Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 49. szám - Enquéte. A perbeli járulékok meghatározása

JOGESETEK TÁRA A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK ELVI JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI. Melléklet az Erdélyrészl Jogi Közlöny lf>. számához. Kolozsvár, 1015. december 5. JOGESETEK a kolozsvári kir. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető : d$, Szifás Jenő kir. járásbirósági albiró. 190. Leányismerefség szerzése körül felmerült költség: megállapítható-é? (Optkv. 879. l. p.) P. Ií. 1832/12-1915. szám. A kolozsvári kir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság: A kolozsvári kir. Ítélőtábla mind a két fél felülvizsgá lati kérelmet elutasítja. Indokok: A felebbezési bíróság ítéletét anyagi s eljárási jogszabályok megsértése miatt mind a két fél támadta meg. A panaszok alaptalanok. A felebbezési biróság ítéletének indokolása szerint a kereseti 1000 koronának kikötésére vonatkozóan a személyesen meghallgatott felek perbeli nyilatkozatait illetően csak annyiban van eltérés, hogy a felperes leány ismeretség szerzéséért azt feltétlenül, az alperes a házasság létrejöttétől feltételezetten állította kikötő tnek. Az e részben az alperestől vitatott iratellenességről nem lehet szó, mert a felebbe/.ési biróság is kifejezést adott Ítéletében annak, hogy a felperes állal feltétlenül kikötöttnek vitatott 1000 korona jutalomdijnak alapja is haszonszerzés volt és így az optkv. 879. §. 1. pontjának intézkedésére tekintettel azt megitélhetőnek nem találta. Ez a jogi álláspont lényegében megfelel a kir. ítélőtáblának 1914. G. 343. szám alatti feloHó végzésében kifejtett elveknek és miután a felperes — a felebbezési biróság Íteletében foglaltak szerint — nem nyújtott bizonyítékot arra, hogy az alperes a kereseti összeget a leányismeretség szerzés körül felmerült kiadások és idővesztés cimén igérte volna, a felperes panasza is alaptalan abban a tekintetben, hogy a felebbezési biróság figyelmen kívül hagyta az alpecesnek azt a beismerését, hogy ez 1000 korona fizetését igérte, mert hiszen az alperes perbeli nyilatkozatából kétségtelenül kitűnik, hogy ő az 1000 koronát a várt hozomány utáni 3°/o ot helyettesítőén házasságköz vetítési dj cimén igérto. Igaz ugyan, hogy a felperes állal is kért eskü alatti bizonyítás (1914. D. 126/2. sz.) mellőzését a felebbezési biróság tüzetesen nem indokolta, de az e miatt emelt felperesi panasz nem jöhet figyelembe azért, mert a felebbezési biróság a felperes által sajátkezüleg irtnak elismert A—C. 7. alatti levelek tartalmából már megállapítottnak találta, hogy az 1000 korona a házasság közvetítésével összefüggésben álló haszonszerzést célzóan lett kikötve, ami helyesen történt. E szerint lényeges eljárási jogszabálysértésről nem lehet szó. Ezekből folyik, mikép tárgytalan az alperesnek az a panasza, hogy a felebbezési hiróság az A—C '/. alatti levelekre hivatkozik ugyan, de azok tartalmát lényeges részben mégis figyelmen kivül hagyta volna. A fent kifejte tek után annak megállapítása, hogy a felperes házasság közvetítésével foglalkozik, az alperestől vitatott vonatkozásban nem lényeges kérdés. Ha a jogügylet érvénytelen is az 1000 korona dij kikötése tekintetében és ebből folyóan a semmiség a törvény erejénél fogva s a kötés időpontjától kezdve hatván, a jogügylet hatása be sem állott, mégis helyes az a jogi álláspont, hogy az alperes megbízása folytán a felperesi utazással fölmerült készkiadásokat és a felperes társadalmi . Hasára tekintettel ennek dijait az alperes megtéríteni köteles, annál inkább, mert nem vitás, hogy a felperesnek a leányismeretség szerzése körüli szolgáltatását tényleg igénybe vette, a felperesi szolgáltatást előleg nyújtásával honorálta is, miáltal az 1000 koronás kikötés melletti érvénytelen kötelemből függetlenül egy uj kötelmi viszony keletkezett a felek között, amely megállapodásnál az alperesi szolgáltatás ellenértéke a fentebbiekből folyóan kikötve nem lévén, a bíróságnak kell döntenie a felett, vájjon a felperest a szóban forgó tevékenységéért dij megilleti é s ha igen mily mérvben ? Az pedig kétségtelen a fent kiemeltekből, hogy a felperes, akit maga az alperes hivatásos közbenjárónak tekint, nem díjtalanul vállalkozott az eljárásra. Az a kérdés, hogy a felperest szóban forgó eljárásáért mely dij, ide értve a költségeket és készkiadásokat is, illetheti meg, a ténykérdés körébe tartozik. Az e részben megállapított tényállás tehát csak a S. E. 197. §-ában említett esetekben támadható meg. A dijmennyiség megállapithatása végett nem feltétlenül szükséges a szakértő meghallgatása s így ennek mellőzését a felperes sikertelenül panaszolja. Viszont alaptalanok a mennyiség tekintetében emelt alperesi panaszok is, mert igaz ugyan, hogy a felebbezési biróság ítélete szerint a felperes a készkiadásokra nézve nem nyújtott bizonyítékot, de az utazási költségek B.-ről D.-ig és innen Cs.-ig a közlekedési eszközök n ikéntjére, a távolságra, az ügy természetéhez képest a cs.-i tartózkodásra szükséges időre tekintettel is megállapítható voltak. Az első cs.-i útra vonatkozóan felhozott alperesi panasz azért alaptalan, mert az alperes 8 alszámu előkészítő iratában, melyre felülvizsgálati kérelmében ráutal, a 7. alszámu felperesi előkészítő irat. 1. pontjában érintett útra vonatkozóan beismerte az utazást azzal a különbséggel, hogy a felperes B.-ről K.-n át III. osztályba utazott Cs.-ba. Azt, hogy a felperes az utazást ne az ő érdekében tette volna, csak a 7. pont alatti felszámításra vonatkozóan hozta fel általánosságban. Az, hogy B.-ről D.-ig az utazás 60 koronába kerülhet, a ténykérdés körébe tartozik. Az alperes mit sem hozott fel arra. hogy ennek ily öszszegben való megállapítása a helyes gondolkodás szabályaira tekintettel, tarthatatlan lenne. Egyébiránt meg van állapítva, hogy maga az alperes már oly összeget adott a felperesnek előlegekben, melyekre tekintettel, a felebbezési biróság csak még 49 koronát talált megállapíthatónak. Az alperes a jelzett tényével tehát annak adott kifejezést, hogv a szóban forgó utazásokat általában az ő érdekében valóknak találta. A felebbezési biróság akkor, amikor a felperesi előkészítő iratban tételenként megjelölt kiadásokat és eljárási dijat ugyancsak tét-lenként megjelölve bírálta el, nyilván figyelembe vette a távolságon kivül a téli utazás nehézségeit is. Az erre vonatkozó felpetesi panasz tehát szintén alaptalan. A perköltségek kölcsönös megszüntetése a S. E. 110. §-ának első tételében foglalt szabályra tekintettel, törvényszerű. A biróság az eset minősége szerint marasztalhatja ugyan egyik felet az ellenfél összes költségeiben is, de ez mint birói belátás körébe tartozó, szintén nem tartozik az érdemi felülvizsgálat körébe. E részben is alaptalan tehát az alperesi panasz. Mind a két fél felülvizsgálati kérelme sikertelen lévén, a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségeket is kölcsönösen meg kellett szüntetni. (S. E. 204., 168. és 110. §-ok. 1915. évi szept. hó 20. 191. Hadi szállítás köriili visszaélés. * 1 B. I. 5693/6—1915. A kolozsvári kir. törvényszék, mint büntető biróság: vádlott bűnös az 1915. XIX. t.-c. 6. §. 1. bekezdésébe ütköző és az 1915. XIX. t.-c. 2. §. 1. pontja szerint minősülő hadi szállítás körüli visszaélés bűntettében, amelyet ugy követett el, hogy az osztrák-magyar monarchia fegyveres ereje céljaira teljesítendő