Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 7. szám - Ötödik moratóriumi rendelet. Folytatás - A "Páváról"

Jogesetek Tára 6. szám. a panaszolt szabálytalanságot illetőleg bizonyítékul a S. E. 198. §-a értelmében csakis a tárgyalási jegyzőkönyv és mellékletei használhatók fel, ezt a panaszt figyelembe venni nem lehetett. Mint eljárási szabálysértést panaszolja továbbá felperes azt is, hogy a felebbezési biróság N. A. alperesi cégtagot vallomására esküre bocsátotta, habár arra vonatkozólag, hogy alperes vele visszavásárlási jogára vonatkozólag kötelezett s hogy ő arról lemondott, a bizonyítás az alperest terhelte. Ez a panasz azonban azért nem alapos, mert egyrészt megindokolta a biróság, hogy N. A. alperesi cégtagnak vallomását a megállapított egyéb ténykörülmények által valószinüsitettnek látta, amely esetben a biróság a S. E. 96. §-a értelmében a bizonyító telet is esküre bocsáthatja, másrészt pedig a biróság az alperes cégtag vallomása alapján a tényállást nem a felperes lemondására, hanem arra vonatkozólag állapította meg, hogy az alperes cég nevében eljárt N. Zs.-nak a visszavásárlási jog iránti szerződéskötésre meghatalmazása volt-e s hogy az alperes cég ahhoz utólag hozzájárult-e vagy sem. Ezen tények tekintetében pedig a bizonyító fél a felpetes volt. Tény ugyan, hogy a kir. ítélőtábla 1912. G. 139. sz. feloldó végzésében szükségesnek találta a tényállásnak arra vonatkozólag leendő megállapítását is; hogy felperes visszavásárlási iogáról lemondott-e, de természetes, hogy ennek szüksége csakis a felebbezési bíróságnak az 1909. D. 162/25. sz. ítéletében elfoglalt azon jogi álláspont mellett forgott fenn, hogy alperes cég a N. Zs. által nevében kötött adás-vételhez későbbi tényeivel hozzájárulván, a felperes javára kikötött visszavásárlási jog az alperessel szemben hatályos. A felebbezési bíróságnak ujabb ítéletében elfoglalt azon álláspontja mellett azonban, hogy alperes cég sem meg nem hatalmazta N. Zs.-t a visszavásárlási jog kikötésére, sem annak erre vonatkozó nyilatkozatához utólag hozzá nem járult s igy felperes ezt a jogát meg sem szerezhette, elvesztette a perben a jelentőségét az a körülmény, hogy felperes erre a jogára kiegyezett, illetve, hogy arról lemondott-e. Ha tehát szabálytalan is lenne a biróság azon eljárása, hogy a lemondás tényére az alperes cég tagját esküre bocsátotta, habár a bizonyítás őt terhelte, ennek az ügy eldöntésére befogása nem lenne. Anyagi jogszabálysértésként pedig felperes a K. T. 43. és 52. §§-ban foglalt jogszabályok figyelmen kivül hagyását panaszolja. De ez a panasz sem alapos, mert a 43. §. szerint a kereskedelmi meghatalmazott jogköre csak azon ügyletekre terjed ki, melyek a kereskedelmi üzlet folytatásával rendszerint járnak és mindazon cselekményekre, melyeket az ilynemű ügyletek rendszerint szükségesebbé tesznek. Ezek közé azonban, ha az ingatlan megvételével meg is volt bizva, a visszavásárlási jog engedélyezése iránti szerződés, mint ingatlan elidegenítése, nem tartozik s erre külön megbizás nélkül a K. T. 38. §-a értelmében még a sokkal tágabb jogkörrel bíró cégvezető sincs jogosítva. A K. T. 52. §-ára felperes részéről történt hivatkozás pedig nyilván alaptalan, mert ezen §. a meghatalmazás köreinek túllépése esetére a meghatalmazottnak személyes felelősségét állapítja meg. Ezen az alapon tehát a felperes a szerződés betöltését vagy kára megtérítését csakis N. Zs. meghatalmazottól és nem az alperes cégtől követelhetné. Minthogy tehát a felebbezési biróság által megállapított azon tényállás mellett, hogy N. Zs. az alperes cég részéről nem volt megbízva azzal, hogy felperessel ennek visszavásárlási joga iránt szerződjön és hogy alperes ehhez utólag sem járult hozzá, felperes keresetével helyesen utasíttatott el, mert a meghatalmazott által meghatalmazása túllépésével kötött ügyletből, amennyiben a meghatalmazó azt utóbb sem hagyta jóvá, ez utóbbira kötelezettség nem származik, felperes felülvizsgálati kérelmét törvényszerű alap hiányában elutasítani kellett. 1914. évi december hó 14. 40. Többekkel való közösülés lénye csak akkor jöhet figyelembe, ha abból más tényekkel kapcsolatosan arra lehet jogilag következtetni, hogy a gyermek anyja feslett életet élt, enélkül még: ha fennforog Is a többekkel való közösülés, ez egymagában nem mentesít a tartás alól u általában különben Is ez a kifogás az OptkT. 163. §-ával szemben figyelembe nem jöhet. 1914. G. 287/3. sz. A kolozsvári kir. Ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati biróság: A kir. Ítélőtábla alperes felülvizsgálati kérését elutasítja. Indokok : Alperes a S. E. 185. §. a) és c) pontjaira alapított felülvizsgálati kérésében alaki jogszabálysértést azért panaszol, mert a felebbezési biróság felperes eskü alatti kihallgatását elrendelte anélkül, hogy a kereseti állításokat bármi részbizonyiték is támogatná, holott ilyen esetben ő is kihallgatandó lett volna s mint a bizonyító fél ellenfele ő lett volna esküre bocsátandó és mert az általa feladott tanuk kihallgatását mellőzte s ezáltal őt a védekezés lehetőségétől is megfosztotta, anyagi jogszabálysértést pedig a felebbezési biróság azzal követett el, hogy az „exceptio plurima concubentium'' kifogásnak helyet nem adott. Ezek a panaszok alaptalanok. A felebbezési biróság a kihallgatott tanuk M. M.-rié, Cs. C>. és T. E. vallomása és alperes azon bár a fogamzási vélelmi időn kivül eső beismerése alapján, hogy felperessel 1912. évi november hó 21-ikén egy ízben közösült, találta valószínűsítve felperesnek azt a tényállítását, hogy alperes 1912. szeptember havában vele közösült s ezért rendelte el a S. E. 96. §-a alapján kiegészítésül felperes eskü alatti kihallgatását. Valótlan tehát a felülvizsgálati kérés ama állítása, hogy a felebbezési biróság anélkül rendelte el felperes eskü alatti kihallgatását, hogy kereseti állításai bármivel is valószínűsítve lenne s ebből folyóan alaptalan az a panasz is, hogy a felebbezési biróság alperes ki nem hallgatásával és azzal, hogy nem őt, mirít a bizonyító fél ellenfelét bocsátotta esküre, jogszabályt sértett, mert ennek csak akkor van helye, ha a döntő tényre nézve más bizonyíték nincs. Oly esetben pedig, midőn kiegészítés céljából rendeli el á biróság valamelyik fél kihallgatását, a másik fél kihallgatása csak akkor rendelendő el, ha azt maga a fél kéri, már pedig a S. E. 197. §-a szerinti bizonyítékul szolgáló periratok szerint alperes ilyen kérelmet elő nem terjesztett. Alperes felebbezési indokai szerint azt, hogy a felperes feslett és erkölcstelen életet élt s másokkal is nemileg közösült kívánta tanúival igazolni, ennek bizonyítása mellőzése miatt előterjesztett panasz azért alaptalan, mert a feslett élet minősítése az erre vonatkozó egyes tényekből levonható jogi következtetés utján állapitható meg s azért erre nem, hanem csak az arra mutató egyes tényekre rendelhető el bizonyítás. Már pedig alperes ily bizonyítandó tényeket meg nem jelölt, mert az, hogy felperes esetleg még mással is közösült, egymagában még valóság esetén sem alkalmas a feslett élet minősítésére s igy a felebbezési biróság azzal, hogy e tekintetben a bizonyítást el nem rendelte, jogszabályt nem sértett. De nem sértett jogszabályt azzal sem, hogy a bizonyítást nem rendelte el arra, hogy felperes akkor, amikor alperessel közösült, beismerte, hogy teherben van; mert egyrészt a mellőzést a felebbezési biróság megindokolta, másrészt az alperes által beismert közösülés idején vagyis 1912. évi november 21-ik napján felperes tényleg teherben volt, ez az idő a vélelmi idő lejárta utánra esik s igy ha e közösülésre vonatkozóan felperes tette is az alperes által állított beismerést, az ügy eldöntésére nem lényeges, már pedig alperes előadását csak igy lehet értékelni, mert azt, hogy előbb is közösült volna felperessel, mindig tagadta. Többekkel való közösülés ténye csak akkor jöhet figyelembe, ha abból más tényekkel kapcsolatosan arra lehet jogilag következtetni, hogy a gyermek anyja feslett életet élt, enélkül még ha fennforog is a többekkel való közösülés, ez egymagában nem mentésit a tartás alól s általában különben is ez a kifogás az Optkv. 163. §-ával szemben figyelembe nem jöhet, ennélfogva a felebbezési biróság azzal, hogy a többekkel való közösülés kifogásának helyet nem adott, anyagi jogszabályt éppen nem sértett. Ezek alapján alperes alaptalan felülvizsgálati kérését elutasítani kellett. 1914. december hó 15. 41. A kir. Ítélőtábla a jelen pert igénypernek nem tekinti, mert a kereseti kérelem a lefoglalt készpénzletétnek zár alól leendő feloldására is irányul ugyan, de a letett Összegnek a foglaltató alperes részére történt kiutal ványozása folytán, miáltal annak tulajdonjoga az alperesre ment át s igy ezzel a végrehajtási zálogjog megszűnt, az igényper célját elvesztette s a per alapjául egyedül a felvett összeg vi»szafi£etésére irányuló kereseti kérelem szolgált, ez pedig az igényper keretébe nem tartozik s igy az igényperre vonatkozó kivételes intézkedések ezen perre nem alkalmazhatók. lem alkalmazható ennélfogva az 1880. évi LX t.-c. 97. g-a sem, amely szerint igényperekben az elsőbiróságl Ítélet helybenhagyó, m fisod bírósági Ítélet ellen további jogorvoslat nem használható s ezért a kir. Ítélőtábla a felnivizsgálati kérelmet érdemileg bírálta el. 1914. G. 313/2. sz. A kolozsvári kir. ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati biróság: A kir. ítélőtábla a felülvizsgálati kérelmet elutasítja.