Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 4. szám - Adalékok a H.T. 80 §. joggyakorlatához. Befejező közlemény

VII. évfolyam. 4. szám. Kolozsvár, 1915. január 24. R KOLOZSVÁRI ÉS MRRO ESZI 3 061! SVRSRRHELYI KIR. ÍTÉLŐTRB LRK HRTRROZRTTRRRVRL A KOLOZSVÁRI, MAROSVÁSÁRHELYI, BRASSÓI ÉS NAGYSZEBENI ÜGYVÉDI KAMARÁK JÉS AZ ORSZ. ÜGYVÉDSZÖVETSÉG KOLOZSVÁRI OSZTÁLYÁNAK HIVATALOS LAPJA Főmunkatársak: Dr. Biró Balázs, ügyvéd, Dr. Hatiegán Emi kir, íszéki biró, Dr. Pordea Gyula, ügyvéd, Dr. Tóth György, kir. tört)-széki biró. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: Dr. Papp József, ügyvéd, a Kolozsvári Ügyvédi Kamara elnöke, Kolozsvár sz. kir. város tb. főügyésze. Rovatvezetők: Dr. Szitás yenő és Dr. Stefáni Károly. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Deák Ferencz-utcza 42, szám. Megjelen minden vasárnapon. Flőfizete'si-dij: Egész évre 16 K Félévre .... 8 K. Negyedévre .... 4 K. Kéziratok bérmentve a szerkesztőséghez. Előfizetések és hirdetések a kiadóhivatalhoz intézendők. TARTALOMJEGYZÉK : Adalékok a H. T. 80. §. joggyakorlatához. Gyűjti: Dr. H. E. (Befejező közi.) — Ötödik moratóriumi rendelet. KÜLÖNFÉLÉK. MELLÉKLET: jogesetek tára. — Livi jelentőségű határozatok a kolozsvári és marosvásárhelyi kir. Ítélőtábláktól. X MúíM a H. T. 80c §. jogypkorlatölioz. Gyűjti: Dr. H. E. ^^Befejezö közlemény.) De nem állapítható meg a 80. §. a) pontjában meghatározó, t bontó ok fennforgása sem, mert az életközösség visszaállítását célzó birúi felhívás kibocsátásának kérelmezésében, v;;gyis n TjjnynfrirV^-n — •r'f-j^ V Írö a hűtlen elhagyás folytán megszakítóit életközösséget helyié akarja állítani és hogy ez esetre a 80. §. a) pontjára kiterjesztett bontó ok miatt megbocsát. Ennélfogva a 77. §. a) pontjára alapított kereset elutasítandó volt azért, mert a hűtlen elhagyás alperes terhére megállapítható nem volt — a 80. §. a) pontjára kiterjesztett keresetnek pedig nem volt hely adandó azért, mert a visszahívásban a 80. §. a) pontiában meghatározott bontó <k megbocsátása rejlik. (III. C. hh. 10089/906; sz. a. 1907. V. I.) 21. Nem tekintendő az egyik házastárs vétkesnek s ez alapon vele szemben a Ht. 80. §. a) pontja szerinti bontó ok sem állapítható meg, ha a másik házastárs, ki előbb az életközösség visszaállítását két elme : te, ő maga azt megtagadta, mert a különélésnek attól az időtől kezdve az lévén o,z oka, okozója annak is, hogy vele és gyermekével szemben a házastársi kötelezettség nem teljesíthető. (Ko. t. 294/916.) Mindkét alsóbirósag ítélete megváltoztattatok. Felperes a házasság felbontása iránt való keresetével elutasittatik. Indokok: Az I bíróság ítéletében felhozott és elfogadott bontó okokat a II. bíróság a Ht. 82., 83. és 84. §-ai értelmében helyesen tekintette olyanoknak, mint amelyek csakis az esetleg megállapítható bontó oknak a támogatására szolgálhatnak. A döntő kérdés tehát az, hogy a felperesnek a keresetében felhívott és a Ht. 80. §. a) pontjára alapítva panaszolt bontó okot képezhető az a tény, hogy az alperes az elhagyás idejétől 1902. évi július 9-től kezdve a felperes és kk. gyermeke irányában családfői kötelezettségeit szándékos magaviselete által súlyosan megsértette, az alperessel, mint a per adatai szerint elhagyó féllel szemben megállapítható e? Ugyancsak a felperes keresete következtében előbb lefolytatott s a Ht. 77. §-ának a) pontjára alapítva volt bontó per adatai szerint az alperes 1903. évi március 17-én a felperest arra az alkalomra meghívott tanuk jelenlétében felszólította az életközösség visszaállítására, ezt azonban a felperes, noha ő hívta fel bíróilag aiperest a házassági életközösség visszaállítására, megtagadta. Ettől az időtől fogva tehát a különélésnek a felperes most megjelölt ténye lévén az oka és okozója annak is, hogy «z alperes a felperes és gyermeke iránt való kötelezettségeit nem teljesítheti, az alperest ebben a tekintetben vétkesség nem terheli vele szemben tehát ezen az alapon bontó ok sem lévén megállapítható, felperest keresetével el kellett utasítani. (Curia 7047-905. P. sz) 22. Az együtt és közös háztartásban élő házasfelek között a házassági viszony az 1894. évi XXXI. tc. 80. §. utolsó bekezdésének megfelelően feldultnak nem vehető, ezért a 80. §. a) pontja alapján a házasság fel sem bontható s a perköltségek megszüntetendők. (2065—Í909. I. sz.) Tényállás. Felperes a keresetet a házasság felbontása iránt 1909. január 13-án adta be, az 1894. évi XXXI. tc. 80. §. a) pontjában meghatííÉDzott bontó ok alapján. A kereset alapjául vett tényeket azonban*' nem bizonyította s nem cáfolta meg alperesnek azt a védekezését, hogy a bontó per folyamatba lété dacára 1909. május 8-án közös háztartásban élnek. Ez alapon ugy a kir. törvényszék", mint a kir. ítélőtábla, a keresetet elutasította s a kir. ítélőtábla a perköltségek tekintetében az elsőbiróság ítéletét megváltoztatva, arra való tekintettel, hogy a házasság az ítéletek folytán hatályában fenutarta-" tott — a perköltségeket kölcsönösen megszüntette. A m. kir. Curia a másodbiróság ítéletét helybenhagyta, mert: felperes az alperessel kötött házasságának felbontása iránti 1909. évi január 13-án beadott keresetét az 1894. évi XXXI. tc. 80. §. a) pontjára alapította, de az alperesnek abbeli előadását, hogy a felperessel 1909. évi május 8-án együtt és közös háztartásban élnek, megcáfolni meg sem kísérelte, sőt nem is tagadta. Minthogy pedig az együtt és közös háztartásban élő házasíelek között a házassági viszony az 1894 : XXXI. tc. 80. §. utolsó bekezdésének megfelelően feldultnak nem vehető, a kir. Curia a másodbiróság ítéletét a per főtárgyára nézve ezekkel kiegészített indokolásánál fogva helybenhagyta. A másodbiróság ítélete a perköltséget tárgyazó részében vonatkozó indokolása alapján hagyatott helyben (1910. január 11-én 4272/909. G. sz.) 23. A nőnek az a magatartása, hogy a férjétől kapott súlyos nemi bajnak a gyógyithatása miatt él a férjétől különváltan* a H. T. 80. §. a) pontjában meghatároz ott bontó okot nem állapítja meg. Házassági bontó perben az ismételten alaptalanul perlekedő felperes javára a perköltség kölcsönös megszüntetésének a házassági kötelék fenntartása esetén sincs helye. (Curia 1913. április 29. 2811/912. Ü. L. 1913. éff. 39. sz.) 24. A házastársi kötelességek súlyos megsértése, ha egyik j házastárs a másikról olyan valótlan tényt állított, amely valóI sága esetében ellene bűnvádi eljárás alapjául szolgáihatna (Curia 1914. febr. 5. 2582/1913. P. sz. III. p. t. M. Dt. VIII. k. 75 ) 25. I. Habár a lakás megválasztásának joga a férjet illeti meg, mégis a férjet kell az elhagyó félnek tekinteni, ha a közös lakásból eltávozván, feleségét magával nem hívta. II. Habár a férj felhívta is feleségét a házassági életközösség helyreállítására, a feleség nem köteles a felhívásnak engedni, ha a férj ez alkalommal nem kísérelte meg komolyan, hogy feleségét az előzőleg vele szemben tanúsított méltatlan bánásmódért kiengesztelje. (Curia 1914. március 4. 3066/1913. P. sz. III. t. M. Dtár VIII. k. 77.)