Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 3. szám - A logikai kétségtelen figurációkról

8. oldal. Jogestek Tára 2. szám. tozolt engedni, miután ennek engedését alperes a megállapított tényállás szerint kérte is az által, hogy a kérdéses filmeket más napokra ajánlotta. Felperes azonban az utólagos teljesítést teljesen kizárta s ezzel teljesen lehetetlenné tette. Minthogy eként a törvényben megengedett időben való teljesítés elmaradása a felperes törvényellenes magatartására vezethető vissza, kártérítést a teljesítésben késedelmes alperestől sem követelhet. A keresetet elutasító felebbezési bírósági ítélet tehát anyagjogi szabályt nem sért s az ez ellen irányuló felülvizsgálati panasz alaptalan. Felperes felülvizsgálati kérelmében azt is panaszolta, hogy a felebbezési bíróság a közte és alperes közötti állandó összeköttetésre nézve a tényállást nem állapította meg. Minthogy azonban a nem vitás tényállás mellett a fentiek szerint az ügy eldöntésére alkalmas, az említett körülményre mint közömbösre, vonatkozóan a tényállás megállapítása nem szükséges és a panasz ezen a ponton sem lehet sikeres. Alperes csatlakozási kérelme szintén nem állhat meg azért, mert az alperesi képviselő dijának és a perköltségnek mennyisége ténykérdés lévén, ebben az eljárási szabály megsértése hiányában a felülvizsgálati eljárásban orvoslás nem kereshető. 1914. évi november hó 17. (G. 306/3. sz.) 16. Az 1874 : XXXIV. t. c. 37. §-ában foglalt rendelkezés szerint az üsryvéd halál esetében az ügyvédi kamara választmányának az iratok és értékest leltár melletti biztosítása végett rögtön intézkednie és a halaszthatatlan teendők teljesítésére gondnokot kell kirendelnie; amíg tehát az igy kirendelt gondnok a törvény által megszabott korlátok között az ügjvédi iroda szellemi vezetését az elhalt ügyvéd helyett folytatja, addig másrészt az az iroda anyagi érdekeit érintő értékek biztosításával az elhalt ügyvéd hagyatékának, illetve örököseinek érdekében és képviseletében jár el. A marosvásárhelyi királyi Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság : A felebbezési bíróság Ítéletét feloldja. Indokok: A felebbezési bíróság Ítéletében megállapított és a felülvizsgálati kérelemben meg sem támadott, következésképen az 1893 : XVIII. t. c. 197. §. értelmében itt is irányadó tényállásból kétségtelen, hogy a felperes és néhai dr. F. L ügyvéd között fennállott jogviszony az Optkv. llől. §-ában meghatározott szolgálati szerződést állapit meg s hogy tehát annak a kereseti követelés szempontjából való elbírálására, amennyiben az 1874: XXXIV. t.-c. idevágó rendelkezéseket nem foglal magában, az Optkv. 1163. § a értelmében ez utóbbi törvényben felállított jogszabályok nyernek alkalmazást. Az Optkv. 1163. §-ának utolsó mondatában kifejezésre jutott jogszabály szerint a szolgálat adónak halála rendszerint nem szünteti meg a felek között létrejött szerződést s bár a szolgálatadó személyes viszonyain és képességein alapuló szerződési jogok és kötelességek az Optkv. 918. §-a értelmében az örökösökre nem szállanak át, mégis a szolgálatadó halála ily esetben a szerződést csak akkor szünteti meg. ha a szerződési kötelezettség teljesítése az örökösök részéről lehetetlen s igy tehát az Optkv. 878. §-a szerint érvényes szerződés tárgya nem lehet. Az 1874. XXXIV. t.-c. 37. §-ában foglalt rendelkezés szerint azonban az ügyvéd halál esetében az ügyvédi kamara választmányának az iratok és értékek leltár melletti biztosítása végett rögtön intézkednie és a halaszthatatlan teendők teljesítésére gondnokot kell kirendelnie; amig tehát az igy kirendelt gondnok a törvény által megszabott korlátok között az ügyvédi iroda szellemi vezetését az elhalt ügyvéd helyett folytatja, addig másrészt az az iroda anyagi érdekeit érintő értékek biztosításával az elhalt ügyvéd hagyatékának, illetve örököseinek érdekében és képviseletében jár el. Ha tehát az üg3rvédjelölt. az előbbiek szerint tovább is fennálló ebben a viszonylatban, szolgálatát az ügyvéd halála után is folytatta, a szolgálatiköz s az ebből folyó kötelezettségek az ügyvéd halálával sem szűnnek meg; következésképen ennek a szolgálati viszon37nak jogszerű oknélkül való félbeszakításáért, az ügyvéd halála után ugyancsak az előbb kifejtettek alapján anyagilag az örökösök, illetve a hagyaték lesz felelős, mely felelősség az Optk. 1163. §. szerint a magasabb szellemi képzettséggel biró ügyvédjelöltet is az 1160. §. értelmében megillető kellő felmondási időre járó illetmények megtérítésére is kiterjed. E felelősség fennforgásának megállapithatása végett azonban vizsgálat és megállapítás tárgyát kell képeznie annak a körülménynek, hogy felperes az ügyvéd halála után ily módon folytatott szolgálatát minő okból hagyta el s hogy ennek a szolgálatnak időbeli terjedelmére való tekintettel — alperes felelősségének megállapítása esetében — ő az állása szerint őt megillető egész felmondási időtartamra, vagy ennél rövidebb időre igényelheti illetményeit ? Minthogy azonban a felebbezési bíróság ítélet * e részben ténymegállapítást nem foglal magában s ennek hiányában az ügy érdemben felül nem vizsgálható. 1914. évi november hó 18. (1914. G. 313/3.) 17. Az apának a gyermekei irányában fennálló lartási kötelezettségrét a családjog:! anyagi törvény határozza meg:. A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati bíróság •* A felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad. Indokok: Felperes keresetében előadta, hogy a gyámhatósági határozatokat, amelyek alapján alperes a felperesnek tőle különváltan élő neje és két gyermekének anyja, a kiskorúak eltartására havonkénti 80 koronát végrehajtásila" felvett, a beiügyminiszter megsemmisítette, tehát a foganatosított végrehajtás hatálytalan, alperes az összesen 380 korona kereseti tőkét jogtalanul vette fel, azzal a felperesnek kárára jogtalanul gazdagodott s köteles ennélfogva felperes részére visszafizetni. E kereseti igényéve! öt elutasító felebbezési bírósági Ítéletet felperes csupán anyagjogi szabály megsértése okából támadja meg. Panasza azonban helyt nem álló. A belügyminiszter ugyanis az alsófoku gyámhatóságoknak csupán helyi illetékességét vizsgálta meg s azoknak határozatát ezen az alapon semmisítette meg. Ebből még felperes nem meríthet alapot arra, hogy alpc rest jogtalan gazdagodás címén a kereseti összeg visszafizetéséért megtámadja. Nem lévén a tényállás a felülvizsgálati kérelemben sem támadva, az itt irányadó. A felperesnek kiskorú gyermekei az anyánál, az alperesnél voltak. Ezt az elhelyezést, melyet a gyámhatósági megsenimisitett határozatok is rendeltek, mint már elmúlt állapotot, a megsemmisítő határozat is változatlanul hagyta, a minthogy eseményeket eltörölni s azokra nézve az előbbi állapotot visszahelyezni lehetetlen. Az ekként az anyánál elhelyezve volt kiskorúak részére az apától behajtott tartási költségek is a mult időre igénybe véve, azok javára tényleg elhasználva vannak. Mert felperes fel sem hozta s annál kevésbbé nyert az ténybeli megállapítást, hogy alperes a tartást, illetve a tartási részleteket a kiskorúaktól elvonta volna. Már ez a körülmény is kizárja, hogy a kiskorúaknak tartási költsége az alperesnek jogtalan gazdagodása cimén tőle visszakövetelhető legyen. De máskülönben is abból, hogy a gyámhatóságok helyi illetékesség hiányában kötelezték az apát a gyermekeinek eltartására szükséges összegek kiszolgáltatására és e határozatokat a végső fokon a belügyminiszter megsemmisítette, a kereseti igényére felperes alapot nem meríthet. Az apának a gyermekei irányában fennálló tartási kötelezettségét ugyanis a családjogi anyagi törvény, amint azt a felebbezési bíróság is szakaszonkint felhívja, határozza meg. A midőn tehát felperesnek gyermekei, az alakszerüleg a végrehajtás alapjául szolgáló határozatoknak megsemmisítése következtében azokra nem is támaszkodhatnak, de fennáll a törvénynek anyagjogi rendelkezése, amely szerint felperes apa, e törvényes kötelezettségét teljesítette azzal, hogy vagyonából a kiskorúak a tartásokra szükséges költségekhez jutottak, amelyeket tényleg elhasználtak, felperes keresete, amelyben e költségeknek jogalap nélkül való kiszolgáltatását alperesnek, az anyának, azokkal való jogtalan gazdagodását állítja és a visszatérítésre alperesnek köteleztetését kívánja, minden jogszerű alapot nélkülöz. Az anyagjogi szabályoknak megfelelő felebbezési birósági ítéletet tehát fenn kellett tartani. 1914. évi október hó 13. Í1914. G. 254/2.) SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : I>EÁK FEREIVCZ-U. 43. SZÁM. TFJLEFOXSZ.il?!: 333. _