Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 46. szám - Jegyzetek az itélkezés lélektanához

104. oldal. Jogesetek Tára 45. szám. A keresethez hiteles másolatban csatolt vonatkozó tkvi másolat igazolása szerint a peres ingatlanra vonatkozó s eredeti érvénytelenség cimén megtámadott s C. J. a V. javára szóló tulajdonjogi bekebelezés alapjául szolgáló kérés a tkvi hatósághoz 1909. évi február 27-ik napján érkezett, amelyre C. J. a B. 3. alatti bekebelezés tanúsága szerint 1910. évi okt. hó 25-ik napján kelt bejegyzéssel tulajdonjogot szerzett. Felperesek a törlési keresetet 1913. évi február 7-ik napján, tehát az alap bekebelezéstől számított 3 év letelte után adták be. A tkvi rts. 150. §-a értelmében olyan harmadik személy ellen, aki a 3 évet meghaladó idő óta már megtámadhataüanul fennálló bekebelezésre szerzett jóhiszeműen további nyilvánkönyvi jogot, az alapbekebelezés eredeti érvénytelensége miatt törlési keret egyáltalában nem is indítható s az ilyen harmadik jogszerzőnek az eredetileg netáni érvénytelenül bekebelezett jogra szerzett további nyilvánkönyvi jogának kitörlése csak abban az esetben lenne itéletileg elrendelhető, ha a jog megszerzésénél az illető, tehát jelen esetben a II. r. alperes rosszhiszeműen járt volna el. A felebbezési biróság arra nézve, hogy II. r. alperes az ingatlan megszerzésénél rosszhiszeműen járt volna el, olyan tényeket nem állapított meg, amelyekről a rosszhiszeműségre következtetni lehetne s ennek megállapítására az I. és II. rendű alperesek közeli rokonsági viszonyát alkalmas ténynek nem tulajdonítja. Felperesek felülvizsgálati kérésükben is csak az alperesek közeli rokonságát és lakásuk szomszédságát hozzák fel, mint olyan tényeket, melyekből nézetük szerint a rosszhiszeműség jogilag következik, mert ezekből szerintük megállapítható, hogy II. r. alperes az I. r. alperes dolgairól tudomással kellett bírnia s igy a íelebbezési biróság jogszabályt sértett, amikor a II. r. alperessel szemben a rosszhiszeműséget meg nem állapította. Ez a panasz nem alapos, mert azok a tények, melyeket felperesek keresetükben a per során felhoztak, hogy t. i. I. r. alperes az ingatlant apósától meg nem szerezte, mert azt neje kapta hozományul, hogy I. r. alperes a neje nevére irt ingatlant egyszerű magánokirattal irattá magára s nem a házasfelek között az ügylet érvényességéhez szükséges közjegyzői okirattal, még valóság esetében is azokkal a kézenfekvő tényekkel szemben, hogy az ingatlant I. r. alperes neje halála után is maga használta, hogy a tulajdonjog nevére bekebeleztetett, nem olyan nyilvánvalóan könnyen felismerhető tények, melyeket akár a közeli rokonok, akár a szomszédok ezekből az állapotukból kifolyóan feltétlenül ismerhetnének s ezekre való tekintettel a felebbezési biróság jogszabálysértés nélkül mondhatta ki, hogy az L és II. r. alperes közeli rokonsága — egymagában — nem alkalmas arra, hogy ebből II. r. alperes rosszhiszeműségére következtetést vonni lehetne, mert a rosszhiszeműség csak akkor foroghatna fenn a II. r. alperessel szemben, ha bizonyítva lenne, hogy ő tudta avagy a körülményekből vélelmeznie kellett volna, hogy az általa megszerzett dolog nem az átadóé, holott az ismert tények II. r. alperest épen arra utalhatták, hogy az ingatlan I. r. alperesé volt. Ezek szerint II. r. alperes szerzése jóhiszemű lévén, a kereset elutasítása helyesen történt és a többi panasz, mint tárgytalan, nem igényelhet méltatást. 1914. évi november hó 24-ik napján. JOGESETEK a inarosTásárfoeSyi kir. ítélőtábla gyakorlatából Rovatvezető: dr, Temesvári Gyula kir. ítélőtáblai tanácsjegyző. 181. Az a Körülmény, hősi felperes az Optkv. 926. g-a érteiméhen alperest kellő időiben az észrevett hiba felől nem értesítette, az Optkv. §-a értelmében csak azt eredniényezi, hoffy felperes az Optkv. 924-935. §§-bau foglalt törvényes vélelemre nem hivatkozhatott, hanem bizonyítani tartozott, hosy az ökör már a vételi szerződés megkötése előtt hibás volt. P. G71/24. 1915. szám. A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati birósácr • A felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad. " Indokok: A felebbezési biróság által a tanuk vallomásai alapján az 1893 : XVÍII. t.-c. 64. §-a értelmében megállapított tényállás szerint a felperes által alperestől 1913. évi augusztus hó 4-én vásárolt ökör a vásár napján történt hazahajtás alkalmával oly nehezen lélegzett, a hogyan a kehes állatok szoktak és emellett nehezen járt, még ugyanezen a napon az ökör az istállóban etetéskor fulladozott, ezt követőleg pedig 15-ik napon belől, midőn felperes az ökröt egy másikkal szekér elé fogta és részint a havas aljára szénáért, részint a mezőre árpáért hajtotta, az ökör már az üres szekérrel való induláskor útközben többször megállott, nyelvét kiöltötte, fulladozott, nyálazott és nem birt tovább menni és visszatérőben, habár a szekéren kisebb teher volt és az ut lejtős volt, az előbbi tünetek ismétlődtek. Alperes felülvizsgálati kérésében az 1893 : XVIII. t.-c. 64. §-ában foglalt eljárási jogszabály megsértését abban találja, hogy miután a felperesi tanuk vallomása szerint az ökröt felperes egypár esetben távoli erdei kaszálókról széna szállítására használta fel s minthogy fulladozásban szenvedő ökör a havasi kaszálókról szénát behordani nem képes, a felperesi tanuk ama bizonyításának, hogy az ökör fulladozásban szenvedett, hitelt adni nem lehetett volna és a felebbezési biróság jogszabályt sértett, midőn ily tényállás mellett az alperes részéről abban az irányban felajánlott bizonyítást, hogy fulladós ökör a jelzett munkálatra fel nem volt használható, mellőzte. Alperesnek ezt a támadását a kir. Ítélőtábla alaptalannak találta. A felperesi tanuk vallomásának egyik része ugyanis nincs megdöntve a vallomásnak másik részével akkor, midőn megállapítást nyert, hogy az ökör már a vétel napján — még mielőtt bármily munkálatra felhasználtatott volna — a kehességnek tüneteit mutatta és midőn nemcsak nincs ténymegállapítás vagy bizonyítás oly irányban, hogy 35—45 kilométernyire fekvő meredek oldalon levő havasi kaszálókra hajtotta volna ki felperes 3—4 izben a kérdéses ökröt, hanem ellenkezőleg a tanuk vallomása szerint az ökörnél a jelzett tünetek az üres szekérrel való elinduláskor is mutatkoztak és könnyen járható uton csekély teher szállítására használtatott fel egy másik ökörrel együtt befogva. Ily tényállás mellett pedig a felebbezési biróság nem sértett eljárási jogszabályt azzal, hogy a felajánlott szakértői bizonyítást indokoltan mellőzte, mert az 1893 : XVIII. t.-c. 64. §-a értelmében akkor, midőn a felajánlott bizonyítástól eredményt nem várt és azt meggyőződésének megváltoztatására alkalmasnak már eleve nem tekintette, a bizonyitást mellőzni jogában állott. Az állatorvosi főiskola szakvéleményében foglaltaknak figyelmen kívül hagyására alapított felülvizsgálati támadás sem alapos. Igaz ugyan, hogy e szakvélemény szerint a fulladozásnak a felismerhetés fokára való kifejlődéséhez már 15 nap is elegendő, másfelől a megerőltető munka, a meghűlés vagy poros és penészes takarmány etetése már néhány hét alatt a fulladozásnak feltűnő súlyosbodását eredményezheti, azonban a megállapított tényállás szerint alperes nem bizonyította, hogy az ökörrel felperes megerőltető munkát végeztetett volna, annak meghűlése felperes gondatlanságából következett volna- be vagy rossz takarmánnyal etette volna, már pedig ezt alperes tartozott bizonyítani és a nemleges irányban való bizonyítás nem felperest terhelte. Az 1893 : XVIII. t.-c. 64. §. értelmében a biróság a bizonyítékokat szabadon mérlegeli és igy a felebbezési biróság nem sértett jogszabályt, midőn az alperesi tanuknak nem is közvetlen észleleten alapuló és a felperesi tanuk bizonyításának lerontására alkalmasnak nem talált vallomására súlyt nem helyezett. A felebbezési biróság által eljárási jogszabály megsértése nélkül megállapított az a tényállás tehát, hogy a szóban forgó ökör már a vétel idejében fulladozó (kehes) volt, az 1893. évi XVIII. t.-c. 197. §. értelmében e helyen is irányadó. E tényállás alapján a felebbezési bíróságnak döntése anyagjogilag is helyes. Az a körülmény, hogy felperes az Optkv. 926. §-a értelmében alperest kellő időben az észrevett hiba felől nem értesítette, az Optkv. 927. §-a értelmében csak azt eredményezi, hogy felperes az Opktv. 924—925. §§-ban foglalt törvényes vélelemre nem hivatkozhatott, hanem bizonyítani tartozott, hogy az ökör már a vételi szerződés megkötése előtt hibás volt. Az előrebocsátott tényállás szerint felperes e kötelezettségének eleget tett és alperes ezzel szemben nem bizonyítván, hogy a hiba csak az átadás után keletkezett, az Optkv. 932. §-ára alapitottnak tekintett kereset jogos alappal bir és e részben nincs befolyással az a tény, hogy felperes a vétel után az állatot másnak eladta, kitől azonban éppen a fennforgott szavatossági hiba miatt azt visszavenni kénytelen volt, valamint, hogy felperes az ökröt levágatta és húsát elárusította, mert akkor, midőn alperes íelhivására az ökröt visszavenni vonakodott, felperes ezzel a tényével alperest a nagyobb károsodástól óvta meg. 1915. június hó 15,