Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 6. szám - Ötödik moratóriumi rendelet. Folytatás

20. oldal. 5. szám. 36. AB Opik v 919. g-a értelmében a vétlen fél a szerződés teljesítése mellett kártérítést Is követelhet ugyan, de az 1331. §-ban irt kártérítés esak akkor követelhető, ha az ai emiitett g-ban irt cselekményektől származik, ami jelen esetben nem forog fenn s aminek hiányában felperes a szerződés nem teljesítése esetére csak a/t követelheti, amivel magra a dolog: elvesztése állal károsodnék. 1914. G. 223/2. sz. A kolozsvári kir. itélötáhla mint polgári felülvizsgálati bíróság : A kir. Ítélőtábla peres felek felülvizsgálati kérését elutasítja. Indokok: A felebbezési biróság ítéletét mindkét peres fél megtámadta és pedig felperes abban a részében, amely szerint alperes csak 554 korona megfizetésére köteleztetett s a felebbezési költségek megszüntettettek, alperes pedig a felebbezési biróság ítéletét egészben sérelmezte. Felülvizsgálati kéréseiket a S. E. 185. §. a) és c) pontjaira alapítva alaki és anyagi jogszabálysértést panaszolnak. Panaszaik azonban, melyeknek mibenléte az alábbiakból ki fog tűnni, alappal nem bírnak. A felebbezési biróság ítéletében megállapított tényállás szerint felperesek 1909. évben megvették alperestől a f.-vi 3G. sz. tjkvben A. I. 1. rsz. 61/2., 62/2. hrsz. ingatlant 500 kor. vételárért, melyet alperesnek ki is fizettek, de mert az ingatlan nem állott alperes nevén, alperes arra kötelezte magát, hogy 1909. évi november hó 24-ikéig bekebelezésre alkalmas szerződést szerez ; az ingatlant a szerződés megkötésekor felpereseknek birtokba adta. Alperes szerzett is bekebelezésre alkalmas okiratot, de azt a 61/1., 62/1. hrsz. ingatlan tulajdonosától szerezte, a szerződésbe tehát nem a vétel tárgya Íratott be s felperesek per utján a 61/1., 62/!. hrsz. ingatlan tulajdonjogának visszakebelezésére. köteleztettek. Alperes felülvizsgálati kérésében e tényállást azért támadja meg, mert ő azzal, hogy felpereseknek szerződést adott, habár téves helyrajzi számok beírása mellett, szerződési kötelességének eleget tett, mert felperesek bemondása alapján állította ki a szerződést s a biróság ez utóbbi tényt nem vette figyelembe. A per során alperes nem is állította, hogy a helyrajzi számokat felperesek bemondására íratta a szerződésbe, hanem épen azt állította, hogy a helyrajzi számokat a szerződést kiállító körjegyző tévesztette el s ezt szavatosként ez okból perbe is hívta. A fenti állítás a perben elő sem fordult s így a felebbezési biróság azt sem igenlő, sem nemleges irányban meg nem állapíthatta, ez iránti panasza tehát megállható alappal nem bir s természetesen nincs alapja az erre fektetett következtetésnek sem, hogy alperes ebből folyóan szerződési kötelezettségének eleget tett, mert alperes nem általában szerződésszerzésre, hanem arra kötelezte magát, hogy a vásár tárgyát képező ingatlan tulajdonjogának bekebelezésére alkalmas szerződést szerez, ilyet azonban még ma sem adott át felpereseknek. Nincs alapja annak az alperesi panasznak sem, hogy ő szerződés adására, csak a téves szerződés folytán felperesek nevére kebelezett ingatlanokról kiállított szerződés adatai ellenében kötelezhető, mert erre felperesek már birói ítélettel kötelezve lettek s igy alperes kérelmének már nincs tárgya. De nincs alapja felperesek ama panaszának sem, hogy a felebbezési biróság azzal, hogy a vásár tárgya belsőség megbecsülésére ujabb szakértő meghallgatását nem rendelte el alaki s azzal, hogy felperes javára az ingatlan kész becsárát nem állapította meg, anyagi jogszabályt sértett, mert a felebbezési biróság a peres felek beleegyezésével hallgatott meg szakértőt, kinek személye és megbízhatósága ellen felperesek sem tettek kifogást s mert a biróság ennek véleményét helyesnek, indokoltnak találta azzal, hogy az ujabbi szakértői bizonyítás indokoltan mellőzte, jogszabályt éppen nem sértett. De nem forog fenn a panaszolt anyagi jogszabály sértés sem, mert az o. p. t. 919. §-a értelmében a vétlen fél a szerződés teljesítése mellett kártérítést is követelhet ugyan, de a 1331. §-ban irt kártérítés csak akkor követelhető, ha az az említett §-ban irt cselekményekből származik, ami jelen esetben nem forog fenn, s aminek hiányában felperes a szerződés nem teljesítése esetére csak azt követelheti, amivel maga a dolog elvesztése által károsodnék. Nem sértett jogszabályt a felebbezési biróság a perköltséaekre vonatkozó határozatánál sem, mert a S. E. 110. §-a megengedi, hogy a biróság az eset körülményei szerint az egyik felet az ellenfél összes költségeiben is elmarasztalhassa, ha máskülönben a másik fél csak részben is lenne nyertes. A felebbezési biróság pedig megindokolta, hogy a törvény ismertetett rendelkezését miért tartotta alkalmazandónak s miután indokai törvényszerüek s az észszerű gondolkodás szabályainak is megfelelnek, — döntése felülvizsgálat tárgya nem lehet. Ugyanezen indokból nem alapos a felebbezési költségek megszüntetése miatt előterjesztett panasz sem. Mindezek alapján peres felek felülvizsgálati kérését mini alaptalant elutasítani és a felülvizsgálati eljárási költségeket, — I miután egyik fél felülvizsgálata sem vezetett sikerre a S. E. 204, 168, 110. § ai alapján kölcsönösen megszüntetni kellett. 1914. évi november hó 11-ik napján. 37. A jelzálog: teljes törlése iránti kérelemben, mint nagyobban bent foglaltatik a rés?törlés iránti kérelem. 1914. G. 213/3. A kolozsvári kir. ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati biróság: A kir. ítélőtábla a felebbezési biróság ítéletét részben megváltoztatja. Indokok: Az alperesek, kik az illető tjkvben a jelzálog tulajdonosaként bejegyzett S. K.-nak a hagyatékátadó végzés j tanúságaként örökösei elsősorban azért támadták meg a felebbezési biróság ítéletét, mert szerintük az anyagi jog és az állandó birói gyakorlat szerint az adós résztörlést csak akkor követelhet, ha a kölcsönügylet létrejötte idejében ez is kiköttetett. A résztörlés iránti kérelem az alperesek szerint annál ; kevésbbé érvényesíthető, mert ez csak a felebbezési eljárásban volt előterjesztve. A panasz alaptalan. A tulajdonosnak fontos érdeke lehet, hogy ingatlana a tartozás teljes törlesztése előtt is, legalább a teljesített rész kielégij tés erejéig tehermentesít tessék. Az optkv. 469. §-ának rendelkezéséből, egybevetve azt A : tkvi rts. 155. §-ával, helyes értelmezés mellett az következik, hogy amiként a hitelező teljes kielégítése a jelzálog teljes törlésére szolgál alapul, ugy semmi ok sem lehet arra, hogy a részleges és elfogadott fizetés alapján megtagadtassék a tulajdonos| tói a jog arra nézve, hogy a jelzálogjogot az egész jelzálogról a fizetett összeg erejéig törültesse, miáltal a tényleges állapot lesz kitüntetve a tkvben. Egészen máskép állana a dolog akkor, ha a szerződi) felek között kikötés lett volna arra nézve, hogy csak a teljes kiegyenlítés esetében következhetik be a törlés, amiről azonban szó sincsen. A jelzálog teljes törlése iránti kérelemben, mint vagyonban bent foglaltatik a résztörlés iránti kérelem és igy már ez alapon teljesen alaptalan a fent kiemelt panasz második pontja. De a tkvi törlés iránti perekben nem foghat helyet az olyan kérelemmel, mellyel az alperesek elsősorban törlési engedély kiadására volnának kötelezendők és csak ennek elmulasztása esetébe:-lennének annak eltűrésére kötelezhetők, hogy a felperes a zálogjog kitörlésének bekebelezését az Ítélet alapján a tkvi hatóságnál kérvény utján eszközölhesse ki, mert a törlési keresetnek az a célja, hogy az eredetileg érvénytelen, vagy az időközben elenyészett zálogjog kitörlése bekebeleztessék ami pedig elérhető az által, hogy a törlési engedélyt pótló jogerős Ítélet alapján közvetlenül a tkvi hatóságnál kéri a tulajdonos a zálogjog törlését és mert a felebbezési biróság ítéletében foglalt annak az előfeltételnek a bekövetkezése, hogy az elsősorban kiadatni rendelt törlési engedély tényleg ki nem adatott, a tkvi rend. értelmében a tkvi hatóságnál kérvény utján nem is igazolható; következően felesleges rendelkezés is az, hogy az alperesek elsősorban törlési engedély kiadására vannak kötelezve s igy csak annyiban állhat meg a felebbezési biróság Ítéletének a per főtárgyáról rendelkező része, amennyiben a másodsorban arra is vannak kötelezve az alperesek, mikép tűrjék, hogy a felperes a törlést közvetlenül a tkvi hatóságnál keresztül vihesse ; természetes, hogy most már egyedüli marasztalást csak ez képez. A megtámadott Ítéletnek az a rendelkezése, hogy az alperesek 200 korona pénzbírság terhével arra vannak kötelezve, hogy 30 nap alatt a szóbanforgó s jelzálogilag biztosított követelést, mint örökösök, magukra átírassák és hogy ennek folytán a törlésre alkalmas okiratot adjanak, nem helyt álló, mert a fent kiemeltekből folyóan ennek semmi célja nincsen; következően a felülvizsgálati kérelemben e részben felhozott vonatkozó panaszok figyelembe vétele mellett a felülvizsgálati végkérelem kövei keztében a felebbezési biróság ítéletének vonatkozó rendelkezéseit megváltoztatni s a felperes keresetének vonatkozó részével elutasítani kellett. 1914. évi november 9.