Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 28. szám - Az élelmiszeruzsora kérdéséhez

VII. évfolyam. 28. szám. Kolozsvár, 1915. július 11. 110GI KÖZLÖNY R KOLOZSVRRI ÉS MRROSVRSRRHELYI KIR. ÍTÉLŐTRBLRK HRTRROZRTTRRRVRL A KOLOZSVÁRI, MAROSVÁSÁRHELYI, BRASSÓI ÉS NAGYSZEBENI ÜGYVÉDI KAMARÁK ÉS AZ ORSZ. ÜGYVÉDSZÖVETSÉG KOLOZSVÁRI OSZTÁLYÁNAK HIVATALOS LAPJA Főmunkatársak: Dr. Biró Balázs, ügyvéd, Dr. Hatiegán Emil kir, tszéki biró, Dr. Pordea Gyula, ügyvéd, Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: Dr. Papp József, ügyvéd, a Kolozsvári Ügyvédi Kamara elnöke, Kolozsvár sz. kir. város tb. főügyésze. Rovatvezetők: Dr. Szitás Jenő és Dr. Temesvári Gyula. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Deák Ferencz-uteza 42. szám. Megjelen minden vasárnapon. Előfizete'si-dij: Egész évre 16 K. Félévre .... 8 K. Negyedévre .... 4 K. Kéziratok bérmentve a szerkesztőséghez. Előfizetések e's hirdetések a kiadóhivatalhoz intézendők. TARTALOMJEGYZÉK: Az élelmiszeruzsora kérdéséhez. Irta: Bodor László. — A revisio a polgári perben. Irta: Dr. Tóth György tanácsvezető tszéki biró. — Enquéte a perbeli járulékok meghatározása kérdésében. (Befejező közi.) — Manu törvénykönyve. (Befejező közlemény). KÜLÖNFÉLÉK. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Elvi jelentőségű határozatok a kolozsvári és marosvásárhelyi kir. Ítélőtábláktól. X Az Élelmiszeruzsora kérdéséhez. Irta: Bodor László. A Belügyminiszter 1914 aug. 5-én kelt, valamennyi törvényhatóság első tisztviselőjéhez intézett körrendeletében különös nyomatékkal ad kifejezést annak, hogy a jelenlegi háborús helyzetet, egyesek a íogyasziók kizsákmányolására használják fel; az élelmiszerek, valamint egyéb, elsőrendű szükségleti cikkek ára és az ezek körül szükséges szolgáltatás, feldolgozás, szállítás, stb. díjazásának megállapításánál súlyos visszaéléseket köpetnek el. A fogyasztóközönség védelmére hivja fel a törvényhatóságokat, egyben elrendeli, hogy a ki a közönség kiuzsorázása iránti tilalmat megszegi, cselekménye kihágássá minősítendő és idézett rendelet 5. §-a értelmében 10 napig terjedő elzárás és 1200 korona pénzbüntetéssel büntetendő, még abban az esetben is, ha a szükségleti cikk (élelmiszer, tüzelőanyag, ruházat, katonai fölszerelés, stb.) kereslete rendkívül fokozódott. Az uzsorás hajlamok fékezésére ez a rendelet nem hozta meg a várt eredményt. Egyfelől azért, mert a kétségen kívül nagy tapintatot igénylő, ilyen természetű kihágási ügyek igen sok esetben nem kerültek és nem kerülnek hivatásos kezekbe, ennélfogva, vagy túlságosan renyhén kezelték az ügyeket; mely körülmény az uzsorás hajlamoknak még nagyobb tápot nyújtott, másfelől, sok helyütt a tapintatlan túlbuzgóság, a fogyasztási cikkek behozatala nagyobb arányú csökkenésével fenyegetett, attól lehetett tartani, hogy a közszükségletck fedezése körül, a fogyasztóközönség hátrányára, megszakad a folytonosság. Szeptember 4-én 155.587/914. sz. alatt kiadott belügyminiszteri rendelet határozott kifejezést is ad ebbeli aggodalmának, midőn utal arra, hogy a „lelkeíloi u sorá ok" a helyzetet a közönség kizsákmányolására használják fel és egyben aggályát fejezi ki aziránt is, hogy a kihágási eljárást intéző büntető birők szakismeret hiányában nem lesznek mindig képesek az árak és munkadíjak megfelelő, vagy aránytalanul magas voltát helyesen megítélni, ami vagy arra az eredményre vezet, hogy a biró meg nem érdemelt büntetést szab, vagy arra, hogy büntetlenül marad olyan panaszlott, kivel szemben alkalmazni kellene a rendelet szerinti megtorló intézkedést. Ebből a helyes alapeszméből indul ki a miniszter, midőn a most idézett rendeletben utasítást ad, hogy amikor az árak, vagy dijak, túlzott magassága ellen a rendőr-bírónak alapos kételye van : a keresk. és iparkamara székhelyén kérjék ki a kamara véleményét s ha az három napon belül véleményt ad : mérlegeljék azt is. Mind a két rendeletből világosan kitűnik a cél, mely nem egyéb, mint elsősorban a fogasztóközönség, másfelől a termelő, vagy ismét eladó és szolgáltatást teljesítő érdekei védelme; következésképen lehetetlenség olyan intentióra következtetni, hogy a birói függetlenség rovására, befolyást engedne az ítélkezésre olyan esetekben, mikor a legjobb birói belátásnak kell érvényesülni, ennélfogva illetéktelen és felelőtlen hatóság beavatkozásának nincs helye. A hrlybeli napi sajtó egy konkrét esettel foglalkozva, éles bírálat tárgyává tette azt a kérdést, ha vájjon helyesen járt-e el a helybeli rendőrség, midőn egy, elbírálása alá került élelmiszer uzsora ügyben felfüggesztette a tárgyalást és a kereskedelmi- és iparkamara véleményét kérte ki, olyan esetben, midőn a szolgáltatás és ellenszolgáltatás arányai megítéléséhez nem volt szükséges különös szakértelem. Jelzett eset az, hogy egyik helybeli lisztkereskedő, egy kiló kettős számnak megfelelő minőségű fözölisztet finom tésztaliszt gyanánt (Oás) adott ki üzletéből 1 korona 80 fillér árban, holott Kolozsvárt az 1914 november 28-án kelt SGS2—914. M. E. számú miniszteri rendelet 5. §-a rendelkezése értelmében alakított ármegállapitó bizottság a búzából előállított finom (0-ás) liszt maximális nagybani eladási árát 79 kor. 38 fillérben állapította meg. Árpával nem kevert 2-ös számú liszt a hivatalos sorozatba nincs ugyan felvéve, de a birói megítélésnél mindenesetre figyelembe veendő körülmény, mert csekélyebb értékű anyagról van szó, mint a milyet a vásárló venni akart. A megkárosított fel hivatalos vegyvizsgálat utján megállapittatta, hogy a vett liszt nem felel meg a 0 ás liszt minőségének ; azután panaszt emelt a helyi rendőrségnél amiatt, mert a lisztért vett ár nemcsak, hogy több mint 150% al magasabb a finom tésztaliszt maximális áránál, de amellett nem is olyan minőségű lisztet adott ki, amilyennek az árát megfizettette. Vádlott a tárgyalás során fennebbi ténykörülmények beismerése után, azt hozta föl védelmére, hogy "a lisztet azért árusította a maximális árnál oly aránytalanul magasabb árban, mert csempészet utján kapta és ő is maximális árat jóval meghaladó árban jutott hozzá. Az 1914 nov. 18 án kelt 8882—914. M. E. szám alatti miniszteri rendelet 9. §. e rendelkezés e s/erint a „kicsinyben elárusító csak olyan árakat számithat, melyek a megállapított áraknál nem aránytalanul magasabbak." Az ez ellen vetőket az 1914 aug. 5-én kelt 5600 sz. a. B. M. E rendelet 4. §-a értelmében kell büntetni (15 napi elzárás, 200 K pénzbüntetés). Még súlyosabb büntetést rendel a legmagasabb árak áthágásával elkövetett visszaélésekre a 422—1915. M. E. rendelet 2. §-a; a 114—195. M. E. rendelet 4. §a pedig világosan rendeli, hogy nemcsak azt kell a 422—915. M. E. rendeletben irt büntetéssel sújtani, aki maximális áraknál magasabb árban elad, hanem azt is, aki ilyen árban vásárol. Ha tehát beösmeri a vádlott, hogy ő a rendelet tilalma ellenére a maximális áron felül vásárolt: az idézett rendelet értelmében beösmerté azt is, hogy elköveLe a kihágást. Vádlojl abbeli beösmerése, hogy a kicsinyben eladásnál több mint 150%-al túllépte a maximális árakat,' bizonyíték az öt terhelő második kihágásra; az a bizonyított tény pedig, hogy linóin tésztaliszt elnevezés alatt fözölisztet adott ki s ezzel a vásárlót megtévesztve, a minőségbeli veszt ség értékéig megkárosította a B. N. 50. §ba ^B. T. K. 379. §.) ütköző csalás vétséggé minősíthető. A fennebbi tényállás mellett önkényt fölmerül a kérdés,