Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 6. szám - Ötödik moratóriumi rendelet. Folytatás

J ogcsetek Tára 19. oldal. talhassa. A felebbezési bíróság rendelkezése tehát, amelylyel a f:er- és felebbezési költségeket kölcsönösen megszüntette jogszabályt nem sért s igy felülvizsgálat alá sem vonható. Kolozsvárt, 1914. december 23. 34. AE Optkv. 938. §-a értelmében az ajándékozás az ajándékozó részéről erre irányuló szándékot s azt tételezi fel, hogy az mint a megajándékozott javának előmozdítására irányuló és jogi kötelezettség nélkül bekövetkező önkéntes tény Jelentkezzék. Már peöig ilyenről nem lehet szó, a midőn — amint az a jelen esetben tényállásként meg lett állapítva — az átruházd kényszerhelyzetében vagyonát értéken alól idegeníti el, mert árverés alatt állván, vagyonának megmentésére más mód nem kínálkozott s erre vonatkozólag felperessel sem tudott megegyezni, habár ez iránt vele is többször tárgyalt. 1914. G. 334/2. sz. A kolozsvári kir. Ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati bíróság: A kir. Ítélőtábla a felülvizsgálati kérelmet elutasítja. Indokok: Felperesi ügyvéd egyedül I. r. felperes M. A.-tói kapott meghatalmazását mutatta be, a többi felperestől azonban meghatalmazást felhívás dacára sem csatolt, az ő ellenjegyzésével beadott felülvizsgálati kérelem is ennélfogva csak az I. r. felperes nevében beadottnak volt tekintendő. Hogy valamely jogügylet tartalmánál fogva adás vételnek vagy ajándékozásnak tekintendő, jogi kérdés, melynek eldöntése az anyagi jog körébe tartozik. Kelperesnek az a panasza tehát, hogy a felebbezési bíróság az örökhagyó és az alperese között létrejött vagyonátruházást helytelenül nyilvánította adás-vételnek és nem ajándékozásnak, nem a ténymegállapítás ellen irányul, hanem az anyagi jog helytelen alkalmazására van alapítva. A kir. Ítélőtábla tehát ezt a panaszt, mint ilyet birálta el, de azt alaposnak nem találta. Az Optkv. 938. §-á értelmében az ajándékozás az ajándékozó részéről erre irányuló szándékot s azt tételezi fel, hogy az mint a megajándékozott javának előmozdítására irányuló és jogi kötelezettség nélkül bekövetkező önkéntes tény jelentkezzék. Már pedig ilyenről nem lehet szó, amidőn — amint az a jelen esetben tényállásként meg lett állapítva, — az átruházó kényszerhelyzetében vagyonát értéken alól idegeníti el, mert árverés alatt állván, vagyonának megmentésére más mód nem kínálkozott s ere vonatkozólag felperessel sem tudott megegyezni, habár ez iránt vele is többször tárgyalt. Felperes felülvizsgálati kérelmében ugyan azt állítja, hogy az A. az ingatlanokra árverést nem is kért s hogy ő és testvérei is akarták atyiuk adósságait rendezni, de alperes ebben őket a vagyon megszerzésével megakadályozta, ezek a tényállítások azonban a megállapított tényállással szemben, mint az iratok tartalmával is ellentétben állók, figyelembe nem jöhetnek. A kir. itélöbla is osztja tehát a felebbezési bíróság azon jogi álláspontját, mely szerint ez a vagyonátruházás —• az előadott oknál fogva — ajándékozást nem képez s minthogy ennélfogva az Optkv. 951. §-a alapján felperes kö eles részének kiegészítését sem követelheti, nyilvánvaló, hogy felperes keresetével helyesen utasíttatott el. A kereset elutasítása folytán önként elesnek azután a felülvizsgálati kérelemnek többi panaszai, nevezetesen, hogy jogszabályt sértett-e a biróság azzal, hogy felperesi ügyvédnek a többi, felperestől kapott meghatalmazás bemutatására ujabb halasztást nem adott, hogy nem rendelt bizonyítást arra, hogy I. r. felperes részét megszerezte-e s hogy az alperes által az örökhagyó tartozására teljesített fizetésekre vonatkozó tényállás helyesen lett e megállapítva vagy sem ? A felülvizsgálati kérelemnek tehát törvényszerű alapja nem lévén, azzal felperest elutasítani kellett. 1914. december hó 31. 35. Az Optkv. 87©. g-a szerlat a szerződést csak az nem köteles megt irtani, aki az elfogadó féltől Igazság alán és alapos félelem által kényszeríttetett a szerződésre. 1914. G. 314/2. A kolozsvári kir. Ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati bíróság: A kir. ítélőtábla alperesek felülvizsgálati kérését elutasitja. Indokok: Alperesek a S. E. 185. §. a) és c) pontjaira alapított felülvizsgálati kérésükben alaki és anyagi jogszabálysértést panaszolnak. A panaszok azonban, melyeknek mibenléte az alábbiakból fci fog tűnni, megállható alappal nem birnak. Alperesek az első biróság előtt azt adták elő, hogy felperes apósa és P. J. I. r. alperes 1913. évi nyarán U.-re menve, a városba felperes apósa 500 korona pénzt megőrzés végett I. r. alperesnek átadott, azután lerészegedtek s I. r. alperes a pénzt felperes apósának visszaadta, hazajőve azonban felperes és apósa megjelentek alperesnél s megöléssel való fenyegetéssel rávettek alpereseket, hogy a felperes javára 500 koronáról kötelezvényt állítsanak ki, holott az 500 koronát I. r. alperes már visszaadta volt felperes apósának, a kényszer hatása alatt azonban a kötelezvényt kiállították felperes részére. A felebbezési biróság azt a tényt, hogy I. r. alperes az 500 koronát felperes apósának visszaadta, meg nem állapította, mert az erre nézve kihallgatott tanú B. J.-né vallomásában támogató adatot nem talált s ennélfogva az I. r. alperes eskü alatti kihallgatását sem rendelhette el, egyrészt mert ő lévén a bizonyító, támogató adat nélkül eskü alatti kihallgatása helyet nem foghat, másrészt az eset alkalmával ittas volt s maga is ugy nyilatkozott, hogy nem tudja mi történt a pénzzel. A felebbezési biróság tehát törvényszerű és helytálló indokokból mellőzte I. r. alperes eskü alatti kihallgatását arra a tényre, hogy a felperes apósának az 500 koronát visszafizette s igy e részben a S. E. 64. §-ában irt kötelezettségnek eleget tévén, az eredmény maga a felülvizsgálat tárgyát nem képezi s ebből folyóan nincs alapja annak a panasznak, hogy a felebbezési biróság jogszabálysértéssel mellőzte az alperes eskü alatti kihallgatását. Nincs alapja annak a panasznak sem, hogy a felebbezési biróság alaki jogszabálysértéssel állapította meg felperes nő kereseti jogosultságát és követelését, mert maga I. r. alperes fent ismertetett előadásában elismerte, hegy 500 az koronát felperes apósától átvette és hogy felperes és apósa együtt vették rá, hogy a kötelezvényt kiállítsa, ez előadásra is tekintettel a felebbezési biróság P. Gy. tanú vallomása alapján jogszabálysértés nélkül megállapíthatta, hogy a kötelezvény felperes javára ennek apósa jelenlétében és hozzájárulásával állíttatott ki s igy nem fér kétség ahhoz, hogy a kereseti követelés felperest illeti. A megállapított tényállás szerint ugyan megőrzés végett került a kereseti összeg elsőrendű alpereshez, azonban ez a kereseti alapon való megítélésnek akadályát nem képezi, mert a kötelezvény kiállításával a jogalap megváltozott, ami pedig az Optkv. 1376. §-a értelmében helyesen megtörténhetett, az 1377. §. szerint ily esetben az előbbi főkötelezettség megszűnt s egyszersmind az uj vette kezdetét. Nincs tehát alapja annak a panasznak, hogy a kötelezvény tartalma az előző tényekre való tekintettel a valóságnak meg nem felel s az előző tények előadása keresetváltoztatást nem i képez, mert a jogalapra továbbra is az újítás folytán létrejött kötelezvényben foglalt kölcsönügylet. A felebbezési biróság a tanuk vallomása alapján tényként megállapította, hogy alperesek a kötelezvényt minden külső kényszer nélkül önkéntes megtérítési kötelezettségük elismeréséül irták alá. Ennélfogva nincs alapja annak a panasznak, hogy a'peresek a kötelezvényt lelki kényszer hatása alatt s anélkül, hogy az akarat elhatározási képesség birtokába lettek volna, irták alá, mert az Optkv. 870. §-a szerint a szerződést csak az nem köteles megtartani, aki az elfogadó féltől igazságtalan és alapos félelem által kényszeríttetett a szerződésre. Alperesek ugyan állították, hogy felperes és apósa megöléssel való fenyegetéssel kényszeritették a kötelezvény kiállítására, de e részben a felebbezési biróság épen azt állapította meg, hogy ily kényszer nem történt. Az a lelki állapot pedig, melyet alperesek felülvizsgálati kérésükben felhoznak, hogy kétségbeesés, bánat és elkeseredés állapotában voltak s amelyből a felebbezési biróság is kétségbeesett lelki állapot fennforgását állapítja meg, miután azt nem a felperes vagy apósa, vagy valamelyik hozzátartozója idézte elő, az ügylet érvénytelenségét előidéző lelki kényszer állapotának tekinteni nem lehet, mert a lelki kényszer is csak akkor forog fenn, ha a fenyegetés fontos érdek megsértését helyezi közvetlenül kilátásba s ha ezáltal alapos félelem támadhat a félben aziránt, hogyha a kicsikart ügyletet meg nem köti, a fenyegetésül használt veszedelem éri s hogy ez a fenyegetés a másik szerződő féltől, vagy vele egyetértő harmadik személytől származzék. Hogy pedig az emiitett lelki állapot olyan lett volna, hogy az az akaratelhatározási képességet kizárta volna, adatot a felebbezési biróság meg nem állapított s a per során eme lelkiállapotukat ilyennek maguk sem jelezték s ha annak inditó okát vesszük alapul, hogy t. i. az elveszett pénz visszafizetése anyagi érdeküket érintette s az a lelki állapot ebből keletkezett, olyannak annál kevésbé lehet tekinteni, mert maga alperes is elismerte, hogy a pénzt átvette s ebből folyó kötelezettsége a kötelezvény nélkül is fennáll. 1914. december hó 23.