Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 43. szám - Adalékok a Házassági Törvény 81-103. §§. joggyakorlatához. Folytatás

98. oldal. Jogesetek Tára 42. szám. február hó 18-án létrejött egyezségre volt fektetve, amelynek tartalma szerint felperes jogelőde az 1276—1914. számú pert beszüntetni és az egyezség folytán kicserélt régi váltókat visszaadni tartozott volt alpereseknek; 2. a másik kifogás ugyancsak felperes jogelődei és alperes között létrejött egyezségre céloz, amely szerint felperes jogelőde, a finomító gyár beleegyezett volna abba, hogy alperesek 10.000 korona váltótartozásukat az általuk felperes jogelőde ellen 1342— 1914. sz. alatt érvényesitett követeléseikbe beszámíthassák. Mindkét kifogás a felperes jogelődei és alperes között létrejött jogviszonyból lévén merítve, az elsőfokú bíróság által helyesen felhívott 1876. évi XXVII. tcikk 92. §-a értelmében, felperessel szemben — ki a felperes által hiteles másolatban bemutatott váltók szerint forgatmány utján, tehát váltói uton jutott a váltó birtokába — mint nem a váltójogból eredő kifogás, csak azon esetben érvényesíthető, ha alperesek azt is bizonyították volna, hogy felperes váltóbirtokos ezen tényekről a váltó megszűnésekor tudomással birt. Ezen jogilag egyedül döntő tényt azonban nem bizonyították. Ezzel a kiegészítéssel a királyi ítélőtábla egyebekben az elsőfokú bíróság ténymegállapítását és jogi indokait magáévá teszi és ezzel az elsőfokú bíróság ítéletét fentartotta. III. Felebbező alperesek pervesztesége a Pp. 428. és 508. §-ai értelmében indokolja alpereseknek a felebbezési tárgyalással felmerült felperesi költségben való marasztalását. IV. Az ítélet végrehajthatóságának kimondása a Pp. 509. §-án alapul. 1915. évi szeptember hó 14. napján. 169. Telekkönyvi bekebelezési ügyekben a felek jogkövetkezmények terhe mellett való idézésének nincs helye. P. I. 1333/10—1915. sz. A kolozsvári kir. Ítélőtábla: A királyi Ítélőtábla az elsőbiróság végzését megváltoztatja. Indokok: Telekkönyvi bekebelezési ügyekben a felek jogkövetkezmények terhe mellett való idézésének nincs helye. Minthogy pedig ezek szerint a B.-i takarékpénztár jelzálogos hitelezőnek ama mulasztása, hogy az 1914. évi augusztus hó 4. napjára a tkvi rendtrs. 168. §. értelmében kitűzött lárgyalásra meg nem jelent, szerzett telekkönyvi jogainak elvesztését maga után nem vonhatja s minthogy ebből folyóan ez a mulasztás a 10765/1915. tkv. számú végzéssel 400 korona tőke és jár. erejéig jogerősen bekebelezett zálogjog törlésére sem szolgáltathat alapot s minthogy a jelzálogos hitelező felfolyamodásában a zálogjogok törlését ellenezte, eltekintve attól, hogy a felfolyamodáshoz csatolt sürgöny tanúsága szerint a mulasztás véletlen volt, helytelenül járt el az elsőbiróság, amidőn a 10765/1912. tkvi számú végzéssel a B.-i tpénztár r.-t. javára 400 korona tőke és jár. erejéig bekebelezett zálogjog törlését elrendelte. Miért is végzése megváltoztatandó volt. 1915. évi május hó 17. napján. JOGESETEK & enaros vásárhely i kir. üíélőtáblía gyakorlatából. Rovatvezető: dr. Temesvári Gyula kir. ítélőtáblai tanácsjegyző. 170. Az optkv. 1475. §-ának második mondatában foglalt am:i kitételnői, mely szerint általában az idő összesen 30 érnél tovább nem terjeszthető, az következik, hogry 30 évnél az optkv. 1475. § el 6 mondatában a távollevők javára elrendelt számítási módszer helyet foghat. P. 1340/17—1915. sz. A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati biróság: A felebbezési bíróság ítéletének a per főtárgyára vonatkozó rendelkezését akként módosítja, hogy a f.-i 101. sz. tjkvben A-f 1—32. rsz. alatt felvett ingatlanokból A 3. alatt T. P. nevén álló jutalékra vonatkozólag a tuljdonjogot felerészben néh. B. O. J. hagyatéka, felerészben özv. B. O. J-né sz. P. R. javára megállapítja és néh. T. P. hagyatéki ügyében hozott 1912. O. 393/5. sz. perre utasító végzésre hivatkozással az átadó végzésnek meghozatala és a tulajdonjognak a fenti rendelkezéshez képest bekebelezése végett ezt az ítéletet a per- és örökösödési ügy irataival együtt a f.-i kir. járásbírósághoz áttenni rendeli. Egyebekben a felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad. Indokok: Az iratokhoz csatolt gyámhatósági értesítés, valamint néhai T. P. hagyatékára vonatkozó iratok szerint Ií—IV. rendű alperesek, mint távollevő örökösök részére a perben eljárt V. Z. az 1894. évi XVI. t.-c. 54. §-ában foglalt rendelkezés értelmében gondnokul kineveztetvén, a most felhívott törvény szerint ez a gondnok nevezett távollevő örökösök, mint alpereseknek perbeli képviseletére jogosult. A II—IV. r. alperesek perbeli képviseletének hiányára alapított felülvizsgálati támadás tehát alappal nem bir. A felebbezési biróság az ítéletének indokaiban felsorolt bizonyító adatoknak az 1893. évi XVIII. t.-c. 64. §-a értelmében történt mérlegelése mellett tényállásként azt állapította meg, hogy a kereseti ingatlan jutalékot néh. B. 0. J. és neje, I. rendű felperes részére, ezeknek atyja Romániában, R.-i községben az 1880. évi január hó 29-én alperesek jogelőde T. P.-tól megvásárolta. Alperes felülvizsgálati kérelmében ezt a tényállást azon az alapon támadja meg, hogy a vétel bizonyítottnak nem tekinthető, mert az eredeti szerződést felperesnek fel nem mutatták, a másolatban csatolt szerződés tartalma pedig ellenkezik a különben is érdekelt B. O. M. tanú vallomásával. Alperesnek ez a támadása alaptalan, mert az 1893. évi XVIII. t.-c. 64. §-ában foglalt szabad mérlegelés jogánál fogva a biróság a féllel rokonságban álló és érdekeltnek mutatkozó tanú vallomását is elfogadhatja bizonyítékul és e ponton felülvizsgálat sikeresen nem érvényesíthető, mert továbbá egymagában véve az eredeti vételi szerződés hiánya, amidőn a vételi ügylet létrejöttére egyéb bizonyítékok fennforognak, a vétel létrejöttét meg nem cáfolja. A hiteles másolatban csatolt szerződésben vevőként I. r. felperes is meg van nevezve és ellentét a szerződés tartalma és B. O. M. tanú vallomása között azért nincs, mert ennek a tanúnak a vallomása szerint is I. r. felperes és néhai férjének atyja abból a célból mentek Romániáb?, hogy alperesek jogelődének ingatlan jutalékát az I. r. felperes és férje részére vásárolják meg és minthogy harmadik személy részére is lehet érvényesen szerződést kötni, a vételi ügylet érvényességét nem érintheti az a tény, hogy az ügyletet nem a szerződésben vevőkként kitüntetett I. r. felperes és férje, hanem ezeknek atyjai kötötték meg. Minthogy a felebbezési biróság az 1893. évi XVIII. t.-c. 64. §-ának megfelelően részletesen indokolta, hogy a vétel létrejöttére vonatkozó ténybeli meggyőződését mire alapítja, minthogy a ténybeli következtetésnél az okszerű, helyes gondolkodás szabályai ellen nem vétett, az általa eljárási jogszabály megsértése nélkül megállapított, előre bocsátott tényállás az 1893. évi XVIII. t.-c. 197. §-a értelmében e helyen is irányadó. E tényállás szerint felperesek a szóban forgó ingatlan jutaléktulajdonának vétel utján való megszerzését bebizonyítván, tárgytalanná vált annak a kérdésnek eldöntése, hogy felperesek javára az elbirtoklás utján való tulajdonszerzésnek esete is fennforog-e, miért is a kir. ítélőtábla ennek elbírálásába nem bocsátkozik és az optkv. 1475. §-ában foglalt rendelkezésnek a felebbezési biróság által történt téves értelmezésére tekintettel csupán azt tartja szükségesnek kiemelni, hogy az optkv. 1475. §-ának második mondatában foglalt ama kitételből, mely szerint általában az idő összesen 30 évnél tovább nem terjeszthető, az következik, hogy 30 évnél az optkv. 1475. §. első mondatában a távollevők javára elrendelt számítási módszer helyet foghat. A felebbezési bíróságnak a fenti tényállásra alapitott ítéleti döntése tehát, mellyel felperesek tulajdonjogát megállapította, anyagjogilag helyes. Minthogy azonban a marasztalás e kérelmen tul nem terjedhet és felperesek a módositott kereseti kérelmükben jelen Ítélet rendelkezése szerinti kérelmet terjesztettek elö és egyébként is az 1894. évi XVI. t.-c. 88. §-a értelmében a hozott ítélet alapján a hagyatéki biróság részére van a további intézkedés fentartva, a kir. ítélőtábla a per főtárgyát illetőleg a felebbezési biróság Ítéletét a rendelkezés szerint módosította. A képviseleti dij megállapítása az 1868. évi LIV. t.-c. 252. §-án alapszik. 1915. évi évi július hó 22. napján. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: ÖEÁK FEREICZ-U. SZÁM. —— TELEFONSZÁM: 323