Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 5. szám - A stempli - processualis - jurisprudentiáról

5. szám. Erdélyrészi Jogi Közlöny 21. oldal. ügyleteknél a zálogkölcsöndij nem esik moratórium alá; az árverést azonban csak a kereskedelemügyi miniszter által esetről-esetre adott engedély alapján lehet megtartani. A zálogkölcsöndiját az 1881 : XIV. t.-c. 15 §-ában meghatározott időn tul is lehet szedni. A királyi zálogházakra ezek a szabályok megfelelően állanak. ///. A kétoldalú szerződések teljesítése. 12. §. Az 1914. évi augusztus hó 1. napja előtt kötött kétoldalú szerződés alapján pénztartozással terhelt fél a nempénzbeli szolgáltatásra kötelezett féltől a moratórium tárgyában kiadott rendelet fennállásának ideje alatt csak ugy követelhet teljesítést, ha saját tartozását már teljesítette, vagy a nem-pénzbeli szolgáltatással egyidőben teljesiti, vagy pedig — amennyiben a nem-pénzbeli szolgáltatásra kötelezett félnek a szerződés szerint előre kell teljesítenie — lemond arról, hogy saját tartozására nézve moratóriumot vegyen igénybe és egyszersmind ugyanabból a szerződésből vagy hasonló tárgyú szerződésekből eredő hátralékos tartozását teljesiti. lí*. §. Ha az 1914. évi augusztus hó 1. napja előtt kötött kétoldalú szerződés alapján pénztartozással terhelt fél a másik féltől neki felajánlott teljesítéssel szemben saját tartozására nézve — ideértve az ugyanabból a szerződésből vagy hasonló tárgyú szerződésekből eredő hátralékos tartozását is — moratóriumot kiván igénybe venni, a másik fél a szerződéstől elállhat; elállása azonban csak ugy hatályos, ha azt a pénztartozással terhelt féllel szemben haladéktalanul (vétkes késlekedés nélkül) kijelenti. Ugyanígy elállhat a szerződéstől a pénztartozással terhelt fél is, ha a másik fél a lejáratkor csak az esetre hajlandó teljesíteni, ha a pénztartozással terhelt fél lemond arról, hogy saját tartozására nézve moratóriumot vegyen igénybe és ha egyszersmind ugyanabból a szerződésből vagy hasonló tárgyú szerződésekből eredő hátralékos tartozását teljesiti. Ha a nem-pénzbeli szolgáltatásnak részletekben kell történnie, az 1. és a 2. bekezdés szerint elállani csak az esedékes részlet tekintetében lehet; az egész szerződés tekintetében pedig csak akkor, ha a szolgáltatás oszthatatlan. 14. §. Az elállás joga a nem-pénzbeli szolgáltatásra kötelezett felet akkor is megilleti, ha a pénztartozással terhelt felet már a teljesítés felajánlása előtt nyolc napi határidő kitűzésével Látni való továbbá, hogy az azonosításig magyarázó „vagyis" szócska itt is meg van, mint az Optkban. Továbbá „jogalapról" nincs szó, se n „jogcimrőr, de szó van „jogelőydásról". Hogy aztán ez annyi-e, mint „jogcim" vagy talán a jognak a jogi facultáson való előadását jelenti, vagy pedig ez nem más, mint valami jognak egyszerű feltálalása? e sorokig még nem lehet tudni. Ami a „jogállitást" illeti, ez nem volt meg a régi törvényszövegben, de meg van itt, ami világos bizonyítéka annak, hogy ezzel minden meg van magvarázva, mely szerint a jogállitással kapcsolatos, vagy állítás nélküli. Mindez azonban mellékes, elég az, ha jogállitás után a stempli leróvatik s nagy commentárok drága pénzen megvétetnek s a/tán onnan a jogállitás megtanultatik. A nagy „PB kiszólása szerint „elég valószínűséggel" tu Ihatjuk, hogy a keresetlevél mé_í nem kereset, hanem csak holmi „ előkészítő " iratforma, ennélfogva hagyjuk a 129. § t. Az igazi úgyis hátrább van. A 178. §. azt mondja: „a perfelvételi tárgyalás kezdetén felperes keresetét — tehát nem a keresetlevelét — adja elő." Igaz ugvan, hogy itt hivatkozik a 129. §. 3. pontjára utbaigazitásképen, de hát ez megint csak a „jogelőadásáról", „jogállitásról" szól. K>höz legyen mérve, furcsa dolognak tartjuk, hogy a kivívott szób liség folytán nem epen muszáj élőszóval előadni a „keresetlevélben" hivatkozott jogot, jogállitást, hanem elég az — ami még nem is olyan régen, halálos bűn lehetett — ha annyit mond felperes, hogy „ragaszkodik keresetéhez." Ebben az esetben tehát „ragaszkodom keresetlevelemhez" egyenlő a „jogelőadassal", „jogállitással." Furcsa, de n m ez a fő, ham m az, hogy itt sem kell sem ragaszkodással, sem kapaszkodáss il holmi jog l.pra, jogcímre gondolni, holottan pedig a régi Optk. erre vonatkozó terminológiája még érvényes. Ha periig érvényes, bizonyára valahol hátrább-hátrább talán az érdemleges tárgyalásnál előfordul. Nem igen fordul biz' az elő, ennélfogvást. fel kell tételeznünk, hogy a jogelőadása, a jogalhtása annyi, mint jogalap, jogcim, vagy ha ugy tetszik, nem annyi. Azt, hogy a 77. és a 78. §§-ban irt jogi alap idetartozik-e, vagy sem ? nem tudhatni. Quod erat demonstrandum et non demon-trandum ! Na, nagy szellem ! most már igazán gyújtsd meg, a jognyilatkozatra hivta fel az iránt, hogy hajlandó-e tartozását moratórium igénybevétele nélkül (13. §. 1. bekezdése) teljesíteni, a határidő pedig sikertelenül telt le. Ugyanez az előzetes elállási jog megilleti a pénztartozással terhelt felet is, ha a másik felet nyolc napi határidő kitűzésével nyilatkozatra hivta fel az iránt, hogy a lejáratkor kész-e abban az esetben is teljesíteni, ha a pénztartozással terhelt fél moratóriumot vesz igénybe (13. §. 2. bekezdése), a határidő pedig sikertelenül telt le. Az elállást az 1. és a 2. bekezdés eseteiben magában a felhívásban előre is ki lehet jelenteni. A felhívott fél nyilatkozata nem késett el, ha a fél az azt tartalmazó ajánlott levelet a nyolc napi határidő alatt postára adta. Az 1. és a 2. bekezdésben említett felhívásnak nincs helye, amennyiben a nem-pénzbeli szolgálgatás csak 1915. évi március hó 31. napja után válik esedékessé. A 13. §. 3. bekezdésének szabályát e §. eseteiben is megfelelően alkalmazni kell. azzal a hozzáadással, hogy az elállás jogát csak azon részletek tekintetében lehet gyakorolni, amelyekre a felhívás kiterjed és az előbbi bekezdés értelmében nincs kizárva. 15. §. Ha az 1914. évi augusztus hó 1. napja előtt kötött kétoldalú szerződés alapján nem-pénzbeli szolgáltatásra kötelezett fél késznek nyilatkozik arra, hogy a szolgáltatást a lejáratkor abban az esetben is teljesiti, ha a pénztartozással terhelt fél moratóriumot vesz igénybe (13. §. 2. bekezdése), a szerződés érintetlenül marad, a pénztartozással terhelt fél azonban saját tartozására nézve a moratóriumot még akkor is igénybe veheti, ha a pénztartozás lejáratkor már nem esnék a jelenleg fennálló moratórium alá, de a moratórium esetleges meghoszszabbitása vagy megszüntetése tárgyában kiadandó rendelet értelmében részesül halasztásban. 16. §. Az állam vagy állami intézmények és vállalatok részére szükséges szállítások iránt elvállalt kötelezettségek teljesítését a 12—15. §-ok szabályai nem érintik; az ilyen kötelezettséget a fél a moratóriumra való tekintet nélkül köteles teljesíteni. Nem terjednek ki a 12—15. §-ok szabályai az olyan kétoldalú szerződésekre sem, amelyeknél a pénztartozás lejáratára való tekintet nélkül ki van véve a moratórium alól. (Folytatjuk.) tudománynak vllanveróre berendezett mécsolaj lámpását. Meg van gyújtva. Tehát tovább kutathatunk. Borzasztó az ut! Gya-uterhes félhomályban rettentő paragrafus-szörnyek és kísértetek ólálkodnak, itt egy megkövesült halasztási kérés, ott egy jégbefagyott igazolás; itt egy ezerfarku pergátló kifogás, amott egy félbemaradt bagatellker set; emitt egy megsavanyosodott felülvizsgálati kezes; rejtelmes közbenszóló ítéletek, indokaikban deformált kőkorszakbeli Ítéletek stb. versenyre kehnek a szegény jogász agyrémitésében a legmodernebb törvényszövegezési mód rejtelmes kísérleteinek hápogásával, szöszörgéseivel. Hála légyen, v- ge ez útnak is, de vége ám a 792. §-nak is s a jogcímet, jogalapot még sem találtuk meg. Régi j<>gász, régi ember; régi ember szereti a babonát; tehátlan „ha nem használ, nem is árt" elvnél fogva forduljunk ehez. Ahány koronát a biró az uj perrendtartás szerinti első 200000 koronán felüli ügyben megállapít, annak a száma legyen a kulcs. Ez is megtörténvén, valószínűleg csupán csak tollh bából 18-as. szám jött ki. Ez az! De hát hol keressük s hol találjuk meg ez útbaigazító számot; hiszen annyi 18-as sőt 28-ra vett dolgok vannak. Ugy látszik a szellemek csúfolódnak a szegény emberrel; de még sem, mert ime, amint a „P" odacsapatik az asztalra, abban a pillanatban a vele érintkezett bély>gtörvénykönyv kinyilik és csodák csodája épen a 18-ik paragrafusra. Kétszeresen illetekezett csodák-csodája, itt már előfordul a „jogcim" kitétel. Tehát mégis van jogcim; nem veszett ki törvényeinkből. Van még igazság és jog! Csupán azt nem lehet most már tiszt m látni, hogy hogy és miképpen történhetett meg, hogy holmi finánc tudós lepipálhatta az „alaki" jogászt. Elég valószínűleg ennek az oka az, hogy az uj perrend és a bélyegiörvény oly szorosan-szoros és elválaszthatatlan és a szó igazán, de igazán nemes értelemben veit „értékes" (talán tulértékes) kapcsolatban állanak, hogy ugyszólv-in egymást magvarázzák. Talán ebből a párosod tsból származott az egyetlen gyermekszámba menő, bélyegtörvény szerinti „jogcim". Melyik volt az apa és melyik az anya, ne kutassuk. Elég az hozzá, hogy jó vérből való és a neve: Stempli jogcim. Meglássák, nagy ember lesz belőle!