Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 50. szám - Enquéte. A perbeli járulékok meghatározása. (Folytatás és vége.)

112 oldal. Jogesetek Tára 49. szám. tartja ugyan, mindazonáltal az annak alapján nevezett biró kizárása iránt előterjesztett kérelmüket alaptalannak találta, mert azt az állításukat, — hogy a nevezett biró ügyvédjükkel ellenséges viszonyban állana, — egyáltalán semmivel sem valószínűsítettek, holott ezt a Pp. 63. § a értelmeben nyomban, vagyis már a kizárási kérelem előterjesztésekor kellett volna tenniök. A felfolyamodásban felhozott azt a körülményt, hogy a felperesek nem akarják perük elintézését oly biróra bizni, akiről állítólag köztudomású lenne, hogy Ítéleteit ügyvédek csinálják, vagyis hogy emiatt a felperesek a nevezett bíróval szemben bizalmatlansággal viseltetnek, a kir. Ítélőtábla azért hagyta figyelmen kivül, mert a fél részéről a biróval szemben táplált bizalmatlanság magában véve az ügyre való tekintettel a biró elfogulatlansága iránt alapos kétség támasztására (Pp. 61. § a) nem alkalmas. Azt a kérelmet, hogy G. I. járásbiró ellen a miatt, mivel a kizárási kérelemnek a keresetben történt előterjesztés dacára a kizárási kérelemnek elintézése előtt a kereset tárgyalására maga elé határnapot tűzött, — a fegyelmi eljárás megindítása céljából az illetékes fegyelmi bírósághoz jelentés tétessék, — a kir. Ítélőtábla is mellőzte, mert a nevezett biró intézkedésében, bár az a Pp. 66. §-ával össze nem egyeztethető, a fegyelmi feljelentés megtételére kellő alapot és' okot nem látott. Egyébként a felpereseknek szabadságukban áll a nevezett biró ellen a fegyelmi feljelentést annak illetékes fegyelmi bíróságánál benyújtani. Végül a felfolyamodásban előterjesztett ann?k a kérelemnek, hogy a felfolyamodás költségében a nevezett biró elmarasztaltassék, mi törvényszerű alapja sem lévén, azt a kir. ítélőtábla figyelmen kivül hagyta. 1915. szeptember 21. II. P. I. 2178/3—1915. A kolozsvári kir. Ítélőtábla polgári felülvizsgálati tanácsa' A kir. ítélőtábla dr. P. V. ügyvédnek felfolyamodását Hivatalból visszautasítja. Ehez képest a dévai kir. törvényszéknek megtámadott végzését csak M. M. peres félnek felfolyamodása következtében vévén felülvizsgálat alá, — azt helybenhagyja. Indokolás: Dr. P. V. ügyvédnek felfolyamodását azért kellett hivatalból visszautasítani, mert az 1914. Sp. 945/11. sz. beadványban előterjesztett kizárási kérelmet egyedül M. M. peres fél terjesztette elő, a megtámadott végzés tehát csak ezen peres fél kérelme tárgyában hozatván, az ellen a nevezett ügyvéd a saját személyében annál kevésbbé bir felfplyamodási joggal, mert a Ppé. 59. §-a szerint ezen egyesitett perekben is alkalmazandó Pp. 617. §-a értelmében kizárási kérelemmel is csak a peres fél élhetvén, az e tárgyban hozott végzés ellen felfolyamodási joggal is csak a peres fél bir. Ami pedig a Al. M. peres fél által előterjesztett kizárási kérelmet illeti, amely arra van alapítva, hogy G. I. kir. járásbiró és a nevezett peres félnek perbeli képviselője, dr. P. V. ügyvéd között kiélesedett súrlódások vannak, hogy ugyanők egymás ellen fegyelmi panaszokat adtak be és hogy a nevezett biró M. M. peres féllel szemben is ellenszenvvel viseltetik, a kir. Ítélőtábla a kir. törvényszék által ezen kizárási kérelem felől hozott megtámadott végzést a következő okokból hagyta helyben. A kir. törvényszéknek a megtámadott végzésben elfoglalt azt a jogi álláspontját, mely szerint a biró aggályosságáról egyáltalában csak abban az esetben lehetne szó, ha az annak alapjául és okául felhozott körülmények az ügyre való tekintettel a biró és a peres fél közötti viszonyból és nem a biró és a peres félnek ügyvédje közötti viszonyból vannak merítve. A kir. Ítélőtábla magáévá nem tehette ugyan, mert sem a Pp.-nak idevágó 61. §-a, sem annak más rendelkezései a biró aggályosságának alapjául felhozott okoknak milyen és kik között fenforgó viszonyból való származására nézve ilyen korlátozás felállítására alapot nem nyújtanak, sőt a Pp.-nak más rendelkezéseiből, nevezetesen annak rokon természetű viszonyára vonatkozó intézkedést tartalmazó 5í». §-ából, amelynek 4. pontja szerint a biró már a törvénynél fogva nem járhat el olyan ügyben, amelyben valamelyik félnek ügyvédjével a most id. 59. §. 2.és3.pontjaiban meghatározott viszonyban áll, épen ellenkezőleg az következtetendő, hogy a törvényhozó biró és a félnek ügyvédje közötti viszonyból származtatott aggályossági okok figyelembe vételét sem akarhatta kizárni. Ebből íolyóan a kir. Ítélőtábla a nevezett peres fél által G. 1. biró aggályosságának okául felhozott, fentebb emiitett s a most nevezett biró és dr. P. V. közötti viszonyból merített körülményeknek figyelembe vehetését már a törvénynél fogva kizártnak nem tartja ugyan, mindazonáltal a nevezett birónak kizárása iránt 1915. május 18-án előterjesztett kérelmet alaptalannak találta, mert M. M. peres fél a nevezett biró aggályosságának okául felhozott, fentebb kiemelt körülményekre vonatkozó állításait egyáltalán semmivel sem valószínűsítette és nem tette valószínűvé azt sem, hogy a nevezett biró vele szemben is ellenszenvvel viseltetik és hogy ő erről csak a kérdéses perekben a nevezett biró előtt korábban megtartott érdemleges tárgyalások után értesült (Pp. 61. utolsó bekezdése), holott ezt a Pp. 63. §-a értelmében nyomban, vagyis már a kizárási kérelem előterjesztésekor kellett volna megtennie; és mert való ugyan, hogy amint erről a kir. Ítélőtábla a nála Fgy. 27/2—1915. sz. a. levő iratok megtekintéséből meggyőződött, dr. P. V. ügyvéd a nevezett biró ellen több rendbeli fegyelmi feljelentést tett, de ez 1915. június hóban történt, már pedig a fent jelzett egyesitett perek megindítása, sőt a kizárási kérelem előterjesztése után tett fegyelmi feljelentés magában véve aggályosság okául a Pp. 61. §-a szerint nem szolgálhat. A felfolyamodásban felhozott az az állítás, hogy a d. i kir. törvényszék a neyezeít kir. járásbirónak dr. P. V. irányában való aggályosságát 11 drb. más ügyben megállapította és ott a kizárási kérelemnek helyet adott, figyelembe vehelő azért nem volt, mert a felfolyamodás a Pp. 554. §-a értelmében uj tényekre és bizonyítékokra is alapitható ugyan, de a felfolyamodó emiitett állítását a felfolyamodás mellett egyáltalán semmivel sem tette valószínűvé; és mert különben is az aggályosság kérdése a Pp. 61. §-ának második bekezdése értelmében minden ügyben külön s a kérdésben levő ügyre való tekintettel bírálandó el. Nem volt végül figyelembe vehető a fdfolyamodásba foglalt az az állítás sem, hogy a nevezett biró Ítéleteit ügyvédek által csináltatja és hogy a felfolyamodó ez okból nem hajlandó peres ügyét az ő ítélkezése alá bocsátani, mert az a körülmény, hogy a nevezett biró más ügyekben milyen eljárást folytatott és milyen kötelességszegést követett el, a nevezett birónak a a jelenlegi peres ügyre való elfogulatlansága iránt alapos kétség támasztására (Pp. 61. §-a) nem alkalmas, mivel semmi adat és alap nincs annak megállapítására, hogy a nevezett biró a jelenlegi ügyben is a felfolyamodó által állitotthoz hasonló eljárást fogna követni. Annak a kérelemnek, hogy a felfolyamodás költségében a nevezett biró marasztaltassék, mi törvényszerű alapja sem lévénv azt a kir. Ítélőtábla figyelmen kivül hrgyta. 1915. szept. 21. 193. Az Optkv. 1371. §-a értelmében csak a zálog- és kölcsönszerződés természeté tel ellenkező feltételek és mellékszerződések érfénytclenek s ennélfogva a kölcsön lejárta után a felek között létrejött uj jogügyletek ai id. §. rendelkezése alá nem vonhatók. P. II. 2021/13—1915. szám. A kolozsvári kir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság: A kir. ítélőtábla a felebbezési biróság ítéletét feloldja. Indokok: Felperes keresetében kijelentette, hogy nem a kölcsönről szóló kötelezvényben foglalt megállapodás, hanem a megbízásából eljárt neje és az alperes között utóbb létrejött adásvételi ügylet alapján lép fel s ennek'alapján kéri a kereseti ingatlan tulajdonjogának megítélését. Minthogy az Optkv. 1371. §-a értelmében csak a zálog- és kölcsönszerződés természetével' ellenkező feltételek és mellékszerződések érvénytelenek s ennélfogva a kölcsön lejárta után a telek között létrejött uj jogügyletek az id. §. rendelkezése alá nem vonhatók s minthogy a felperes előadása szerint létrejött adásvételi jogügylet érvényességét azon az alapon, hogy a felperes nevében eljáró nejének az 1886: VII. t.-c. 23. §-ának megfelelően nem volt közjegyzői okiratba foglalt meghatalmazása; az alperes mint harmadik személy meg nem támadhatja s a megbízásnak eme hiányosságát a felperes utólagos hozzájárulása különben is pótolja, a kir. ítélőtáblának az a jogi álláspontja, hogy amennyiben felek között kölcsön lejárta után az adásvételi ügylet a vitatott tartalommal valóban létrejött, annak érvényességét az Optkv. 1371. §-ának rendelkezése nem érinti s felperes annak alapján jogait érvényesíteni joga van. De mert a felebbezési biróság ebben az irányban a tényállást meg nem állapította s ennélfogva az ügy az eldöntésre nem alkalmas, a Pp. 543. §-a alapján a felebbezési biróság Ítéletét feloldani és uj határozat hozatalát elrendelni kellett. Az ítélet feloldása folytán a felülvizsgálati kérelem többi panasza tárgytalanná vált, ezek elbírálásába tehát a kir. Ítélőtábla nem bocsátkozott. 1915. évi szept. hó 15. Nyomatott Gombos Ferenc „Lyceum"-könyvnyomdában, Kolozsvárt, Deák Ferenc-u. 12.