Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 50. szám - Enquéte. A perbeli járulékok meghatározása. (Folytatás és vége.)

J A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK ELVI JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI. JOGESETEK TÁRA Melléklet az Ertlélyrészi •Jogi Közlöny 50. számához. Il i HIIU II I III I ITT" tf^agTTHTB* WTSMggtCgatfaK Kolozsvár, 1015. derem o«*r 13. JOGESETEK a kolozsvári kir. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: dr. Szitás Jenő kir. járásbirósági albiró. 192. A piaci árult Ismérve nem a hivatalos jegyzés, hanem az, hogy valamely árura nézve bizonyos helyen jelentékeny kereslet és kínálat befolyása alatt átlagos ár képződjek. \ piaci árnak, mint ilyennek meghatározásánál azonban nem az esetleges és kivételes külön nagybani tétetek? hanem a« összes vételek és eladások középára szolgál alapul. P. II. 1762/0-1915. A kolozsvári kir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság: A kir. Ítélőtábla a felebbezési biróság Ítéletét a S. E. 204. §-a értelmeben feloldja. Indokok: A felebbezési biróság ítéletét eljárási jogszabályok megsértése miatt mind a két fél megtámadta. Míg a felperesi panaszok lényegileg alaposak, addig az alpereséi alaptalanok. A felebbezési biróság a kir. ítélőtábla által előbb hozott feloldó végzésében kifejtett jogi álláspontnak megfelelően mondotta ki azt, hogy a szerződésszegő eladó alperes felelős annak az árkülönbözetnek erejéig, mely a teljesítés helyén és idejekor a szerződési és piaci ár között mutatkozik. Minthogy pedig az alperes eskü alatti vallomásában (1913. D. 290/5. sz. jkv.) azt a kijelentést tette, hogy „később az árpa ára ugy 40—50 fillérrel emelkedett és ugyanazon jegyzőkönyvben foglalt kijelentése szerint maga kívánta igazolni, hogy az árkülönbözet legfeljebb 40—50 fillér volt mmként,. amire az előbb hozott másodbirósági ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében is utalt: a. felebbezési biróság az alperes szempontjából nem sértett eljárási jogszabályt, amidőn az adásvétel tárgyát képezett árpa árának a kérdéses időben és a teljesítés helyén való piaci árát az alperesek megfelelően értelmezett perbeli nyilatkozatára tekintette], 100 kgrmonként 14 korona 50 fillérben állapította meg, mert azt, hogy e perbeli nyilatkozatokat menthető tévedésből tette volna, a kellő helyen fel nem hozta s a felülvizsgálati kérelemben sem hozott fel oly konkrét tényeket, amelyekből a menthető tévedése valóban megállapítható lenne. Arra pedig nem hivatkozhatik sikerrel az alperes, hogy piaci árjegyzés lévén, ne lehetne helye a más módon való bizonyításnak, mert a községi elöljáróságnak nem tartozik hatáskörébe a szóban forgó vételi ügyletek folytonos nyilvántartása s az eredményezett vételáraknak rendszeres jegyzékben tartása, mely adatok nélkül pedig a vétel tárgyát képező árpa piaci ára hitelesen nem lévén tanúsítható, a szóban levő községi bizonyítvány, valamint a k.-i k. és i.-nak azon adatokra is támaszkodó bizonyítványa az árpa piaci árának megállapítására alkalmas bizonyítékot nem, képeznek. A kereskedelmi törvény 356. §-ának 2. pontjában foglalt rendelkezés által azonban nincsen kizárva az, hogy a vevő az eladó szerződésszegéséből származó kárát és annak összegét árjegyzés hiányában perrendszerüen más módon bizonyíthassa. A piaci árnak ismérve nem a hivatalos jegyzés, hanem az, hogy valamely árura nézve bizonyos helyen jelentékeny kereslet és kínálat befolyása alatt átlagos ár képződjék. A piaci árnak, mint ilyennek meghatározásánál azonban nem az esetleges és kivételes külön nagybani vételek, hanem az összes vételek és eladások középára szolgál alapul. Ezekre a szempontokra figyelemmel, az árkülönbözetnek szakértő tanukkal való bizonyítása a jelen esetben nem mellőzhető. Az e miatt emelt felperesi panasz tehát azért alapos, mert a fent kiemeltekre tekintettel téves megállapítás az, hogy a községi bizonyítvány hivatalos árjegyzést foglalhatna magában és ebből folyóan ne lenne helye szakértő tanuk általi bizonyításnak. Önként értetődik, hogy a felperesi felülvizsgálati kérelemben érintett B. 2. alatti s a szóban lévő számlák, melyeknek' figyelmen kívül hagyása miatt szintén panasz van előterjesztve, továbbá a községi bizonyítvány is, mint a pernek adatai a fentebb- kifej-' tett elvekre tekintettel a S. E. 64. §-ának rendelkezéséhez képest . mérlegelés tárgyát kell hogy képezzék. Ezek szerint most már az a kérdés lesz csak eldöntendő, | hogy a felperest 100 kgrmként 14 korona 50 filléren felül vala! mely összeg megilleti-é árkülönbözet fejében ? A felebbezési biróság ítéletének feloldása folytán a felül! vizsgálati eljárásban felmerült költségeknek mennyiségét kellett | megállapítani, viselésének kérdése az ujabban hozott határozatban lesz eldöntendő. (S. E. 204. §. utótétele.) 1915. évi szept. hó 6. 193. A Pp. 61. §-a értelmében a bírónak aggályosság okából való kizárását csak a fél kérheti, a félnek perbeli képviselője tehát a saját nevében ilyen kérelem előterjesztésére annál kevésbbé bir jogosultsággal, mert ugyanő a fele által indított kérdéses perben a saját személyében az ügyvédi díj és költség megállapítása szempontjából sem tekinthető érdekeltnek, mivel a perben az ügyvéd részére saját felével szemben dij és költség megállapításának helye nincs. (l»p. 121— 131. $-ai. Ppé. 18. §-a.) L P. I. 2177/3—1915. szám. A kolozsvári kir. iiélötáhla polgári felülvizsgálati tanácsa : A kir. ítélőtábla a d.-i kir. törvényszéknek neheztelt végzését azzal a részleges változtatással, hogy a Pp. 604/2—1915. sz. beadványban dr. P. V. felperesi ügyvéd által a saját nevében előterjesztett kizárási kérelmet hivatalból visszautasítja, egyebekben helybenhagyja. Indokolás: A dr. P. V. felperesi ügyvéd által a saját nevében előterjesztett kizárási kérelmet azért kellett hivatalból visszautasítani, mert a Pp. 61. §-a értelmében a bírónak aggályosság; okából való kizárását csak a fél kérheti, a félnek perbeli képviselője tehát a saját nevében ilyen kérelem előterjesztésére annál' kevésbbé bir jogosultsággal, mert ugyanő a fele által indított kérdéses perben a saját személyében az ügyvédi dij és költség megállapítása szempontjából sem tekinthető érdekeltnek, mivel a perben az ügyvéd részére saját felével szemben dij és költség megállapításának helye nincs. (Pp. 424—434. §-ai. Ppé. 18. §-a.) Ami pedig a felperesek által már a P. 604—1915. sz. keresetben előterjesztett és a P. 1915. sz. beadványban is fentartott kizárási kérelmet illeti, amelyet arra alapítottak, hogy G. I. kir. járásbiró perbeli képviselőjükkel, dr. P. V. ügyvéddel ellenségeskedésben áll, ebben a tekintetben a kir. törvényszéknek azt a jogi álláspontját, hogy a bíró aggályosságáról egyáltalában csak abban az esetben lehetne szó, ha az annak alapjául és okául felhozott ténykörülmények az ügyre való tekintettel a biró és peres fél közötti viszonyból és a félnek perbeli ügyvédje közötti viszonyból vannak merítve, a kir. ítélőtábla magáévá tehette ugyan, mert sem a Pp.-nak ide vágó 61. § a, sem annak más rendelkezései a biró aggályosságának alapjául felhozott okoknak milyen és kik között fenforgó viszonyból való származására nézve ilyen kori itozás felállítására alapot nem nyújtanak, sőt a Pp.-nak más rendelkezéseiből, nevezetesen annak rokontermészetű viszonyra vonatkozó intézkedést tartalmazó 59. §-ából, amelynek 4. pontja szerint a biró már a törvénynél fogva nem járhat el olyan ügyben, amelyben valamelyik félnek ügyvédjével a most id. 59.° g. 2. és 3. pontjaiban meghatározott viszonyban áll, épen ellenkezőleg az következtethető, hogy a törvényhozó a biró és a fél ügyvédje közötti viszonyból származtatott aggályossági okok figyelembevételét sem akarhatta kizárni. Ebből folyóan a kir. ítélőtábla a felperesek által a nevezett biró aggályosságának okául felhozott, fentebb említett körülmenynek figyelembe vehetését a törvénynél fogva kizártnak nem