Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 48. szám - A közvetlenség elve és a bizonyitásfelvétel. Folytatás

108 oldal. Jogesetek Tára De enélkül is, tehát a fentebb 1—3. pont alatt kiemelt tények elegendők a fizetések megszüntetésének megállapítására. Ezek szerint az anyagi jogszabálysértésre alapított panasza a felperesnek alapos és csak annyiban foglal magában a felülvizsgálati kérelem téves érvelést, hogy a csődnyitási kéréseket is a fizetés megszüntetése megállapítására alkalmasoknak kívánja tekinteni, holott nem kétséges, hogy azok a csődnyitási kérvények, melyek az alperes részére történt fizetések előtt nyújtattak be, a csődnyitásra nem szolgáltak alapul, azok elutasítva vagy vissza vonva lettek. E tekintetben utal a királyi ítélőtábla feloldó végzésében e részben kifejtett jogi álláspontjára. Ezekből az okokból és tekintettel arra, hogy a megbízott tudomása azonos a megbízó alperesével, ami a feloldó végzésben kifejtettekből már kitűnik, a cs. t. 26. §-a, a 27. §. 2. pontja s a 33. §-a alapján kellett a megtámadási keresetnek helyet adni. 1915. évi szept. 27. 187. Ai olyan vagyonátruházási ügylet pedig, melynek mind a két fél részéről egyedüli célja s eredménye is az, hogy az átrnházo hitelezője elől a kielégítési alap elvonassék, ezzel a hitelezővel szemben joghatállyal még akkor sem bír. ha a jogot szerző fél az áti uházott vagyonért ellenértéket adott, azt aconban nem a hitelező kielégítésére fordított a. P. II. 1704/13—1995. szám. i A kolozsvári kir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálat bíróság: A kir. Ítélőtábla a felperesi felülvizsgálati kérelmet elutasítja. Indokok: A felperes azt panaszolja, hogy a kielégítési alapnak a hitelezőktől való elvonása jogszabálysértéssel lett megállapítva, mert szerinte a telekkönyvi kivonatokból megállapítható, hogy a végrehajtást szenvedettnek nagyobb vagyona van, mely terhelve van ugyan, de a terhek csak részben állanak fenn. A panasz alaptalan. Hogy melyek a fenn nem álló terhek, azt a felperes felülvizsgálati kérelmében sem adta elő. A felebbezési bíróság pedig tényként azt állapította meg, hogy : 1. sz.-i 1043. sz. tjkv szerint a 18 hold 859 négyszögöl területű ingatlanon, melynek csak fele része illeti meg tulajdonjoggal a végrehajtást szenvedőt, már 1913. évi május haváig, amikor az igény alapjául szolgáló vételi ügylet létrejöttének és teljesedésbe mentnek állíttatik, 71.608 korona; 2. a sz.-i 737. sz. tjkvben foglalt ingatlanok összterülete 58 hold 277 négvszögöl, ezt szintén 1913. május haváig 71.139 K 95 fillér; 3. a 210. sz. tjkvben foglalt 45 négyszögöl területű szőlőt, melynek szintén csak fele részben tulajdonosa a végrehajtást szenvedő ugyanabban az időben 188 korona; 4. a 2081. sz. tjkvben foglalt 1298 négyszögöl területű ingatlan féljutalékát, mely ily arányban a végrehajtást szenvedő tulajdona, ugyanazon időben 5000 korona terhelte. Ha a további nagyobb összegű terhelések figyelmen kivül hagyatnak is és ha szó lenne is arról, hogy a többi telekjegyzőkönyvben előforduló egyik-másik jelzálogi teher ugyanazon követelés biztosítására szolgálna, már magában az 1. pont alatti összeg oly nagy, hogy a felebbezési bíróság kimondotta, hogy a szóban forgó terhelt ingatlanokból az alperes hitelező kielégítést nem nyerhet. Ezek után tárgytalan az a panasz, hogy a felperes és a végrehajtást szenvedő között létrejött ügyletkötés után telekkönyvileg bekebelezett terhek figyelembe nem lettek volna vehetők, miután az ügyletkötés idejében a kisebb bekebelezett zálogjogokkal biztosított követelések fennállásáról tudomással nem bírhatott a felperes. Tárgytalan ez a panssz azért is, mert a felebbezési bíróság ítéletéből nem tűnik ki az, hogy csak a későbbi telekkönyvi bekebelezésekkel biztosított követelések hozzászámitásával mondotta volna ki azt, hogy a kielégítési alap hiányzik. A felperes további panasza az, hogy pusztán a közeli rokonsági viszonyból folyóan a hitelezők kijátszására irányuló szándék annál kevésbbé állapitható meg, mert a vételárat a végrehajtást szenvedett helyett egyes hitelezőknek kifizette. Ha megállapítható az," miként a jelen esetben, hogy a vagyoni kötelezettséggel terhelt apa (végrehajtást szenvedett) vagyonátruházása folytán a jogosított elől a kielégítési alap elvonatik, fennáll az a vélelem, hogy az apa részéről a vagyonátruházás egyedül abból a célból történt, hogy hitelezője elől a kielégítési alap elvonassék és hogy az apának erről a célzatáról a fiu (a felperes) a vagyon átruházáskor tudomással birt és ezáltal a hitelező elől a kielégítési alap elvonásásában céltudatasan, vagyis rosszhiszeműen közreműködött. Az olyan vagyonátruházási ügylet pedig, melynek mind a két fél részéről egyedüli célja s eredménye is az, hogy az átruházó hitelezője elől a kielégítési alap elvonassék, ezzel a hitezővel szemben joghatállyal még akkor sem bir, ha a jogot szerző fél az átruházott vagyonért ellenértéket adott, azt azonban nem a hitelező kielégítésére fordította. Azt azonban a felperes nem is állítja, hogy oly tényeket hozott volna fel, amelyek a fenti vélelem megdöntésére alkalmasak lehetnének. A felülvizsgálati kérelem nem vezetvén sikerre, a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségeket a felperesnek kell viselnie. (S. E. 204., 168. és 109. §-ok.) 1915. évi szept. hó 20. 188. Az 1881: 60. t.-c. 31. §-ának helyes értelmezése szerint a végrehajtási, eljárás voián hozott végzések ellen csak az érdekelt felek bírnak felfolyamodás jogosultságával. Ilyeneknek pedig csak azok tekinthetők, kik a törvény sie» rint igényt tarthatnak arra, hogy a megtámadandó végzés nekik kézbesittessék vagy kihirdettessék. 4728/1914. I. szám. A kolozsvári kir. Ítélőtábla: A kir. ítélőtábla a felfolyamo* dást hivatalból visszautasítja. Mert: az 1881: 60. t.-c. 34. §ának helyes értelmezése szerint a végrehajtási eljárás során hozott végzések ellen csak az érdekelt felek birnak felfolyamodás jogosultságával. Ilyeneknek pedig csak azok tekinthetők, kik a törvény szerint igényt tarthatnak arra, hogy a megtámadandó végzés nekik kézbesittessék, vagy kihirdettessék, minthogy jelen esetben felfolyamodó sem nem végrehajtató, sem nem végrehajtást szenvedő s igényt arra, hogy a sérelmezett végzés nekik kézbesittessék vagy kihirdettessék, más cimen sem tarthat, aminthogy részére kézbesítés vagy kihirdetés tényleg nem is történt: ő tehát a végzés ellen felfolyamodási jogosultsággal nem bir. A felfolyamodás ez iránti jogosultságának hiánya miatt visszautasítása ennélfogva indokolt, annál is inkább, mert panasz tárgyává valójában és lényegileg az tétetik, hogy a végrehajtás, a hivatkozott törvény 48. §-ában foglalt rendelkezés ellenére szabálytalanul foganatosított. Ez ellen pedig a törvény 34. §. szerint nem felfolyamodásnak, hanem előterjesztésnek van helye, ami a törvény 35. §. szerint a sérelmezett eljárástól 8 nap alatt lett volna beadandó sigy tekintettel arra, hogy jelen esetben a foglalás 1914. évi jan. 12-ikén eszközöltetett, a csak 1914. évi február hó 13-ikán beadott felfolyamodást, mint előterjesztés nyilván elkésett. 1915. évi május hó 17. 189. Az 1871. évi 51. tc. 21. §. c) pontja érlelmében végrehajtatot, ha a lefoglalt vagy összeirt vagyon becsértéke 600— 2000 korona, 1 korona eljárási díj illeti. Jelen esetben pedig a végrehajtási jegyzőkönyv tannsága szerint 1330 korona, tehát 600 koronát felülhaladó értékű ingók foglaltattak le és írattak össze. P. 4437/1914. szám. A kolozsvári kir. ítélőtábla: A kir. Ítélőtábla az első bíróság végzését egyebekben nem érintve, annak azt a sérelmezett részét, mely szerint a végrehajtó dija 4 korona 96 fillérben állapíttatott meg, megváltoztatja s ezt az összeget 6 K 16 f.-re felemeli. Mert: az 1871. évi 51. te. 24. §. c) ponttá értelmében végrehajtatót, ha a lefoglalt vagy összeirt vagyon becsértéke 600—2000 korona, 4 korona eljárási dij illeti. Jelen esetben pedig a végrehajtási jegyzőkönyv tanúsága szerint 1320 K, tehát 600 K-át felülhaladó értékű ingók foglaltattak le és írattak össze. Tekintve, hogy a végrehajtói díj megállapítása szempontiából az a körülmény, hogy a foglalási eljárás részben megsemmisíttetett s az ingók egy része a foglalálás alul feloldatott, akkor, amidőn végrehajtást szenvedő az ingók lefoglalása ellen a foglalás alkalmával nem tiltakozott s azok egy részére a foglalási eljárás csak később beadott előterjesztésre semmisittetett meg, nem irányadó a végrehajtó dija csak 2 koronában nem helyesen állapíttatott meg s ennélfogva a tulcsekély összegben megállapított dij megfelelő felemelése indokolt. A felfolyamodás költsége végrehajtást szenvedő terhére vagy az eljárt bíróval szemben nem állapitható meg, mert a végrehajtást szenvedő arra okot nem szolgáltatott s az eljáró biró részéről pedig nyilvánvaló vétség fenn nem forog. 1915. május. 5. Nyomatott Gombos Ferenc „Lyceum*-könyvnyomdában, Kolozsvárt, Deák Ferenc-u. 12.