Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 47. szám - A közvetlenség elve és a bizonyitásfelvétel

VIII. évfolyam. 47. szám. Kolozsvár, 1915. november 21. MLYRESZI3061 KÖZLÖNY R KOLOZSVÁRI ÉS MRROSVRSRRHELYI KIR. ÍTÉLŐTRBLRK HRTRROZRTTRRRVRL A KOLOZSVÁRI, MAROSVÁSÁRHELYI, BRASSÓI ÉS NAGYSZEBENI ÜGYVÉDI KAMARÁK ÉS AZ ORSZ. ÜGYVÉDSZÖVETSÉG KOLOZSVÁRI OSZTÁLYÁNAK HIVATALOS LAPJA Főmunkatársak: Dr. Biró Balázs, iigyvédr Dr. Hatiegán Emil kir, tszéki biró, Dr. Pordea Gyula, ügyvéd. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: Dr. Papp József, ügyvéd, a Kolozsvári Ügyvédi Kamara elnöke, Kolozsvár sz. kir. város tb. főügyésze. Rovatvezetők: Dr. Szitás Jenő és Dr. Temesvári Gyula. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Deák Ferencz-utcza 42. szám. Megjelen minden vasárnapon. Félévre 8 K. Negyedévre 4 K. Kéziratok bérmentve a szerkesztőséghez. Előfizetések és hirdetések a kiadóhivatalhoz intézendők. TARTALOMJEGYZÉK: A közvetlenség elve és a bizonyitásfelvétel. — Az Országos Bírói és Ügyészi Egyesületnek évi jelentése (1913 —1914.) az egyesület működésének hetedik—nyolcadik évéről. — A csődönkivüli egyességi eljárás. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Elvi jelentőségű határozatok a kolozsvári és marosvásárhelyi kir. Ítélőtábláktól. KÜLÖNFÉLÉK. X B közuEtlenseg elve és a bizonyitásfelvétel. A közvetlenség elve abban áll, hogy a felek perbeli cselekményeiket joghatályosan csak az itéletmondásra hivatott perbíróság előtt eszközölheti; a bíróság pedig ítéletét csak olyan tényállításokra és bizonyítékokra fektetheti, amelyeket a felek előtte nyilatkoztattak és illetve foganatosítottak. A közvetlenség előzményei igen nagyok és számosak. Különösen előnye, hogy a biró és a felek személyes érintkezését feltételezi és idézi elő. Mindenik biró gyakorolhatja a kérdezés jogát, az igazság felderítésében tehát nincs kiszolgáltatva birótársa (előadó, kiküldött) véleményének. A biró közvetlenül látja és hallja a peresfeleket és tanukat, a mi szintén nagy súllyal bír az igazság kiderítése körül. A bizonyítékoknak mérlegelése is csak a közvetlenség elvének gyakorlása mellett bontakozhatik a maga teljességében és érvényesülhet a maga igazában. Hátránya — a mi valóságban nem az elvnek a hátránya, hogy t. i. a bizonyítási eljárásban sokszor nem vihető keresztül. A Pp. a közvetlenség elvére van alapítva. 'A közvetlenség mellőzése csak kivételesen történhetik. A polgári perrendtartás 274. § a szerint ugyanis a bizonyítást a perbíróság a szóbeli tárgyalás folyamán veszi fel és a bizonyítás felvételét csak a törvényben meghatározott esetekben bizhatja a tanácsnak kiküldött tagjára. Ennek megfelelően a polgári perrendtartás a bizonyítás minden egyes neménél — így a tanúkihallgatásra nézve a 289., az okirat megszemlélésére nézve a 331., szemlére nézve 341., szakértő meghallgatására nézve a 351. és az eskü alatt1 kihallgatásra nézve a 375. §-ban — kimerítőe n felsorolja azokat az eseteket, amelyekben a perbiróság a bizonyítást kiküldött biró utján foganatosíthatja. Nyilvánvalóan megsérti tehát a törvényt a bíróság azzal, ha a bizonyítás foganatosítására birót küld ki oly esetben is, a mikor a törvény most idézett helyein felsorolt esetek egyike sem forog fenn. A mi különösen az e helyütt elsősorban figyelembe jövő tanubizonyitást illeti, a polgári perrendtartás 289. §-a első bekezdésének 4. pontjában foglalt az a rendelkezés, mely szerint a bíróság a tanú kihallgaiását kiküldött vagy megkeresett bíróra bizhatja, ha a tanúnak a perbíróság előtt való kihallgatása tetemes nehézségekbe ütközik, semmiesetre sem szolgálhat arra alapul, hogy a bíróság a tanú közvetlen kihallgatását az ennek következtében a bíróságra háruló nagyobb munkateher okából mellőzze. A tanúnak a kiküldött vagy megkeresett biró utján való kihallgatását a birósag a most szóban levő törvényhely alapján csak oly nehézségek miatt rendelheti el, amelyek nem a bíróság ügyvitelében, hanem magának a tanúkihallgatásnak körülményeiben rejlenek. A bizonyítás közvetlenségére vonatkozó ezek a szabályok a polgári perrendtartás 484. §-ának rendelkezéséhez képest teljes mértékben állanak a felebbezési eljárásban is és pedig tekintet nélkül arra, hogy felebbezési bíróságként királyi törvényszék vagy királyi Ítélőtábla jár-e el. Csupán a felülvizsgálati eljárásban jogosult a bíróság az 537. §. alapján a bizonyításnak közvetlen vagy közvetett felvétele tárgyában azokra a korlátozásokra való tekintet nélkül határozni, amelyeket a perrendtartás az egyes bizonyítási nemeknél ebben a tekintetben felállít. Ha a törvénynek e világos rendelkezéseivel szemben az elsőfokú és a felebbezési eljárásban oly gyakorlat alakulna kit amely szabállyá tenné azt, amit a törvény csak kivételkép enged meg, nevezetesen a bizonyításnak a tanács kiküldött tagja utján való foganatosítását, ez azt eredményezné, hogy a polgári igazságszolgáltatásnak az a gyökeres megjavulása, amelyet a perjogi reformtól ugy a törvényhozás, mint az ország közvéleménye vár és amely nagyrészt épen a közvetlenség elvének következetes keresztülviteléhez fűződik, a törvény megfelelő rendelkezései ellenere az életben nem valósulna meg. így az elvek szempontjából, hogy azonban az életben miként lesz a közvetlenség keresztülvihető — az már más kérdés. Hogy a közvetlenség keresztülvitele oly értelemben, amiként azt a Pp. kontemplálja, felette előnyös volna, kézenfekvő és e felett vitatkozni nem lehet. Félő azonban, hogy a Pp. a mi — hazai viszonyainkkal, közlekedési mizériáinkkal, nyomoruságainkkal — nem számolt eléggé, a mi meg fogja magát később bosszulni. Mert hiába mások az elvek és más az élet. Ha ugyanis a Pp. közvetlenségi elvét szigorúan keresztülvisszük, először is a perekben oly sok költség fog felmerülni, hogy a mi kis substratumu pereink azt megbírni nem fogják, másodszor a bíróságok a szóbeliségbe valósággal bele fognak fulladni és ennek következményeképen a hátralékokba is. Áll ez utóbbi különösen a társas bíróságokra nézve. Mert az egyes biró mozgékonyabb, elevenebb, mig a társas bíróságegyöntetű működése nehézkesebb, sok munkaerőt köt le. Felette érdekes, hogy miket mond e tekintetben dr. Juhász Andornak az 0. B. és Ü. E.-ben tartott nagyérdekü előadása. Szerinte: A szóbeli per egyik kimagasló előnyének a bizonyítás közvetlenségét szokás megjelölni. Ez és illetve a társasbiróság előtti tanubizonyitás az, amire rátérni óhajtok. Hogy budapesti felebbezési bíróságaink a szóbeli eljárással össze nem egyeztethető hátralékokkal és hosszú határnapokkal küzdenek, annak egyik oka a közvetlen tanubizonyitás a felebbezési tanács előtt. Pp.-unk ebben a kérdésben a német perjog nyomán halad. A Pp. első tervezetének megjelenése óta több mint 20 év, végleges alakjában történt második közzététele óta is több mint 12 év telt el immár. Nézzünk kissé körül, hogyan alakul ki a tanubizonyitás nehéz kérdése az azóta letelt időben a német birói gyakorlatban ? Rendkívül becses adatokat tartalmaz ugy ebben az irányban, mint általában a szóbeli per nehézségeinek a felismerése körűi a mult év őszén megtartott német birógyülésnek, a Berliner Richtertagnak a tanácskozás első pontjára vonatkozó tárgyalási