Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 49. szám - Enquéte. A perbeli járulékok meghatározása

110. oldal. Jogesetek Tára szolgáltatás iránt a katonai hatósággal szerződő G. I. m.—o.-i cég alvállalkozójával, P. M. k.-i lakossal D. 1915. április 19-én kötött azon szerződési kötelezettségét, hogy a hadsereg részére 19.15. június- 15-ig 3000 mm. katonai célokra alkalmas préselt szénát a d.-i, sz.-i és s.-i állomásokon fog átadni, sem az 1915. június 9-én kötött egyezség szerinti ama kötelezettségét, hogy az előbbi' ügylet megszüntetéséért storno dijban P. M.-nak 1915. június 15-ig 600 mm. katonacélokra alkalmas szénát fog szállítani, ^háború idej[én szándékosan nem teljesítette. * A kir. törvényszék ezért vádlottat az 1915. XIX. t.-c. 3. §. 1. p. és 13. §-a alapján 1 (egy) évi és 6 (hat) hónapi börtönre, mint főbüntetésre, ezenfelül 2000 K pénzbüntetésre, továbbá 3 évi hivatalvesztésre és politikai jogai gyakorlatának ugyanilyen tartamú felfüggesztésére mint mellékbüntetésre itéli; a pénzbüntetést behajthatatlansága esetén a Btk. 53. §-a alapján 3 (három) hónapi börtönre kell átváltoztatni. A szabadságvesztés büntetést megkezdésének napjától a hivatalvesztést és a politikai jogok gyakorlatának fölfüggesztését a szabadságvesztésbüntetésnek vagy a szabadságvesztésbüntetés elévülésének befejezésétől, a büntetés felfüggesztése esetében a felfüggesztő itélet jogerőre emelkedésének napjától kell számítani. A pénzbüntetést az itélet jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt kell végrehajtás terhével a kolozsvári kir. ügyészségnél az 1892 : XXVII. t.-c. 3. §-ában meghatározott célra megfizetni. A vádlott a Bp. 480. és 481. §-a értelmében köleles az eddig felmerült bűnügyi költség fejében 151 kor. 60 rill.-t s az ezután felmerült bűnügyi költséget az államkincstárnak megtéríteni. Indokolás : Vádlott beismerte, hogy P. M.-ral az iratokhoz eredetben is becsatolt 1915. április 19-én kelt szerződést, majd az 1915. június 9-én kelt egyezséget kötötte, való tehát, hogy vádlott arra kötelezte magát, hogy 1915. június 15-ig 3000 mm. katonai célokra alkalmas préselt szénát fog P. M.-nak a d.-i, n.-i, sz.-i és s.-i állomásokon átadni, majd 1915. június 9 én arra kötelezte magát, hogy az előbbi ügylet megszüntetéséért stornodijban P. M.-nak 1915. június 15-ig 6000 mm. katonai célokra alkalmas szénát fog szállítani. Vádlott beismerte, hogy egyik kötelezettségét sem teljesítette, ennek okául felhozza, hogy P. M.-tól a kéziprést csak 1915. május 5-én kapta meg, egy másikat pedig május 18-án, ezért a F. J. sz.-i lakosnál lekötött 500 mm. szénától elesett, mert F* nem várt. 1915. május 17-től 29-ig hadimenetrend volt, ez időben vasúti kocsit nem kapott. Ezután pedig a fuvarral akadt meg, mert a csendőrök a szántás elvégzésére rendelték a fuvarokat s igy a szénafuvarozástól elvonták. Tagadja, hogy a szerződés és egyezség aláírásakor tudta volna, miszerint a szénaszállitás a fegyveres erő céljára szól, mert állítja, hogy mindkét alkalommal ittas volt, a szerződést el nem olvasta, hanem azt csak utóbb tudta meg, midőn P. őt a teljesítésre felhívta és következményeire figyelmeztette. Vádlott védekezése minden irányban alaptalan. Az 1915. ápr. 19-iki szerződés szerint P. M. csak egy prést volt köteles adni. az átadásra határidő kitűzve nem volt, a május 5-iki átadott, tehát vádlott nem is panaszolhatja, annál kevésbé, mert P. M. utóbb egy második prést is rendelkezésére bocsátott május 18-án s igy vádlottnak a teljesítésre elegendő ideje maradt. Igaz, hogy a hadi menetrend a szállítást akadályozhatta. Ez az akadály a saját beismerése szerint is csak május hó 17-től május 29-ig állott fenn s igy a szállítás teljes elmulasztásának oka nem lehet. Azt csak állította vádlott, hogy a csendőrök intézkedése megfosztotta őt a fuvarozás lehetőségétől, ezt azonban semmivel sem bizonyította, azt pedig, hogy a június 9-én kötelezett (300 mm. szállítását is még mindig a fentiek akadályozták, nem is állította. De nem is voltak valódi okai annak, hogy vádlott a teljesítést elmulasztotta. B. Á. és Sz. L. tanuk vallomásával bizonyítva van ugyanis, hogy vádlott, aki a hadsereg részére bakkancsokat szállított, elhatározta, miszerint a hadsereg részére szénát is fog szállítani s tanukat bizta meg azzal, hogy részére szénát vásároljanak. B. A. tanú bizonyítja, hogy F. J.-tól Sz.-on 500 mm., K.-on 100 mm. szénát kötött le vádlott részére, akinek ezenkívül 111 mm. szénája volt N.-on és 60 mm. D.-n, mely utóbbit Sz. L. szerezte. A lekötött széna azonban, mint B. Á. vallja, kifizetve nem lett, mert vádlott, amiként ez dr. K. M., B. Á. és Sz. L. L. tanuk vallomásából kitűnik, dorbézolt, könnyelmű költekezést folytatott s midőn a prések megérkezte után a termelőknek a vételárat ki kellett volna fizetni, ehez szükséges pénze nem volt s igy a lekötött szénát meg sem szerezhette. Nem teljesítette tehát azért, mert kellő mennyiségű szénája nem volt és azt megszerezni komolyan nem is törekedett. Vádlott még azt a 60 mm. szénát sem számította P. M.-nak, amit B. Sz. L. vallomása szerint' a P. présével dolgoztak fel, mert vádlott megtudta, hogy a bank magasabb vételárat ad, mint P. Ezt hozta fel vádlott eljárása indokául K. F.-né tanú előtt egyúttal azt is kijelentette, hogy abból nem lesz baj, mert P. nem hadiszállító. Vádlott tehát a P. szerződését teljesíteni nem akarta, a főtárgyaláson becsatolt valódinak elismert levele szerint B. A. megbízottjánál a teljesítést meg is tiltotta s igy bizonyítva van, hogy a teljesítést szándékosan mulasztotta el. Dr. K. M., P. M. tanuk vallomásával és a dr. K. M. által a nyomozat rendjén becsatolt fuvarlevél és igazolvánnyal bizonyítást nyert az, hogy G. I. a katonai hatósággal szerződő hadseregszállitó a fegyveres erő céljaira vette meg P-től azt a szénát, amelyet vádlott volt köteles szállítani. •' 1 Vádlott a szerződési okiratokból tudhatta meg, hogy a széna a fegyveres erő céljaira szolgál. Megtudta mindenesetre a teljesítési határidő előtt, mert ezt maga beismerte. A szerződés szándékos nem teljesítésével ezek szerint az 1915. XIX. t.-c. 6. §-a I. bekezdésében irt 2. §. 1. pontja szerint minősülő büntettet elkövette. A kir. törvényszék nem tette magáévá közvádlónak azon felfogását, hogy vádlott a két szerződés megszegésével anyagi halmazatban álló két cselekményt követett el. Az 1915. június 9-iki egyezség ugyanis nem uj jogügylet, hanem csak mellékszerződése az előbbi április 19-iki jogügyletnek. Az egyezség csak módosítja, még pedig a teljesítési határidő lejárta előtt módosítja a főszerződést akként, hogy vádlott a stornódijjal vagy amennyiben ezt nem teszi, a főszerződést köteles teljesíteni. Nem két jogügylet teljesítéséről lévén szó, vádlott csak egy rendbeli cselekményt követett el, őt tehát ily értelemben kellett bűnösnek kimondani. A büntetés kiszabásánál a kir. törvényszék súlyosító körülményt nem talált. Enyhítő körülménynek tekintette vádlott büntetlen előéletét s ezek mérlegelésével őt bűnössége fokával arányban álló büntetéssel büntette. Egyéb intézkedés az idézett törvényszakaszokon alapszik. 1915. augusztus 21-én. II. B. II. §• 1 385. vád7930—1914 szám. A maqyar kir. Curia : Az elsőbiróság Ítéletét a Bp. a) pontja alá eső semmiségi okból megsemmisíti és lottat a vád alól a Bp. 326. §. 1. pontja alapján felmenti. A bűnügyi költségek az államkincstárt terhelik. Indokok: Az elsőbiróság helyes ténymegállapítása szerint, vádlott az 1915. április hó 19-én kelt kötlevélben 3000 mm. katonai célokra alkalmas szénát adott el P. M.-nak és kötelezettséget vállalt, hogy a szénát 1915. évi június 15-éig, a kötlevélben megjelölt vasúti állomásokra szállítja. Szerződő felek ettől az ügylettől az 1915. június hó 9-én létesített és írásba foglalt egyezségben kölcsönösen elállottak és abban egyeztek meg, hogy vádlott az előbbi szerződésben vállalt kötelezettségtől való mentesitéseért, stornó díj gyanánt, vételár követelése nélkül, június 15-ig, 600 mm. katonai célokra alkalmas szénát szállít P. M.-nak, ellenkező esetben az eredeti szerződéssel szabályozott jogok és kötelezettségek feléledvén. Vádlott nem szállított, miért is az elsőbiróság terhére az 1915. XIX. t.-c. 6. §. 1. bekezdésébe ütköző és a 2. §. 1. pontja szerint minősülő büntettet fennforgónak látván, bűnösségét megállapította. A kir. kúria ugy találja, hogy a vádlott és P. M. között létrejött ügyletek nem teljesítése nem vonható a szerződés nem teljesitésitésének az 1915. évi XIX. t.-cikk. 1. és 6. §-aiban büntetőjogi következményeket megállapító szabályai alá: mert az 1915. április 19-én kelt kötlevélben foglalt eredeti szerződést a szerződő felek megszüntették, az tehát, mint ilyen,, hatálytalanná vált; az 1915. június 9-én kelt egyezség pedig,, létesítésének előzményeinél és kifejezetten stornódijról szóló tartalmánál fogva nyilván nem a hadseregnek szállit&ndó szénamennyiség fedezését, hanem kizárólag P. \L üzleti nyereségének biztosítását, tehát a szerződő felek magánjogi viszonyának rendezését célozta. Tévedett ezek szerint az első bíróság, midőn megállapitottaT hogy a vádbeli cselekmény bűncselekmény. Minélfogva vádlottnak és védőjének a Bp. 385. §. 1. a) pontjára való hivatkozással bejelentett semmiségi panasz alapos lévén, a kir. Curia az elsőbiróság Ítéletét megsemmisítette és vádlottnak felmentésével — a Bpn. 33. §-ához képest — a törvénynek megfelelő Ítéletet hozott. Budapest, 1915. nov. 9. Nyomatott Gombos Ferenc „Lyceum"-könyvnyomdában, Kolozsvárt, Deá\k Ferenc-u. 12.