Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 7. szám - Ötödik moratóriumi rendelet. Folytatás - A "Páváról"

JOGESETEK TÁRA A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK ELVI JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI. Melléklet az Erdélyrészi Jogi Közlöny 7. számához. Kolozsvár, 1915. február 14. JOGESETEK a kolozsvári kir. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető : dr. Szitás Jenő kir. járásbirósági albiró. 38. A m. kir. Kúria jogegységi tanácsa 1. sz. p. döntvényének indokolásából is kitűnik, azt a kérdést, hogy a kölcsönösszeg után a bíróságok minő járulékokat és mily mérvben Ítélhetnek meg, az 1877: VIII. t.-c. illetően ennek az 1883. XXV. t.-c. 21. g-ával hatályában fenntartott 3. és I. §-ai szabályozzák. 1914. G. 255/2. sz. A kolozsvári kir. ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati bíróság: A kir. Ítélőtábla a felebbezési bíróság ítéletét részben megváltoztatja. Indokok: A felperes anyagi jogszabálysértés miatt támadta meg a felebbezési bíróságnak a keresetet elutasító ítéletét, holott szerinte a felhozott anyagi jogszabályokra tekintettel, az alperesek kötelezendők lettek volna arra, hogy: 1. az általuk kiállított és 21000 koronáról szóló kötelezvény bélyegének ellenértékét, 2. ezen összeg és 2000 koronát kitevő költség biztosíték után 0.7% bekebelezési illeték összegét, 3. a tőke-, kamat- és járadékadóban felperesre kirótt, de fizetni elvállalt összeget a felperes javára visszatérítsék. A panasz az 1. és 2. pont alattiakra vonatkozóan alapos. Nem vitás, hogy a felpeies az alpereseknek 21000 koronát kölcsön adott és hogy e tőkeösszeg után a 8%-os késedelmi kamatfizetési kötelezettségen felül az alperesek arra is kötelezték magukat, hogy a kölcsönügylettel járó összes költségeket — mint bélyegek és bekebelezési illeték, — valamint a kölcsönügylet után a hitelező rovására kivetendő tőkekamat-adót visszafizetik. A miként a m. kir. Kúria jogegységi tanácsa 1. sz. p. döntvényének indokolásából is kitűnik, azt a kérdést, hogy a kölcsönösszeg után a bíróságok minő járulékokat és mily mérvben ítélhetnek meg, az 1877 : VIII. t.-c. illetően ennek az 1883. XXV. t.-c. 21. §-ával hatályában fenntartott 2. és 4. §-ai szabályozzák. Az idézett számú döntvény szerint ezeknek a szakaszoknak egybevetéséből nyilvánvaló, hogy a törvényhozás az idézett t.-c. megalkotásával azt a közgazdasági s szociális érdeket kívánta megóvni, hogy a kölcsönvevő a kölcsönbe adott összeg fejében a kölcsönadó által kizsákmányolható ne legyen és hogy a kölcsönadó birói segéllyel ne juthasson a kölcsönadott összegért nagyobb haszonhoz, mint a mennyit a törvényhozás a szeme előtt lebegett cél érdekében kamat fejében szedni törvényileg megengedhetőnek talál. A jelen esetre vonatkozással az a kérdés tehát, hogy a szerződésben kikötött bélyegköltségnek és a bekebelezési illetéknek az adós részéről elvállalt viselése iránti kötelezettség a törvényben említett „mindennemű melléktartozás" fogalma alá esik-e ? El kell bírálni tehát azt, hogy a fentebb érintett kötelezettségvállalás a kamat jogi természetével bir-e vagy sem ? Ezt nemlegesen kellett eldönteni, mert a bélyegköltség és a bekebelezési illetéknek az adós által való megfizetése a hitelező részére nyújtott ellenértéket nem képez. Ilyen kötelezettségvállalás mellett sem jut a hitelező nagyobb haszonhoz, mint a mit a törvény kamat fejében szedni megenged. A felebbezési bíróság tévesen érvel azzal, hogy a bekebelezési illeték hordozása azt terheli, kinek érdekében a bekebelezés történt, mert a zálogjog szerzésének célja rendszerint csak az, hogy a követelés biztosítva legyen. Ezzel tehát nem nyújt az adós a hitelező részére külön ellenértéket. A bélyeg és illetékszabályoknak azok a rendelkezései, melyek az illetékköteles jogügyletek és okiratok bejelentése tárgyában a kir. kincstár ebbeli igényeinek megóvása érdekében vannak előszabva, nem jöhetnek figyelembe annak a kérdésnek elbírálásánál, hogy a szóban forgó kötelezettségvállalás a kamat jogi természetével bir-e ? Ellenben miután tőkekamat adótárgyát képezik, azok a kamatok is, melyeket adóslevelekre kölcsön adott tőke utáni kamatokból, mint jövedelmi forrásból huz a hitelező: annak kikötése, hogy a tőkekamat-adót is az adós fizesse, már a hitelező részére nyújtott oly ellenértéket képez, mely a törvényben emiitett „mindennemű melléktartozás" fogalma alá sorozható, mert a tőkekamat-adót a hitelező tartozik fizetni s ha 8%-on felül azt az adós a hitelezőnek megtéríteni tartoznék, ezáltal a hitelező javára 8°/o-ot meghaladó kamatszolgáltatást teljesítene, vagyis a tőkekamat-adót végeredményében a hitelezőnek a kölcsönzött összeg használatáért a kamattal együtt járónak és igy a kamat jogi természetével biró tartozásnak kell tekinteni. A kereset 184 korona 24 fillér községi adótartozás visszatérítésére is van irányozva. Ennek az igénynek elutasítása miatt a felülvizsgálati kérelemben panasz előterjesztve nincsen ugyan, de a felülvizsgálati végkérelemre tekintettel, ki kellett mondani, hogy az elutasítás ebben a tekintetben is helyes, mert a tőkekamat adó fizetésének átvállalására vonatkozóan fentebb előadottakból folyik az is, hogy ez a tartozás is a kamat jogi természetével bir. Minthogy nem vitás, hogy a felperes a szóbanforgó kölcsönügyletből folyóan 67 korona 50 fillért bélyegilleíékben, 161 koronát bekebelezési illetékben az alperesek helyett kifizetett: 228 korona 50 fillér a visszafizetendő összeg, melynek a keresettől járó 5%-os kamatait is megtéríteni tartoznak az alperesek, de nem egyetemleges felelősséggel, mert még a kölcsönösszeg visszafizetésére vonatkozóan sem történt ily irányban kikötés (Optkv. 891. §.), hanem mindegyik alperes csak a maga részéért lehet felelős (Optkv. 889. §.). Ellenkező megállapítás hiányában pedig a részek egyenlőknek tekintendők. A kereseti igény csak egy V3-ad résznyiben állapíttatván meg, az alpereseket a per-, felebbezési és felülvizsgálati költségeknek csak Vs ad részében kellett marasztalni. (S. E. 204., 168. és 110. §§-ok). 1914. november hó 17. 39. A K. T. 43. §. szerint a kereskedelmi maghatalmazott jogköre csak azon ügyletekre terjed ki, melyek a kereskedelmi üzlet folytatásával rendszerint járnak és mindazon cselekményekre, melyeket az ilynemű ügyletek rendszerint szükségesebbé tesznek. Ezek közé azonban, ha az ingatlan megvételével meg is volt bizva, a visszavásárlási jog engedélyezése iránti szerződés, mint ingatlan elidegenítése, nem tartozik s erre külön megbUás nélkül a H. T. 38. § a értelmében még a sokkal tágabb jogkörrel biró cégvezető sincs jogositva. 1914. G. 298/2. A kolozsvári kir. Ítélőtábla, mint felülvizsgálati bíróság: A kir. ítélőtábla a felülvizsgálati kérelmet elutasítja. Indokok: Felperes felülvizsgálati kérelmében eljárási és anyagi jogszabályok helytelen alkalmazását illetve mellőzését panaszolja. Eljárás szabálysértést lát felperes abban, hogy a felebbezési bíróság nem rendelte el az ő eskü alatti kihallgatását is, habár az eljárás során ezt ismételten kérte. A S. E. 95. §-a kötelezően rendeli ugyan, hogy ha a bíróság valamelyik félnek kihallgatását elrendelte, a másik fél szintén kihallgatandó, ha ez iránti kérelmét az eskü letétele előtt előterjesztette, de sem a tárgyalási jegyzőkönyv, sem az ítélet nem tartalmaz adatot arra nézve, hogy felperes ily kérelmet valóban előterjesztett s miután