Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 5. szám - A stempli - processualis - jurisprudentiáról

JOGESETEK TÁRA A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK ELVI JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI. Melléklet az Erdélyrészi Jogi Közlöny 5. számához. Kolozsrár, 1915. január 31. JOGESETEK a kolozsvári kir. Ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető : ár. Szitán Jenő kir. jár&gbirólági albiró. 26. *i Optk. 1938. §-a szerint mig a felesés ellen nem mond, az a vélelem áll, hogy a nő a szabad vagyon igazgatását a férjre, mint törvényes képviselőjére bizta, az vélelmezendő, nogy az I. r. alperes a kereseti vételárat, úgyis niiat az lakatlanok egyik eladója és a nejének a II. r. alperesnek az Optkv. 1338. §-a szerinti megbízottja vette fel. Sz. 5878/1912. A kolozsvári kir. törvényszék itélt: 1. r. alperes T. M. köteles 1185 kor. 32 fillér tőkét és 205 kor. perköltséget 15 nap különbeni végrehajtás terhe mellett felperesnek megfizetni. Ellenben felperes II. r. alperes T. M. sz. G. M.-val szemben keresete elutasittatik és a perköltségek ezen alperessel szemben kölcsönösen megszüntettetnek. Indokok: A kereseti előadás szerint az ahoz A '/• t. i. eredetiben csatolt szerződését felperes alperesektől a g.-völgyi erdei iparvasut céljaira megvásárolt, a g.-l.-vi 234. sz. tlkjben bejegyzett ingatlanoknak 400 P|öl területű részét 1728 kor. vételárban, mely összegből alpereseknek 1185 kor. 32 fillért a szerződés aláírásakor ki is fizetett, minthogy azonban alperesek a szerződés 1. pontjában elvállalt kötelezettségüket, hogy az eladott ingatlanokat tehermentesítsék, nem tettek eleget, felperes kénytelen volt a bírói kisajátítási útra fordulás, ennek rendén a bíróilag megállapított kártalanítási összeget a jogosultak részére kifizetni és így a szerződés alapján kifizetett összeg tartozatlan fizetést képezvén, a szerződés 11. pontjában fenntartott jogánál fogva kéri az alpereseket tartozatlanul kifizetett 1185 kor. 32 fillér tőke és az okozott perköltségek megfizetésére elmarasztalni. Alperesek tagadták, hogy felperessel jogviszonyban állanának, előadják, hogy ők a G céggel szerződtek és akkor aláirtak kitöltetlen nyomtatványokat azon világos kikötéssel, hogy csak az ők jelenlétükben lesznek azok kitölthetők, tagadják, hogy a kereseti szerződés nekik felolvasva lett volna, tagadják, hogy a felperes által követelt 1185 kor. 32 fillér vételár összeget megkapták volna, elsőrendű alperes előadja, hogy közvetítési dijban F. nevü egyéntől, ki a G. cégnél volt alkalmazva 1200 koronát kapott, de ez nem képezett vételárt, tagadja a válaszirathoz csatolt nyugta valódiságát, később az 1911. évi 11662. sz. alatt beadott kérésében a nyugta valódiságát és a pénz felvételét beismeri. II-od rendű alperes előadja, hogy a 234. sz. tjkvben foglalt ingatlanok az ő kizárólagos tulajdonát képezték és igy miután a nyugtából kitűnik, hogy azok vételár részlete nem neki, hanem minden meghatalmazás nélkül férjének fizettetett ki, annak visszafizetése annál kevésbé követelhető, mivel ismételten tagadja, hogy a szerződés létrejött volna, egyben mindkét alperes kéri a perirat elutasítását. Tekintettel arra, hogy peres felek abban megegyeznek, hogy közöttük joghatállyal bíró adásvételi szerződés nem jött létre, mert amig felperes azt vitatja, hogy a joghatály feltétlenül a szerződés 11. pontjában kikötött jóváhagyás nem következett be, ellenben alperesek egyáltalában tagadták, hogy felperessel szerződési viszonyban lettek volna, ennek is ez képezi elbírálás tárgyát, hogy felperes által teljesíttetett a kifizetés. Minthogy pedig a fentiek szerinti, r. alperes a G.-ben 1903. év nov. 14-én k<lt nyugta valódiságát és tehát azt is, hogy azt a 234. sz. tljkvben foglalt ingatlanok vételár részletébe a kereseti összeget felperes megbizottjától felvette elismerte, őt azon tartozatlanul kifizetett fizetés visszafizetésére kötelezni kellett. Ellenben II. r. alperessel szemben felperes keresetével elutasítandó volt, mivel még csak meg sem kísérletté bizonyítani, hogy I. r. alperes II. r. alperesnek a optkv. 1008., illetőleg az 1868 : LIV. t.-c. 558. §-ban előirt meghatalmazással ellátott meghatalmazottja lett volna, minélfogva a felperes által teljesített fizetés ezen alperesre nézve is teljesítettnek nem tekinthető. 1912. évi április hó 3. Sz. 2328—1912/1. A kolozsvári kir. itéWábla: A kir. Ítélőtábla az első bíróság ítéletének T. M. I. rendű alperesre vonatkozó nem felebbezett részét nem érinti; T. M. szül. G. M. H. rendű alperesre vonatkozó felebbezett részét pedig az 1868 : LIV. t.-c. 108. §-a alapján feloldja és az első bíróságot arra utasítja, hogy az 1912 : VII. t.-c. 18. §-a alapján az előadó biró által tartandó kiegészítő tárgyalás kitűzésével hivja fel a felperest, nyilatkozzék arra nézve, vájjon való-e az az alperesi állítás, hogy az A. alatti szerződésben foglalt ingatlanok egyedül és kizárólag a II. rendű alperes tulajdonát képezték ? Hivja fel továbbá a felperest azon válaszirati állításának bizonyítására, hogy a válaszirathoz B. alatt csatolt nyugtával a m.-i kir. erdőgondnoksághoz mindkét alperes, tehát a II. rendű alperes is ment és a nyugta összegét mindkét alperes vette fel. Ha pedig ennél a pénzfelvételnél a II. rendű alperesnő esetleg jelen nem volt, ebben az esetben bizonyitsa a felperes, hogy a II. rendű alperesnő, aki a pénz felvételét az A. alatti szerződésben már előzetesen nyugtázta volt, a pénznek tényleges felvételével férjét, az I. rendű alperest akár Írásban, akár pedig csupán szóbelileg is megbízta, hogy tehát a II. rendű alperes erre az I. rendű alperesnek különös meghatalmazást adott; esetleg pedig bizonyitsa a felperes, hogy az I. rendű alperes az általa felvett kereseti összeget a II. rendű alperesnek átszolgáltatta, vagy hogy azt a II. rendű alperesnek céljaira használta fel, hogy tehát a kérdéses pénzösszeg II. rendű alperes vagyonába jutott. Végül adja elő a felperes és szükség esetén helyhatósági bizonyítvánnyal bizonyitsa is azt, hogy az alperesek a szóban forgó pénzfelvétel idején, vagyis 1903. november hó 14-én házassági életközösségben, közös háztartásban éltek-e? Hogy tehát a II. rendű alperesnek az I. rendű alperessel fennállott ezen családi viszonyánál fogva is tudnia kellett azt, hogy az I. rendű alperes a kérdéses pénzösszeget a felperestől felvette és nyilatkozzék a felperes arra nézve, vájjon a II. rendű alperes a pénzösszegnek az I. rendű alperes kezéhez történt kiszolgáltatása miatt a felperesnél tiltakozott-e ? A II. rendű alperes tegye meg a felperes által előadandókra és előterjesztendő bizonyítékokra észrevételeit s a mennyiben ugyanő az I. rendű alperessel 1903. évi november hó 14-én házassági életközösségben, közös háztartásban élt, nyilatkozzék arra nézve és bizonyitsa is azt, hogy a kérdéses pénzösszegnek a felperes részéről az I. rendű alperes kezéhez történt kiszolgáltatása ellen a felperesnél tiltakozott-e? s ha igen, hogy ez mikor, hol és melyik felperesi közegnél történt? esetleg pedig adja elő és bizonyitsa a II. rendű alperes azokat a ténykörülményeket, amelyekből esetleg bíróilag megállapítható lenne, hogy ő az I. rendű alperessel közös háztartásban és házassági életközösségben élése dacára, a pénznek az I. rendű alperes által megtörtént felvételéről mi tudomással sem bírhatott. Amennyiben a felperes tagadná, hogy az A. alatti szerződésben foglalt ingatlanok kizárólag a II. rendű alperes tulajdonát képezték, ezt a II. rendű alperes hiteles telekkönyvi kivonattal bizonyitsa. Ezeknek foganatosítása és a szükséges bizonyítás felvétele, valamint a netán szükségessé váló egyéb körülmények kiderítése után hozzon a kir. törvényszék a pernek feloldott részére a felperes és a II. rendű alperes közötti perköltségre, valamint az eszményi bélyegen kivül ezennel 26 koronában meghatározott felperesi felebbezési költségnek melyik fél által leendő viselésére is kiterjedő uj határozatot.