Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 34. szám - A gyorsított bűnvádi eljárás szabályai. A m. kir. minisztériumnak 2060/1915. M. E. számu rendelete, a gyorsított bűnvádi eljárás módosított és kiegészitett szabályainak életbeléptetéséről

JOGESETEK TÁRA A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK ELVI JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI. Melléklet az Erdélyrészi Jogi Siözlöny 31. számához. Kolozsvár, 1915. augusztus 22. JOGESETEK a kolozsvári kir. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: dr. Szitás Jenő kir. járásbirósági albiró. 134. Ha való is lenne a büntető nton kimondott megszüntetés, melyről az alsóbiróságok előtt szó nem volt, ez esetben is ezzel az a kérdés lett csak eldöntve, hogy a szóban forgó esetben a büntető jogi felelősség- alá vonásnak a feltételei nem forognak fenn; következően az ilyen esetekben a polgári biróság a büntető eljárás adatait i* méltatva önállóan bírálja el a támasztott magánjogi igény alapját képező tényeket. P. n. 660/8. 1915. sz. A kolozsvári kir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati biró- \ ság: A kir. Ítélőtábla a felebbezési biróság Ítéletét a S. E. 204. §-a értelmében feloldja. Indokok: Az alperes felülvizsgálati kérelmében többek között azt is panaszolja, hogy az ellene gondatlanságból okozott súlyos testisértés miatt indított bünperben az eljárás a gondatlanság fenn nem forgása miatt jogerősen megszüntettetvén, a felebbezési biróság helytelenül hagyta figyelmen kivül az Optkv. 1320. §-ának azt a rendelkezését, hogy ilyen esetben a kártétel véletlen esetnek tekintendő. Ez a panasz alaptalan. Ha való is lenne a büntető uton kimondott megszüntetés, melyről az alsóbiróságok előtt — az iratok szerint — szó nem volt, ez esetben is ezzel az a kérdés lett csak eldöntve, hogy a szóban forgó esetben a büntető jogi felelősség alá vonásnak a feltételei nem forognak fenn; következően az ilyen esetekben a polgári biróság a büntető eljárás adatait is méltatva, önállóan bírálja el a támasztott magánjogi igény alapját képező tényeket. De különben is a jelen esetben nem valamely állat megőrzésének az elmulasztása képezi a döntés tárgyát, amiről az Optkv. 1320. §-a rendelkezik és így erre a szakaszra a felebbezési biróság is tévesen hivatkozott, hanem arról van szó, hogy terheli-e vétkesség az alperest abban, hogy a kérdéses időben a s.-i vásár napján lovas szekerével sebesen vágtatva, az országúton álló felperest az alperes lovai leütötték és a felperes sérülésével összefüggően neki kárt okozott. Az a kérdés tehát, hogy fennforog-e az Optkv. 1294. §-ban irt vétkesség alapjául szolgáló valamely tény ? A felebbezési biróság tényként állapította meg azt, hogy az alperesnek az országú on sebesen haladó lovas szekere a felperest elütötte s hogy utóbbi ebből folyóan sérülést szenvedett. Minthogy ebből az eset tárgyi körülményeihez képest rendszerint azt lehet következtetni, hogy a fogatot haj tónak, tehát az alperesnek, a hajtásban való járatlansága vagy a kellő figyelem elhanyagolása okozta a sérülést, vagyis a gondatlanság fennforgása mutatkozik: ezzel a kártérítés alapjául szolgáló jogot megalapító tények mindaddig kimutatottnak tekintendők, mig az ellenfél, jelen esetben tehát az alperes a jog érvényesithetését kizáró azt a tényt nem bizonyítja, hogy a hajtásban való kellő jártassága mellett is a károkozó eseménynek káros következményeit vagy egyáltalában nem lehetett elhárítani vagy amelynek elhárítására nem volt elégséges a gondosságnak, erőfeszítésnek az a legnagyobb mértéke sem, mely az eset körülményeihez képest a közfelfogás szerint helyes arányban áll, tehát az alpe résnek kellett bizonyítania, hogy a károkozásnál erőhatalom forgott fenn. E részben lényeges vallomást tettek a felülvizsgálati kérelemben megnevezett tanuk, kiknek vallomásait a felebbezési biróság kellően nem méltatta, holott, ha a lovak bárminek hatása alatt megijedve, a szekeret sebesen vágtatva vitték és ha az alperes a hajtáshoz kellő szakértelemmel birt, a lószerszám megfelelő jókarban volt és ekként a lovak fékezése kellő módon volt eszközölhető, melyeknek ellenkezője vitatva sincsen és ha az alperes közönséges képességek mellett tőle várhatóan mindent megtett a végből, hogy az esemény be ne következzék, az alperes felelősségéről nem lehet szó. Alapos tehát az alperesnek a felülvizsgálati kérelemben megnevezett tanuk vallomásainak nem kellő méltatásából folyóan előterjesztett panasza; következően a felebbezési biróság Ítéletét feloldani s a további eljárást elrendelni kellett. Ennek folytán az Optkv. 1304. §-ának figyelmen kivül hagyása miatt is előterjesztett panasz tárgytalan. Az ítélet feloldása folytán a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségeket csak mennyiségileg kellett megállapítani, azoknak viselésére nézve az ujabban hozandó határozatban kell dönteni. (S. E. 204. §. utótétele.) — 1915. április hó 8. 135. A kötbérbirság természetével járó külön kikötés, mely akkor is követelhető, ha a hitelezőnek kára nincs, ellenben az óvadék, mint ilyen, csak valamely követelés biztosítására szolgál, következően a szerződésből eredő joacok biztosítására adott óvadék esetében az óvadékot adott fél pusztán a szerződésszegés következtében az óvadékot el nem veszti a másik fél javára, hanem e/ utóbbi jogot nyer ahhoz, hogy az óvadékot a szerződésből keletkezett követelésének, tehát a felmerült kárának megtérítésére fordíthassa. P. II. 383/1915. sz. A kolozsvári kir. ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati biróság : A kir. ítélőtábla a felperesi felülvizsgálati kérelmet elutasítja. Indokok: A felperes engedményesi minőségének hiánya és ezzel összefüggően a bizonyítás mellőzése miatt előterjesztett panasz alaptalan, mert a keresethez csatolt A./" alatti okirat tanuságaként a F. és M. cég, valamint annak az okiratban megnevezett tagjai a felperes javára átengedményezték az alperes úrbéres közönséggel szemben a vételi ügylet biztosítására letett 2500 koronából az engedményezőknek visszajáró 1021 koronát tulajdoni joggal. Az 1914. D. 117/6. sz. alatti tárgyalási jegyzőkönyvhez csatolt „előkészítő irat"-nak a S. E. 141. §. rendelkezéséhez képest ugyan nem nevezhető, de külön iratnak (S. E. 160. §.) elfogadhatott irat szerint a felperes maga adta elő, hogy a F. és M. cégnek az alperessel kötött szerződését egészben átvette. Igaz ugyan, hogy az 1914. D. 117/9. sz. alatti tárgyalási jegyzőkönyvhez csatolt előkészítő, helyesen ujabbi külön iratban a felperes visszavonta a fent kiemelt előbbi kijelentését azzal az indokolással, hogy az a nyilatkozat információ hiányában az ügyvédtől tévesen tétetett és tanukkal kívánta bizonyítani, hogy a felperes a nevezett cégtől a s.-i s a z.-i erdőben vett és letarolt faanyagot vásárolta meg, azonban a szerződést át nem vette, de ez a körülmény a jelen esetben közömbös, mert az A./' alatti okiratnak fent kiemelt tartalma nem hagy fenn kétséget aziránt, hogy a F. és M. cég az alperessel kötött vételi ügylet biztosítására letett összegből visszajáró 1021 korona iránti igényének a felperes javára való átruházása folytán a különös jogutódlást megállapító engedmény létesült, (Optkv. 1392. §-a) minek folytán az átvevő jogai, az átruházó jogaival az átengedett követelésre nézve azonosak. (Optkv. 1394. §-a.) A régi s az uj hitelező közötti jogviszonyból folyó engedmény az adós helyzetét nem változtathatván meg, az engedményesnek nem lehet több joga, mint a minő volt az átengedőnek és megteheti mindazokat a kifogásokat, melyeket a biztosítéki összeg visszatarthatása tekintetében az engedményező céggel szemben megtehetett volna. Az engedményező s az alperes közötti 2./" alatti szerződés 12. pontjának rendelkezéséből pedig nyilvánvaló, hogy a vételár 10°/o-át kitevő s tényleg letett összeg a szerződés pontos megtartásának, vagyis a szerződésből keletkezhető kötelezettségek biztosítására szolgált. A felebbezési biróság az elsőbirósági ítélet vonatkozó indokainak elfogadása mellett helyesen fejtette ki, hogy a felperesnek, mint engedményesnek a különös jogutódlásból folyóan a szerződés 7., 10. és 15. pontjaiban foglalt rendelkezéseiből kötele-