Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 52. szám - A tömeggondnokok és ügygondnokok kirendelésének szabályozása

LELT. J99s 116. oldal. dologra kizárólagos használatot biztosítván, a harmadik személy által gyakorolt használatra vonatkozóan az a vélelem áll fenn, hogy az csak a tulajdonos szívességéből, elnézéséből történik, különösen áll ez olyan esetben, amikor a használatot bárki gyakorolja. Az ilyen használat az optkv. 313. §-ában meghatározott jog birtok fogalmát ki nem meríti s elbirtoklásra bármily hosszú időn át gyakoroltassék is; nem vezethet. Ámde a jelen esetben a felperesről, tehát határozott személyről van szó, aki az uralkodó telek számára akar szolgalmi jogot elbirtoklás által szerezni a kérdéses szolgáló telken. Az a megállapított tény, hogy a felperes és családján kívül más idcrjenek is gyakorolták a vizmeritést, nem zárja ki a szolgalom jogának felperes által elbirtoklás utján való megszerezhetését, mert arra nézve nincs ténymegállapítás, hogy a rzolgalmat általában mindenki, bárki gyakorolná. Az elbirtoklás félbeszakadásáról az optkv. 1497. §-ának rendelkezésére tekintettel, a felhozott okból szó nem lehet. A többi panasz, mint tárgytalan, ezúttal nem igényel méltatást. Az ítélet feloldása folytán a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségeknek csak mennyiségét kellett megállapítani, viselésének kérdése az ujabban hozandó határozatban lesz eldöntendő. VS. E. 204. §.) L915. évi szept. hó 6. 199. Az optkv. 1090. § iíb.in használt „ár" (PreL«) kifejezés alatt kell érteni, hogy a bér nemcsak készpénzből, hanem bármilyen|jellegii ellenszolgáltatásból állhat, tehát ninnkaszolgáltatásból is. Az optkv. 1116. g-a a haszonbérleti szerződésre vonatkozóan a felmondás idejét azokban az esetekben szabályozza, amelyekben a szerződést bizonytalan időre kötötték, amikor a haszonbérbeadó fel van jogosítva arra, hogy ennek a bizonytalanságnak hat havi íelmontlás előrebocsátása mellett véget vethessen. P. II. 2067/16—1915. A kolozsvári kir. Ítélőtábla, mint polgári felülviszgálati bíróság : A királyi Ítélőtábla a felperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja. Indokok: A felülvizsgálati kérelemben felhozottak közül elsősorban azt kellett kiemelni, hogy a felperes, bár tévesnek találja az elsőbirósági ítéletben foglalt azt a megállapítást, hogy a peres ingatlan (ház) egészben árverés tárgyát képezte volna, mert a felperes férjének beleegyezése hiányában V* ed részben ma sem képezheti az alperes tulajdonát, mindazonáltal, miután nem felebbezett az elsőbiróságnak mind a két peresfelet elutasító ítélete ellen s nem sérelmezi a felebbezési bírósági Ítéletet sem abban a vonatkozásban, hogy a ház egészben árverés alá kerültnek lett megállapítva, de vitatja, hogy a felebbezési bíróság eljárási s anyagi jogszabálysértéssel állapította meg azt, hogy a peresfelek között utóbb haszonbéri viszony létesült, holott a felek között fennálló jogviszony az optkv. 1122. és következő szakaszaiban irt örökhaszonbér fogalmi elemeit meríti ki. Haszonbérleti viszonyról a felperes szerint már azért sem lehet szó, mert a felperesi ellenszolgáltatás napszám teljesítéséből állott és csak néha váltották meg azt pénzzel. A panasz alaptalan. Az elsőbiróságnak a felebbezési bíróság által átvett indokolása szerint megállapított tényt képez az is, hogy az alperesi jogelőd a felperes apósa által 1848. januárius l-e előtt bírt belsőség helyett ezelőtt 38 évvel a pertárgya ingatlant engedte át a felperes apósának, aki a földesúri tulajdont képező romladozó ház helyett fiai segítségével a sajátjából uj házat épített és ettől ! kezdve csak 10 napszám teljesítésére volt a felperes apósa kötelezve. 51. szám A felperes apósa id. H. M. gyermekei, utóbb árverés alá bocsátván a házat, azt az alperes vásárolta meg. A 160 korona vételár összegből lU részt, mely a felperes néhai férjét illette, az alperes nem fizette meg, hanem a felperest és férjét évenkénti 25 napszám teljesítésének kötelezettsége mellett továbbra is az ingatlan használatában hagyta ; később a szolgáltatás évi 20 koronában lett megállapítva. Ezelőtt 2—3 évvel a felperes férje 600 korona vételár ellenében meg is akarta vásárolni az alperestől az ingatlant, de kölcsönt nem kapván, az ügylet abba maradt. Az elsőbiróság ítéletében a Pp. 270. §-a szerinti mérlegegeléssel kifejezésre van juttatva az is, hogy nemcsak a szóban forgó épület anyaga, hanem a térhaszonélvezet és árverés tárgyát képezte s csupán azért utasította el az ingatlan birtokbaadására irányuló viszonkeresetet, mert az 1848 előtt keletkezett jogviszony folytatásának kell tekinteni az ujabbi megállapodást és igy örökhaszonbérletről lehet szó. Ezt az elsőbirósági kijelentést csupán azért emelte ki a királyi Ítélőtábla, mert a felperes a felülvizsgálati kérelmében hangoztatja ugyan, hogy az elsőbiróság ténymegállapításai összhangban állanak a tanúvallomásokkal, mégis lényegileg abból kiindulva támadja a felebbezési bíróság Ítéletét, hogy nem lett figyelembe véve, hogy az árverés tárgyát csak a ház anyaga képezvén, a földhaszonélvezeti jog fennmaradása folytán csak örökhaszonbérletről lehet szó. Ha megállapítható lenne is, hogy az id. H. M. által 1848. év előtt birt belsőségen volt ház a nevezett tulajdona lett volna s eként osztott tulajdon esete forogna fenn, ez a jelen esetben bözömbös azért, mert a P. 534. §-a értelmében a felülvizsgálati bíróság a felebbezési biróság Ítéletét az abban előadott tényállás alapján vizsgálja felül, miután a tényállás megtámadása megfelelő panasz hiányában figyelembe nem jöhet és igy a megállapított tényekből folyik, hogy a cserébe kapott ingatlan, vagyis a zsellérnek földhaszonvételt joga s ugyanannak építménye a volt földesúr jogutóda által tulajdonul megszereztetvén, az ingatlan állagának tulajdona, az ingatlant terhelő szolgáltatással együtt a földesúr jogutóda személyében egyesült s ezáltal megszűnt az ingatlan tulajdonának netáni megosztottsága, mint annak a majorsági zsellérbirtok egyik főbb ismérvét tünteti fel. Ebből folyóan az árverés után létesített és fentebb kiemelt megállapodás nem lehet örökhaszonbéri szerződés (optkv. 1122. §-a), mert most már az alperessel szerződött feleket az osztott tulajdoni minőség megszűnte után nem az ingatlan haszontulajdona, hanem annak csak használata illette meg. E szerint haszonbérleti jogviszonytól lehet csak szó, mert az optkv. 1090. §-ában használt „arfc (Preis) kifejezés alatt kell érteni, hogy a bér nemcsak készpénzből, hanem bármilyen jellegű ellenszolgáltatásból állhat, tehát munkaszolgáltatásból is. Hogy az idézett szakaszban érintett „ár" kifejezés nem jelent csak készpénzt, már abból is kitűnik, hogy az optkv. 1054., 1055. §-ok rendelkezései szerint a törvény az adásvételi szerződés fogalmához kifejezetten megköveteli, hogy a vételárnak készpénzből kell állania, ellenben az 1090. §. ezt a feltételt a bérre nézve nem szabja meg. Az optkv. 1116. §-a a haszonbérleti szerződésre vonatkozóan a felmondás idejét azokban az esetekben szabályozza, amelyekben a szerződést bizonytalan időre kötötték, amikor a haszonbérbeadó fel van jogosítva arra, hogy ennek a bizonytalanságnak hat havi felmondás előrebocsátása mellett véget vethessen. Az pedig nem vitás, hogy a felmondás megtörtént és a határidő is rég lejárt és igy minden további kérés tárgytalanná válván, az anyagi jog helyes alkalmazásával adott helyet a felebbezési biróság a viszonkeresetnek. 1915. évi november hó 3. napján. Jogesetek Tára Nyomatott Gombos Ferenc „Lyceum*-könyvnyomdában, Kolozsvárt, Deák Ferenc-u. 12.