói moratóriumnak, a váltók tekintetében nem helyettesitheti az intézményes moratóriumot, mert váltóperekben a Pp. 618. §-a alapján három napi határidőt kell kitűzni a teljesítésre. Dr. Gold Simon helyesli az intézményes moratóriumot, mint amelyet gazdasági viszonyaink is igazolnak. Időszerűnek látja a moratórium lefaragását. Kevesli a mértéket, melyben ez történik. Azonnali intézkedést kiván a hadi biztosítás bizonyos eseteire nézve. Dr. Mesei Pál a moratóriumnak dr. Engel Aurél által vázolt gazdasági természetéből indulva ki, a moratórium lefaragását célzó bármely intézkedés esetén is különleges elbánást kér a hadbavonultakra nézve. Nem csak azt kéri, hogy a részfizetési -kötelezettség függesztessék fel velük szemben, de azt is, hogy az olyan tartozások tekintetében is, melyek 1914. augusztus J. után jöttek létre, terjesztessék ki a moratórium azokra nézve, kik jóhiszemüleg üzletet kötvén, később kénytelenek voltak a felhívási parancsnak engedelmeskedni, hadba vonulni. Dr. László Károly Engel Auréllal szemben védelmébe veszi a mezőgazdákat. A fizetési kötelezettségnek fokozatosan való elrendelését nem helyteleníti, de a résztörlesztések mértékének megállapitásánál óvatosságra int. Dr. Kann Sándor kifejti, hogy a moratóriumot általános gazdasági körülmények tették szükségessé. Engel Auréllal és az ő nyomán a vidéki pénzintézeteket minden baj okozójává deklarálókkal szemben hatásosan mutatja ki, hogy a moratóriumot nem mint hangoztatni szokták, a vidéki intézetek összeomlásának megakadályozására létesítették. A moratórium csak kötelességeket hárit a vidékre, joghoz alig juttatja őket, mert ha helyenkint a moratóriumi intézkedések az adósokra vonatkozólag adnak is egy kis jogot a pénzintézeteknek, azok a viszonyok folytán azt nem érvényesíthetik, ellenben a kötelezettségeiknek mely a fővárossal szemben áll fenn, minden esetben tartoznak eleget tenni. Ennek tekintetbe vételét kéri az új moratóriumi rendelet megalkotásánál. Ez érdekes fejtegetései után figyelmet kell hogy érdemeljenek a moratórium lefaragására vonatkozólag tett megjegyzései. Azt mondja ugyanis, hogy a résztörlesztések mértékének megállapításánál tekintettel kell lennünk arra, hogy mily alapügyletet fedő váltóval állunk szemben. Árutartozásoknál méltányosnak találja az adós és kielégitőnek a hitelező szempontjából, ha az 1914. augusztus 1. előtt keletkezett tartozások tekintetében 50% fizetése tétetnek kötelezővé. Az agrár váltókat illetőleg megállapítandó további törlesztésekkel szemben óvatosságra int. Nem hiszi, hogy az ily természetű váltókra megállapítandó részfizetéseknek ősznél előbb való elrendelése célravezető és méltányos lenne. A következő felszólaló dr. Teller Miksa volt, aki a moratóriummal kapcsolatos par excellence jogi természetű kérdéssel foglalkozott az uj polgári perrendtartás 397. §-ával, illetőleg azzal, hogy a moratóriumi rendeletek által létesített törvényes halasztás rendszeréről való letérés esetében, a 397. §-ban lehetővé tett birói halasztás kellő garanciát nyujt-e a moratórium alól kiveendő, de esetleg halasztást mégis igénylő ügyek méltányos elbírálása tekintetében. Fontos e kérdés azért, mert egy uj jogszabállyal állunk szemben, melyre vonatkozólag gyakorlat még nem fejlődött ki, nem tudjuk, hogy mily álláspontra fognak helyezkedni bíróságaink a paragrafus alkalmazása tekintetében. A jog alkalmazása tekintetében várható bizonytalanságnak a felek nem tehetők ki és moratóriumos állapotból a rendes jogi állapotba való átmenetelt megkönnyítendő a Pp. 397. §-ára vonatkozó néhány rendelkezésre van szükség. Ugyancsak a Pp. 397. §-ának alkalmazhatóságáról beszélt dr. Sömjén Géza is, ki után a megjelenésben betegség miatt gátolt dr. Szladits Károly helyett az igazságügyminiszterium részéről megjelent dr. Fodor Ármin kúriai biró élt a zárszó jogával, reflexiói tárgyává tevén a Pp. 397. §-a fölött elhangzott felszólalásokat. Megállapítja, hogy a vita abban csúcsosodott ki, vájjon a birói halasztás helyesebb lett volna-e a moratóriumi rendeletek által inaugurált törvényes halasztásnál. A felszólalások folyamán megerősödött benne az a hit, hogy a törvényes moratórium nagy mértékben megnyugtatta a gazdasági tényezőket. Szerinte a birói halasztás most még nem aktuális, de aktuálissá lesz a gazdasági viszonyoknak moratóriumot nélkülözhető helyzete esetében, vagyis a moratóriumos állapot likvidálásánál. A 397. §. ez esetben való alkalmazhatósága tekintetében igazat ad dr. Teller Miksának, szerinte is szükség lesz e paragrafus mellett a háborús idők vitás magánjogi viszonyainak méltányos elintézését lehetővé tévő néhány kisegítő rendelkezés. A teljes ülés elnöke, dr. Sichermann Bernát szólalt fel ezután, kifejezést adva ama reményének, hogy az elhangzott felszólalások a hatodik moratóriumi rendelet megalkotásánál tekintetbe fognak vétetni. K ötödik moratóriumi rendelet. 7\ (Befejező közlemény). 31. §. A vasutak alkalmazottainak illetményeiből az 1914: XVII. tc. 25. §-a alapján engedett levonásokat a moratórium ideje alatt a következő szabályok szerint kell eszközölni. I. A hadba nem vonult alkalmazottaknak illetményeiből a levonásokat — a moratóriumra való tekintet nélkül — ezután is változatlanul kell eszközölni. II. A mozgósítás folytán katonai szolgálatra bevonult alkalmazottak illetményeiből teljesítendő levonások a következőkép szabályoztatnak: