Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 5. szám - A stempli - processualis - jurisprudentiáról

14. oldal. Jogesetek Tára 4. szám. Indokok: Minthogy a szóban forgó pénzösszegnek az I. r. alperes által, esetleg egészben a II. rendű alperes részére való felvételéhez, illetőleg az erre vonatkozó megbízáshoz az alperesi védekezésben felhivott közjegyzői törvény közjegyzői okiratot nem kiván és az első bíróság Ítéletében felhivott törvényszakaszok sem zárják ki azt, hogy a II. rendű alperes által az I. r. alperesnek esetleg adott különös megbízás megfelelő bizonyítékokkal bizonyittassék és szükség esetén a rendelkező részben megjelölt ténykörülmények kiderítessenek, ez okból, az eddigi adatok alapján, a pernek a feloldott részére nézve alapos határozat hozható nem lévén, a kir. ítélőtábla az első bíróság ítéletének felebbezett részét feloldotta és az első bíróságot a rendelkező rész értelmében további eljárásra utasította. 1912. évi december 11. Sz.: 2827/913. polg. A leolo svári kir. törvényszék itélt: T. M.-né G. M. II. r. alperessel szemben a keresetet elutasítja s fölperest arra kötelezi, hogy 55 K 45 f részperköltséget ennek az alperesnek 15 nap alatt, végrehajtás terhe mellett fizessen meg. Dr. P. I. II. r. alperesi képviselőnek a 2328/912. L sz. kir. ítélőtáblai feloldó végzés után felmerült dijat és kiadást 55 K 45 f-ben állapítja meg II. r. alperessel szemben. Indokok: Az 5878/912. p. sz. elsőbirói, e tekintetben jogerős ítélettel T. M. I r. alperes már kötelezve van a kereseti összegnek felperes részére leendő visszafizetésére. Ennek folytán s a 2328/912. I. sz. kir. ítélőtáblai feloldó végzésben foglaltakra tekintettel, ezúttal csak az döntendő el, hogy T. M.-né G. M. II. r. alperes is kötelezhető-e, a felperes szerint általa is felvettnek tekintendő kereseti vételár visszafizetésére. A kir. törvényszék a fenti sz. kir. ítélőtáblai feloldó végzés eredményekép sem talált olyan tényeket megállapithatóknak, melyek alapján arra lehetne következtetni, hogy a kereseti vételárnak I. r. alperes által történt felvételéről II. r. alperes tudott. Egymagában abból a tényből ugyanis, hogy a pénz fölvétele idején az alperesek, mint házastársak, együtt éltek közös háztartásban, még nem lehet következtetni a II. r. alperes tudomására, mert a dolog természete szerint könnyen megtörténhetett, hogy I. r. alperes elhallgatta előtte a pénz fölvételét. Ennek hiányában pedig annak a körülménynek, hogy a felperesnél II. r. alperes nem tiltakozott amiatt, hogy a vételárat egészben az I. r. alperesnek fizette ki felperes, jelentősége nincsen. Úgyszintén abban az irányban sem merült fel ujabb bizonyító adat, hogy a kérdéses vételár, habár közvetve is, a II. r. alperes rendelkezése alá, illetve vagyonába jutott volna. A pótlóan becsatolt tkv.-ből pedig az tűnik ki, hogy I. r. alperes a kérdéses ingatlannak tulajdonosa soha sem volt, tehát a pénzfelvétel körül csupán mint a II. r. alperes megbízottja járhatott el. Ha tehát felperes elmulasztotta a megbízotti minőség igazolását a fizetés előtt megkívánni: eme mulasztása következményeit is viselnie kell. Felperest ezért a II. r. alperessel szemb *n ezúttal is el kellett keresetével utasítani. Egyéb intézkedés az 1868 : LIV. tc. 251. és 252. §-án alapszik azzal, hogy felperest II. r. alperes javára azért marasztalta a kir. törvényszék csak a kir. Ítélőtáblai feloldó végzés hozatala után felmerült költségekben, mert II. r. alperes nem élt felebbezéssel az előző első birói ítéletnek ama rendelkezése ellen, mely szerint közte és felperes között a költségeket kölcsönösen megszüntette a kir. törvényszék 1913. febr. 11. Szám: 1536/1913. I. A kolozsvári kir. Ítélőtábla, itélt: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Habár való ugyan, hogy a keresethez A) a. csatolt 1903. november hó 1-en kelt adásvevési szerződést T. M. né szül. G. M. II. r. alperes is aláirta és abban a kereseti 1185 K 32 f. vételárrészletnek a felperestől a szerződés megkötése alkalmával való felvételét a II. r. alperes is elismerte, mindazonáltal a per adatai szerint kétségtelen, hogy a szerződésnek az a tartalma, hogy a felperes a kereseti összeget az eladó alpereseknek a szerződés megkötésekor fizette volna ki, a valóságnak meg nem felel amennyiben azt a felperes, az általa a válaszirathoz B) a. csatolt nyugta szerint is, csak a szerződés megkötése utáni időben. 1903. november hó 14-én és csakis T. M.-nak, az 5878/1912. p. sz. elsőbirósági ítélettel már jogérvényesen elmarasztalt I. r. alperesnek fizette ki. Minthogy pedig a 2328/1912. p. sz. másodbirósági feloldó végzés folytán megtartott kiegészítő tárgyalás eredménye szerint most már nem vitás a peresfelek között, hogy az A) a. szerződés tárgyát képezett ingatlanterület kizárólag a II. r. alperes tulajdonát képezte s akként annak vételára is egyedül a II. r. alperest illette, következésképen a vételárnak felvételére is jogosultnak csak a II. r. alperes tekintendő; s minthogy ezzel szemben pusztán annál a körülménynél fogva, hogy az A) a. szerződést eladóként, nemcsak a II. r. alperes, hanem T. M. I. r. alperes is aláirta, mindkét alperes együttes eladóknak, illetőleg a felperes irányában egyetemlegesen szerződő félnek és ez alapon a vételár felvételére bármelyikük jogosultnak a fennforgó esetben már csak azért sem tekinthető, mert a per adatai, igy K. I., M. T. és M. J. tanuk vallomása szerint is, az alperesek a kérdéses időben többrendbeli ingatlanra s a többi között oly ingatlanra nézve is, amely mindkét alperesnek közös tulajdonát képezte, még pedig kitöltetlen adásvevési szerződési űrlapokat írtak alá és a mindkettő által aláirt kereseti szerződés csak utólagosan lett a felperes által a kizárólag II. r. alperes tulajdonát képezett ingatlan területre vonatkozóan kitöltve; minthogy továbbá a felperes az emiitett kiegészítő tárgyaláson kijelentette, hogy azt a perbeli állítását, hogy a kereseti összegnek a R) a. nyugta ellenében való felvételénél a II. r. alperes is jelen volt, úgyszintén azt a ténykörülményt, hogy a II. r. alperes a pénz felvételével az I. r. alperest megbízta, vagy hogy az I. r. alperes a pénzt a II. r. alperesnek átszolgáltatta, avagy hogy a pénz a II. r. alperes vagyonába más módon jutott volna, bizonyítani nem képes; minthogy végül a tartozatlanul fizetett összeg, amely cimen (optkv. 1435. §-a) a felperes a kereseti összeget követeli, csak attól követelhető vissza, akinek az fizetve lett, illetőleg a kinek vagyonába az befolyt; ezeknél fogva a felperes keresete a II. r. alperessel szemben jogszerű alappal nem bírván, az első bíróság a keresetet ezzel az alperessel szemben hetyesen utasította el. A felperesnek az az érvelése, hogy az I. r. alperes, mint a II. alperesnek férje, a házassági együttélés ideje alatt a II. r. alperes vagyonának törvény (optkv. 1238. §-a) szerinti kezelője lévén, ug}'anő a II. r. alperest illetett kérdéses vételár felvételére ez alapon is jogosítottnak tekintendő, azért volt figyelmen kivül hagyandó, mert ez a törvényes vélelem csak a feleségének már tulajdonába jutott vagyona és pusztán e vagyonnak kezelésére s a kezeléssel rendszerint járó teendők végzésére, de nem egyúttal a feleséget harmadik személyekkel szemben illető követelések felvételére, vagyis a feleség tulajdonába még nem jutott vagyonnak a feleséget kötelező joghatállyal való átvételére vonatkoztatható. Végül az a tény, hogy az alperesek az A) a. szerződés megkötése és a kérdéses összegnek az I. r. alperes által történt felvétele idején házassági életközösségben együtt éltek, hogy az A) a. szerződést is mindketten, együttesen irták alá és hogy a II. r. alperes a vételárnak az I. r. alperes kezéhez való kiszolgáltatását meg nem tiltotta, vagyis a vételár felvételének jogát a maga részére kifejezetten fenn nem tartotta és a felperesnél a kereseti összegnek az I. r. alperes részére történt kiszolgáltatása miatt nem tiltakozott, holott erről neki, mint az I. r. alperes házastársának tudomással kellett birnia, a perben fennforgó körülmények között a III. r. alperes elmarasztalására alapul szintén nem szolgálhat, mert a fent emiitett kiegészítő tárgyalás eredménye szerint az A) a. szerződésben jelzett ingatlanterület kizárólag a II. r. alperes tulajdonát képezte s ekként nem mindkét alperes közös tulajdonát képezett ingatlan együttes eladása forgott szóban, következésképen az A) a, szerződés aláírásának, utólagos körülményeire és arra is tekintettel, hogy az A) a. szerződés tartalma szerint a vételár az eladónak, tehát a kizárólagos eladónak tekintendő II. r. alperesnek volt fizetendő, a II. r. alperes nem tudhatta, hogy a felperes a vételárt utóbb ettől eltérőleg nem neki, hanem az I. r. alperesnek fogja kifizetni és mert abból, hogy a II. r. alperes a vételárnak az I. r. alperes részére történt kiszolgáltatása miatt utólag nem tiltakozott, a fennforgó körülmények között nem állapitható meg kétséget kizáró módon az sem, hogy a II. r. alperes az őt illető vételárnak az I. r. alperes kezéhez való kiszolgáltatását tudomásul ve'te, azt hallgatag jóváhagyta és magára nézve joghatályosnak és kö elezőnek elismerte volna. 1914. évi január 20. 2742/1914. P. sz. .4 m. kir. Curia itélt: A m. kir. Curia mindkét alsóbiróság Ítéletét megváltoztatja és T. M.-né G. M. II. r. alperest végrehajtás terhével arra kötelezi, hogy T. M. I. r. alperessel együtt 1185 K 32 f tőkét és 268 K perköltséget egyetemlegesen, ezenfelül pedig egyedül saját személyében, a felebbezési költségek