Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 49. szám - Enquéte. A perbeli járulékok meghatározása

242. oldal. Erdélyrészi Jogi Közlöny 49. sz;ím s aki másnak kárt okoz, azt megtéríteni tartozik. (Weber: Rechtslexikon VI. 198 lap.) c) A célszerűségi elmélet az előbbieket elvetette. Eszerint nem lehet a magánjogi felfogást alapul venni s ezért sem a dolus, sem a culpa nem lehet a perköltség megtérítésének alapja, hanem csak a célszerűség. Ezt az elméletet az irodalomban „elméletnélküliségnek" nevezték. A) Ha a perköltséget a közjogi viszony szempontjából nézzük, akkor azt találjuk, hogy a perköltség megtérítésének köteezettsége a perből, mint ilyenből előálló kötelezettség.3 Ez a kötelezettség általános vagy különleges} Az általános költségviselési obligatio előáll a peres lépés megtételével, de a per kimenetelének feltétele mellett. A különleges kötelezettség a peres felek perbeli különleges magatartásával áll elő. Ebből a nézőpontból a pernek az a feladata, hogy a nyertes felet teljes győzelemhez juttassa. Ez a teljesség csak a költségmegtéritéssel állhat elő. Ezért a perköltségről csak a véghatározatban lehet intézkedni. Ezzel kapcsolódik egybe az is, hogy a folyó per költsége csak a perrend által meghatározott módon és további per nélkül nyerjen elintézést. Ezért áll fenn az a szoros kapcsolat, hogy a biró kérelem nélkül is köteles a perköltség viselése kérdésében határozni? A perköltség viselése nem a perbeli jogiiszonyból, hanem a perindítás lényéből foly. Ezért a viselés kérdése akkor is előtérbe lép, ha a per létre sem jön. (Pergátló ok; meghatalmazás nélküli képviselet; mulasztás.)G B) A perbe vitt magánjogi igénynek a perköltség a következő okokból járuléka : a) A per a felek és az állam közötti jogviszony. A- fölperes az önsegély eltiltása folytán kénytelen ebbe a jogviszonyba belépni, az alperes pedig a parancsnak köteles eleget tenni.7 Mindkét fél költsége tehát a per tényére vezethető vissza, azonban a pert a felek valamelyikének cselekvése (vagy mulasztása) idézte elő. A magánjogi elvek szerint az a fél, akinek személyében a támadt költség (kár) oka rejlik, a másik félnek kártérítéssel tar3 Ennek az elméletnek az a fogyatékossága, hogy a per beadása előtti költségek nem perköltségek. De ez viszont nem zárja ki, hogy a perbe vitt magánjognak járulékaként el ne ismerjük. 4 Altalános, ami a perből a per rendszeres folyása következtében előáll. KÜIÖDÖS kötelezettség: a) a perbeli követelés átszállásának bizonyításával előálló költségviselés (428. §.); b) ha a fél határnapof, vagy határidőt mulaszt (431. §.); a) ha a tárgyalás elhalasztása válik szükségessé (203. §.) ; d) a tanuk vagy szakértők marasztalása az általuk okozott költségelvben. (L. Pp, 296. és 357. §-kat.) A bírósági hivatalnok, kézbesítő közeg és a birák hibájából eredő költség megtérítésének kérdése is eme különös kötelezettség elve alapján foglalhat a perrendben helyet. 5 Ez tehát nem árgumentum arra, hogy a perköltség már azért sem lehet járulék, mert a bíróság kérelem nélkül is határozni köteles. A kereseti kérelem jogi tartalma törvényes rendelkezéssel kiegészíthető. A per főtárgyára vonatkozó kérelmet a törvényhozó a perköltségekre is kiterjedőnek minősiti, hogy további per ne keletkezhessék és fölösleges alakiságokkal a bíróság munkája ne nehezíttessék. A liquidationalis eljárásban a költség megállapítása iránti kérelem nélkülözhetetlen. 6 Ennek az álláspontnak képviselői: Menger, Grünhuts Zeitschrift VII. k. 657. oldal. Kohler; Der Process, als Rechtverkáltniss, Nálunk Meszlényi utal erre a felfogásra. 7 A per mint jogviszony, szintén érdekesen irányítja azt a kérdést, hogy a perköltség lehet-e pernek, vagy a perbe vitt magánjognak járuléka ? Plosz szerint a peralapitással uj obligatio : a perobligatio jön létre, tehát a per szükségszerűen a költségeket is ez obligatio körébe vonja. Bacsó F. szerint : a per a felek között uj jogviszonyt nem létesít. A felek joga: jogvédelmet igényelni az államtól. Eszerint a perköltség szintén a perbe vitt magánjog járuléka. Kohler. Hellvvig, Wach, Bülow, Degenkolb elmélete külön-külön érdeérdekesen világítják meg, hogy a perrel felmerült költség a magánjogi viszony keretébe tartozik. tozik. (Magyary.) Windscheid szerint a perköltség iránti igény a per által létesített jogosítvány. b) Waldner azt a felfogást követi, hogy a pervesztes alperes azért köteles a perköltséget megtéríteni, mert késedelembe (mora) esett, Kiemeli azonban, hogy a fizetési felelősség csak a vétkességgel kapcsolatosan áll be, durch Hinzutritt des Momentes des Verschnldung.8 A vétkességi elmélettel szemben Magyary a perből származó költséget kártérilési alapon találja megállapíthatónak. Szerinte a per a fekk között egy magánjogi viszony keletkezésének az alapját is képezi, amely jogviszony jogosultságot állapit meg az egyik fél javára azon kárra nézve, amely a fölperesre előállott, mert neki a pe t megindítania kellett; az alperesre, mert perbe állani tartozott. (Alaptanok 132. I.)9 8 Die Lehre von der Processkosten. 1883. A pervesztes fölperes szempontjából is keresztülviszi elméleti álláspontját és azt állítja, hogy a pervesztes fölperes azért felel a költségekéit, mert alperest egy sikertelen perrel zavaTta jogában : a perrel jogában megháborította egészen az elutasításig. Ezzel a jogtalan cselekedetével előidézett perköltségekért felel. 11 A per, mint jogviszony alapján különféle : részint közjogi jellegű vagyonjogi jogviszonyok, részint magánjogi jogviszonyok keletkeztek. Szerinte a perköltségek minden pernek elmaradhatatlan következményei, azonban még sem járulékai a peri e vont jogviszonynak, amint ezt vélték, hanem egészen önálló alappal bir, melyet az a tény képez, hogy az ügyre nézve per volt, vagy megkísérelve lett. (Alaptanok 132. lap.) (Folytatjuk.) flz Országos Ügpédszövetség közleményei* I. Az igazgatótanács és a közgyűlés elé terjesztendő javaslatok a helyettesítési költség mikénti felosztásáról. Tekintetes igazgatótanács! A polgári perrendtartás 425. §-a értelmében a peres ügyekben „a vesztes fél a nyertes tél költségének megtérítésében elmarasztalandó, amennyiben ezt a költséget a bíróság a jog célirányos érvényesítésére vagy a védelemre szükségesnek itéli, tekintet nélkül arra, hogy a költség a bíróság előtt vagy a birós. kivül merült fel." A korábbi illetékességnek az uj perrendtartásban történt nagymértékű decentralizációja a jogkereső közönség elhatározását nagyban befolyásolja, hogy a székhelyétől távol eső bíróságnál lefolytatandó pert megindítsa e és pedig afeletti aggodalmában, hogy a helyettesítési költség, mint ahogy azt a jogkereső közönség a multban tapasztalta, oly tetemes, hogy pernyerés esetén tőkekövetelése erősen megcsonkul, pervesztés esetén pedig tetemés összegű költség szakad a nyakába a bíróilag megállapított költségeken felül. Tapasztalati tény ugyanis, hogy a fel lakhelyén működő ügyvéddel konzultál a per megindítása előtt, ennek véleményét kéri ki, mert csak ezzel van alkalma szóbelileg az ügyet előzetesen letárgyalni, ez az ügyvéd továbbítja azután a pert a bíróság székhelyén működő ügyvédnek a tárgyalások ellátása végett és ugyancsak a fél székhelyén ügyködő ügyvéd gyűjti össze a szükséges anyagot a féllel történt közvetlen érintkezés mellett s továbbítja a vidéken megbízott kartársnak. Polgári perrendtartásunk fenn idézett 425. §-a rendeli, hogy a peres ügyekben felmerült perenkivüli cselekmények költségei is megállapitandók a vesztes fél ellenében. Vagyis perrendtartásunk rendelkezései szerint a fél mindkét ügyvédjének dijai kell, hogy a bíróilag megállapított összeggel kielégítést nyerjenek, mert hisz az illetékesség decentralizációja folytán mindkét ügyvéd működése szükséges és a fél székhelyén működő ügyvéd tevékenységét perrendtartásunk által szükségesnek talált szóbeliség megvalósítása mellett szükségesnek kell deklarálni, mert a féltől nem lehet kívánni, hogy a vidéki ügyvéddel szóbeli uton érintkezzék, az Írásbeliség pedig a multak tapasztalatai szerint nem kielégítő érintkezési mód. Ebből a megfontolásból kiindulva számos budapesti kartársunk kéréssel fordult Szövetségünk központjához a helyettesítési költségkérdés rendezése tárgyában, kívánván szabályozni, ho^y a perrendtartás 425. §. első bekezdése értelmében megállapítandó költségeknek a helyettesítő és helyettesitett ügyvédek között valamely igazságos * Az „Ügyvédszövetségi Közlöny" f. évi 4. számából.