Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 52. szám - A tömeggondnokok és ügygondnokok kirendelésének szabályozása

JOGESETEK TÁRA A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK ELVI JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI, HlcIIéklct az Erdélyrészi Jogi Közlöny 52. számához. Kolozsvár, 1915. december 26. JOGESETEK a kolozsvári kir. Ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: dr. Szitás Jenő kir. járásbirósági albiró. 198. Szolgalmi jognak elbirtoklás által való megszerzéséről csak akkor lehet szó, ha ezt a jogot meghatározott uralkodó telek tulajdonosa, birtokosa vagy birlalója javára a telek használata érdekében gyakorolták. P. II. 1816/33—1915. szám. A kolozsvári kir. ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálat^ bíróság: A kir. Ítélőtábla a felebbezési bíróság ítéletét a S. E. 204. §-a értelmében feloldja s a felebbezési bíróságot arra uta. sitja, hogy ujabban kitűzendő szóbeli tárgyalás és netán szükségesnek mutatkozó bizonyító eljárás foganatba vétele után, ebben a végzésben kifejtettekre is figyelemmel, a tényállás szabályszerű m gállapitása mellett határozzon újból. Indokok: A felperes felülvizsgálati kérelmében azt panaszolja, hogy a szóval előadott felebbezésében a szolgalomszerü használatra vonatkozóan további bizonyítást hozott ajánlatba s a felebbezési bíróság ugy ezt, valamint az előző sommás viszszahelyezési perben az I. r. alperes által tett beismerést figyelmen kívül hagyta. A panasz alapos. Az elsőbiróságnak a felebbezési bíróság által egészben elfogadott ítéleti indokolásában szó sincsen arról, hogy az elsőrendű alperesnek az előző sommás visszahelyezési perben tett az a nyilatkozata, hogy „a felperes kúthasználatát elismeri" s az elsőbiróság előző perbeli Ítéleti indokolásában tett az a kijelentése, hogy az I. r. alperes a felperes vizmeritési jogát kétségbe nem vonja s abban őt nem gátolja s csak a használattól való eltiltást tagadta, bir-é valamely befolyással annak eldönthetése szempontjából, hogy a felperes szolgalomszerü használatot gyakorolt az alperesi ingatlanon, holott az I. r. alperesnek ez a perbeli kijelentése a szolgalmi jog elismerése iránt indított ebben a perben is oly adatot képez, melyet az alábbiakra is figyelemmel, mint lényegest, a S. E. 64. § ának rendelkezésére tekintettel, figyelmen kívül hagyni nem lehetett volna. A felebbezési bíróság ítéletében nincsen ugyan nyoma annak, hogy a felperes az Írásban benyújtott felebbezésében foglaltakat szóval előadta volna (S. E. 142. §-a) s az indokolásban a felebbezési s az ellenkérelemmel összefüggően csak az van kiemelve, hogy a felek előadták az elsőbiróság előtt lefolyt tényállás és bizonyitásfelvétel eredményét és kérelmeiket szóval indokolták, de már ez utóbbi kijelentésből is valószínű következtetés vonható arra, hogy a felperes a tüzetesen megindokolt írásbeli felebbezésében foglaltakból — eltekintve a végkérelemtől — valamint nyilván előadott szóval. Minthogy pedig a felülvizsgálati kérelemben azt adta elő a felperes, hogy a felebbezését szóval előadta s ezt az I. r. alperes válaszáben kétségbe nem vonta, sőt annak tartalmából is valószínűséggel az következik, hogy a szóban forgó egyezségi megállapodást a felperes a felebbezési tárgyaláson tényleg felhozta, mindezeknél fogva azt kellett megállapítani, hogy a felperes az Írásban benyújtott felebbezését szóval előadta, mert különben a 'elebbezési bíróság nyilván annak adott volna kifejezést, hogy a felperes csak felebbezési kérelmét vagy e mellett a felebbezésben felhozottaknak csak egy megjelölt részét adta elő. A felperes ebben a felebbezésében pedig felhozta, hogy a peresfelek a szóban forgó kút szolgalomszerü használatára vonatkozóan megelőzően már megállapodtak és erre nézve bizonyítékot is ajánlott, melynek mellőzése egyáltalában nincsen indokolva, mert a felebbezési bíróság az első ^bíróság Ítéletét az abban megállapitolt tényállás és az abban felhozott indokok alapján hagyta helyben. A pótindokolásban a bizonyítás mellőzéséről nincsen szó. Az a kérdés, hogy valamely idegen ingatlan használata szolgalomszerü-é, a használat mikéntjét megállapító s annak alapját képező tényekből következtethető jogkérdést képez, de a S. E. 37. § a módot nyújtott volna arra, hogy a felperes birói felhívásra határozott nyilatkozatot tegyen arra nézve, hogy mily használatra vonatkozó megállapodásból folyóan következteti a szogalomszerüséget. Nem vehető figyelembe az I. r. alperesnek a válasziratban foglalt az az érvelése, hogy miután a felperes keresetében elbirtoklásra hivatkozott csak, a használatra vonatkozó megállapodás felhozható ne lenne, mert hiszen jogilag az elbirtoklás is csak akkor hoz1 i.tó fel sikerrel, ha a birtoklás szolgalomszerü s így a szolgalomszerü használatra vonatkozó megállapodás voltakép csak összefüggő kérdést képez az elbirtoklás kérdésével. Nem alapos az az alperesi érvelés sem, hogy a felperes ne hivatkozhatnék az előző sommás perbeli .arra a nyilatkozatára, mely a fentiekben ki van emelve, mert az elbirtoklásra alapított kereset elbirálhatása szempontjából is támogató adatot képezhet az előző perbeli nyilatkozat, mihelyt mind a két per ada'ainak egybevetésével tüzetes mérlegelés alá veszi azt a bíróság. A felebbezési bíróság ítéletének indokolása részben ellen tétes, részben érthetetlen, mert teljességében fogadván el az elsőbiróság által megállapított tényállást, ezzel a felebbezési bíróság által is megállapítottnak kell tekinteni azt a tényt, hogy a szóban forgó kutat a felek jogelődei építették 40 évvel ezelőtt és azt közösen használták, (elsőbirósági Ítélet 9. oldal) mégis a pótindokolásban az foglaltatik, hogy az alperesek kizáróan használták a kutat és I. r. alperes elnézte „másoknak is* a kútból való vizmeritést, tehát nyilván a felperes használata is bent foglaltatik az utóbbi kijelentésben. Az indokolás további részében az foglaltatik, hogy a felperes atyja a kútra vonatkozóan tulajdonjogot nem szerzett. Ez pedig nem is kérdés tárgya, mert hiszen a szolgalmi jog elismerése iránti kérését (optkv. 523. §.) folytán az döntendő el, hogy a felperes elbirtoklás utján szolgalmi jogot, tehát idegen dologra vonatkozó jogot szerzett-é ? Telki szolgalomról a jelen esetre vonatkozással azonban csak akkor lehet szó, ha az a kút, melyből a felperes a vizmeritést gyakorolni kívánja s az ahoz vezető út valamely meghatározott telek hasznosabb vagy kényelmesebb használata végett létesíttetik vagy kizáróan egy vagy több meghatározott személy javára szolgál, tehát szolgalmi jognak elbirtoklás által való megszerzéséről^ csak akkor lehet szó, ha ezt a jogot meghatározott uralkodó telek tulajdonosa, birtokosa vagy birlalója javára a a telek használata érdedében gyakorolták. Igaz ugyan, hogy a tulajdonjog az annak tárgyát képező