Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 49. szám - Enquéte. A perbeli járulékok meghatározása

VIII. évfolyam. 49. szám. Kolozsvár, 1915. december 5. MLYRESZI3061 KÖZLÖNY R KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK HRTÁROZRTTÁRÁVflL A KOLOZSVÁRI, MAROSVÁSÁRHELYI, BRASSÓI ÉS NAGYSZEBENI ÜGYVÉDI KAMARÁK ÉS AZ ORSZ. ÜGYVÉDSZÖVETSÉG KOLOZSVÁRI OSZTÁLYÁNAK HIVATALOS LAPJA Főmunkatársak: Dr. Biró Baláss, ügyvéd. Dr. Hatiegán Emil kir, tszéki biró, Dr. Pordea Gyula, ügyvéd. Felelős szerkesztő és Kiadótulajdonos: Dr. Papp yósstf, ügyvéd, a Kolozsvári Ügyvédi Kamara elnöke, Kolozsvár sz. kir. város tb. főügyésze. Rovatvezetők: Dr. Szitás Jenő és Dr. Temesvári Gyula. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Deák Ferencz-utcza 42. szám. Megjelen minden vasárnapon. Előfisetési-dij: Egész évre 16 K. j Félévre .... 8 K. Negyedévre .... 4 K. Késiratok bérmentve a szerkesztőséghez. Előfisete'sek e's hirdetések a kiadóhivatalhoz intézendők. TARTALOMJEGYZÉK: Enquéte. A perbeli járulékok meghatározó a Irta: Dr, Tóth György. — Az országos ügyvéószövetség közleményei. MELLÉKLET: Jogesetek táia. — Elvi jelentőségű határozatok a kolozsvári és marosvásárhelyi kir. Ítélőtábláktól. KÜLÖNFÉLÉK. Enquéte. A perbeli járulékok meghatározása. li la : Dr. Tóth György. A múltban a nemzetek izolált jogi élete a nemzeti jogok kialakulásának kedvezett. A nemzeti jogrendszerek hiányait néhol a receptio pótolta. Az összehasonlító jogtudomány azonban kétségtelenné tette, hogy a nemzeti jogok (vagy egyes intézmények) gyökerei messze szétágaztak a többi nemzetek jogának közös talajába. Amikor tehát egyes jogintézmények jogi természetét vizsgáljuk, aligha mellőzhetjük annak más nemzetek jogában való helyét és szerepét is vizsgálni. Söt oly esetben, amikor kétségtelen, hogy egyes jogi szabályozásokat egy más jogrendszer szabályozásából vettünk át, akkor nem tehetjük fölületesség nélkül, hogy az eredeti szabályozás eredő okait ne vizsgáljuk és az alkalmazás mikéntjéről ne tájékozódjunk. Ez az összehasonlítás fog azután reá vezetni arra, hogy a teljesen azonos szövegű, szószerinti szabályozás is az egyes nemzetek sajátságának megfelelő árnyalatot, eltérést mutathat. Ez az eltérés fogja adni a nemzet jogalkotó erejének az átvett jogra való átalakító hatását.1 Ennek az alapgondolatnak a további kifejtését mellőzöm, de visszautalok e lap 14. számában megjelent közleményemre, ahol szószerint idéztem a X. P. 0. 4. §-át. Kimutattam ott azt is, hogy a magyar perrend a jelzett szöveget szószerint átvette. A német szöveg szóhasználata; Nebenforderungen. A magyar törvény szóhasználata: járulékok. A német szöveg: Kosten; a magyar: költség fogalommal él. Itt tehát a törvénymagyarázat nem foglalhat el oly álláspontot, mintha a siculica hereditas, vagy a jász-kun statútum képezné jogrmgyarázat tárgyát. A német törvény szószerinti átvétele egyenesen reá kényszerit arra, hogy a magyar birói gyakorlat szétágazó megnyilvánulásakor legyünk tekintettel arra is, hogy ott, ahonnan a törvényszöveget átvettük, mit hogyan ér tettek. Ezzel a magyar birói kar egészséges élettelfogását és fej1 Ezt észlelhetjük a kereskedelmi és váltójog alkalmazásánál és az egységes váltójog egyes rendelkezéseinek a különböző nemzetek viszonyai szerint szükséges kiegészítéseinél stb. stb. leit jogérzékét nem kisebbítjük le. Más kérdéseknél is voltunk még tekintettel a külföldi joggyakorlatra. Egyes esetekben ahhoz igazodtunk, más esetekben uj csapáson haladtunk. A jelen esetben sem szükséges, hogy azonos irányt kövessünk,.de a lehető megoldások megvizsgálását nem fölösleges elvégezni, hogy a kivezető út felöl tájékozódjunk. Tisztán a józan ész nem vezetett ki majdnem egy év alatt abból a kátyúból, amelybe jutottunk. A perrend sajátos rendelkezésének helyes megoldása nemcsak nehéznek látszik, hanem valóban nehéz is. Nem árt tehát a jogirodalomban is tájékozódni. Ily módon talán közelebb juthatunk a megoldáshoz, ami eddig teljes bizonyossággal aligha sikerült. Hatiegan Emilnek Kovács Marcel által adoptált megoldása oly elvi hibában szenved, hogy ehhez az eqgedül megnyugiatónak nyilvánított megoldáshoz aligha járul hozzá a birói gyakorlat. A Hatiegan—Kovács-féle megoldás gyakorlati és elméleti kritikáját egy későbbi cikkem számára tartom fenn. A perjog mai tudományos állása szerint a perben két jogviszony különböztetendö meg: a) per mint közjogi viszony és b) a perbe vitt magánjogi viszony. Az elméletben most már a vita akörül forog, hogy a perköltség a közjogi viszonynak: a pernek, vagy a perbe vitt magánjognak képezi-e járulékát? Gyakorlati szempontból a nehézség ott van, hogy a perjogj ban nem perjogi technikus terminussal, hanem a magánjogból kölcsönzött jogi műszavakkal kell hogy operáljunk, anélkül, hogy a magánjogban akár tételes, akár tudományos fi.'- alaptétel állana rendelkezésünkre.8 A perköltség jogi természete a római perjog szempontjából is vitás volt és mind e mai napig a modern perjogok szem* pontjából is vitás maradt. Bármennyire akarjuk is tehát a perköltség kérdését tisztán gyakorlati szempontból — mondjuk német és osztrák perjogi útmutatás nélkül — megoldani, még sem hagyhatjuk figyelmen kivül a perköltség jogi természetére vonatkozó elméleti szempontokai. a) A büntetési theoria szerint a perköltség a calumnictr szükségszerű folyománya. A perköltség a pervesztes fél felperes vagy alperes) büntetése s az ellenfél költségeinek ily módon való megtérítése (Dolusculpa). b) A kárpótlási theoria (Erzatztheorie) szerint a dolocr természete hozza magával, hogy a perköltség a kírhoz tartozik 2 A járulékként követelt haszon-kamat és gyümölcs, kár és költsé" a magánjog szemponljából sem szabatos fogalmak. A haszon a gyümölccsel rokonfogalom, de nem határozott fogalom. A kár a költségtől különálló fogalomként van szabályozva. A költség fogalma azonban sem a magánjogban, sem a perjogban nem zártkörű fogalom, A járuék: accessorium, Járuléka azonban csak fődolognak van, de a járulék lehet esetleg önmagában fődolog is.