Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 26. szám - Az elidegenitési tilalom alapgondolata - Manu törvénykönyve

64. oldal. Jogesetek Tára 25. szám. alperes irányában az emiitett perekben a biróság ugy felperes, mint dr. Cs. A. ügyvéd részére külön-külön állapította meg. Ebből a tényállásból pedig kétségtelenül következik, hogy felperes a részére megállapított ügyvédi dijakat a saját nevében alperestől, mint megbizójától követelni jogosult, mert a peres felek között fennállott megbízási viszonyra tekintettel súlytalan az az alperes által bizonyitni kivánt tény, hogy felperes és akkori ügyvédjelöltje dr. Cs. A. között az iroda jövedelmét illetőleg minő jogviszony állott fenn és utóbb az iroda átadása azok között mily feltételek mellett jött létre és pedig annyival inkább, mert az 1914. Sp. I. 654/8. számú jogerős ítélettel befejezett sommás perben maga az alperes is £ jelen perbeli védekezésével teljesen ellentétes álláspontot foglalt el. Abban a perben ugyanis a felperesként szerepelt dr. Cs. A. azt adta elő, hogy a B. J. által alperes részére az ő kezéhez fizetett 2249 koronát a jelen perbeli felperes Cs. I. nevében vette fel és az összeget egy • állítólag Cs. I.-nak alperessel szemben fennállott követelésébe számolta el. Alperes azonban az emiitett perben ezt a tényállást tagadta és maga azt vitatta, hogy a 2249 koronát dr. Cs. A. ügyvéd vette fel és ő köteles erről elszámolni, (1914. juL 7-én felvett jegyzőkönyv) és ama perben hozott Ítéletben a biróság is azt állapította meg, hogy a 2249 korona kifizetésének idejében B. J.-féle perben alperest már nem Cs. I., hanem dr. Cs. A. képviselte, ki a saját és nem Cs. I. nevében vette fel a pénzt. Midőn tehát a felebbezési biróság a fenti irányban felajánlott és a kifejtettek szerint az ügy eldöntésére lényeges befolyással nem biró bizonyítást az 1893. évi XVIII. t.-c. 64. §-ának megfelelően indokoltan mellőzte, eljárási jogszabályt meg nem sértett és az e ponton érvényesített támadás alappal nem bír. Az 1874. évi XXXIV. t.-c. 48. §-a alapján a-z ügyvéd a megbízója részére behajtott összegből az ugyanazon ügyben javára fele irányában megállapított ügyvédi munkadiját és kiadását levonni jogosult ugyan s igy a felebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy miután B. J. a 2294 koronát nem az ügyvédi járandóság kiegyenlítésére fizette, abból a megbízott ügyvédnek dijait levonni nem állna jogában, el sem volna fogadható, minthogy azonban a megállapított tényállás szerint akkor, midőn a kérdéses összeg fizettetett, felperes képviselete már megszűnt volt és alperesnek perbeli képviselője dr. Cs. A. volt, ki a saját nevében vette fel a pénzt és az 1914. Sp. I. 654. sz. sommás perben dr. Cs. A. ügyvéd az alperes ellen ügyvédi dij iránt indított keresetével épen azért utasíttatott el, mert az általa felvett, de alperesnek el nem számolt 2294 korona megtartásával ügyvédi dijára nézve magát kielégítette, minthogy nem vitás, hogy felperest a megítélt ügyvédi dij megillette és alperes sem annak kifizetését, sem a követelésnek beszámítás folytán való megszűntét nem bizonyította, a felebbezési biróság az ügyet anyagjogilag helyesen döntötte el, midőn alperest elmarasztalta s a felülvizsgálati kérelem törvényes alappal nem bir. A felülvizsgálati költség viselésére vonatkozó rendelkezés az 1893. évi XVIII. t.-c. 109., 168. és 204. §§-on a képviseleti dij megállapítása pedig az 1868. évi LIV. t.-c. 252. §-án alapszik. A felebbezési biróság Ítéleti rendelkezését helyesen akként kell értelmezni, hogy a teljesítés és végrehajthatóság tekintetében a per- és felebbezési költségekre nézve ugyanúgy intézkedett, mint a tőkére nézve és minthogy felperes felülvizsgálati kérelemmel nem élt, ki kellett mondani, hogy a felülvizsgálati költséget is a tökére nézve megállapított részletek arányában és határidőben tartozik alperes fizetni. 1915. április hó 6. 107. A kártérítés mérvének megállapításánál nem hagyható figyelmen kívül, hogy midőn a Kereskedelmi tör vény a fontosal>b teendőkkel megbízott kereskedó'segédnek felmondási idejét 3 hóban tartotta megáliapitandónak, a jogszerű ok nélkül elbocsátott jogtndorí oklevéllel biró ügyvédjelölt kártérítési igényének elbírálásánál sem lehet helyesen alapul 3 hónapnál kevesebb időt elfogadni arra, hogy njabbi áilás elnyerhetése végett nevezettnek mily időre van szüksége. P. 523/10. 1915. szám. Á marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati biróság: A felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad. Indokok: A nem vitás tényállás szerint felperes meg nem határozott időre kötött szerződés alapján havonként 200 korona díjazás mellett alperesnél ügyvédjelöltként volt alkalmazva, és felperest alperes az 1914. évi szeptember hó elsején kezdődött joghatállyal 1914. évi augusztus hó végén a szerződés felmondása és felmondási idő betartása nélkül elbocsátotta. Felperes 3 havi felmondási dij iránt indított keresetet. Ebben a perben első sorban az a kérdés döntendő el, hogy a felperes és alperes között fennállott szolgálati viszonyra mely törvényes rendelkezések nyerhetnek alkalmazást. Az ügyvéd és az ennél dijazás mellett joggyakorlatot teljesítő ügyvédjelölt közötti szolgálati viszonyt szabályozó törvényes intézkedés ez idő szerint még nincs és e szolgálati viszony különös természeténél fogva a kereskedelmi ipar- és cselédtörvénynek rendelkezései még hasonszerüség utján sem nyerhetnek alkalmazást. Más irányú különleges rendelkezések hiányában tehát az Optkv. 1163. §-ának megfelelően a munkabér szerződésekre (Optkv. 1151. §.) vonatkozó törvényes intézkedések szolgálhatnak egyedül irányadóul. Minthogy pedig ezekben törvényes felmondási időről szó nincs, az Optkv. 1160. és 1155. §-ban foglalt ama rendelkezések jöhetnek alkalmazásba, melyek szerint jogszerű ok nélkül idő előtt való elbocsátás esetén a szolgálatadó kártérítéssel tartozik. A felebbezési biróság ennélfogva az anyagjogi szabályokat helyesen alkalmazta, midőn kimondotta, hogy felperesnek a fentebb felhívott törvények értelmében csupán kártérítéshez van igénye és igy felperesnek az a felülvizsgálati támadása, hogy őt az ipartörvény értelmében arra tekintet nélkül, hogy elbocsátása után nyert-e ujabbi alkalmaztatást vagy sem, a 3 havi felmondási dij megilleti, alappal nem bir. Alaptalan alperesnek az a felülvizsgálati támadása is, mely szerint a bekövetkezett hadi állapot és az ennek folytán hozott kivételes törvények, mint erőhatalom miatt a szerződést kártérítés nélkül azonnal megszüntetni jogosult lett volna. E tekintetben a kir. Ítélőtábla egyszerűen utal a felebbezési biróság által vonatkozóan helyesen kifejtettekre, melyekre figyelemmel a felebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a szerződésnek alperes részéről történt megszüntetése jogellenes és alperest kártérítésre kötelezi, anyagjogilag megáll. A kártérítés mérvének megállapítása tekintetében az 1893. évi XVIII. t.-c. 197. §. értelmében irányadó tényállás az, hogy felperes elbocsátása után más ügyvédnél a havi ellátás értékének figyelembevételével az alperesnél élvezett havi 200 koronánál 70 koronával kevesebbet, vagyis 130 koronát kapott, továbbá, hogy szeptember hóra előlegül alperestől 50 koronát felvett. Habár a fentebb már kifejtettek szerint jelen esetre a kereskedelmi törvénynek az intézkedései még hasonszerüség utján sem nyerhetnek alkalmazást, mindazonáltal a kártérítés mérvének megállapításánál nem hagyható figyelmen kívül, hogy midőn a kereskedelmi törvény a fontosabb teendőkkel megbízott kereskedősegédnek felmondási idejét 3 hóban tartotta megállapitandónak, a jogszerű ok nélkül elbocsátott jogtudori oklevéllel biró ügyvédjelölt kártérítési igényének elbírálásánál sem lehet helyesen alapul 3 hónapnál kevesebb időt elfogadni arra, hogy ujabbi állás elnyerhetése végett nevezettnek mily időre van szüksége, annyival kevésbbé, mert alperesnek az a felülvizsgálati érvelése, hogy 4 hét alatt az ügyvédjelölt ujabbi állást szerezhet, az élettapasztalatban megerősítést nem nyer. Minthogy felperes a perben tényleges káraként a felülvizsgálati kérésben megjelölt utazási költségét és egyéb ott felhozott kiadásait fel nem emiitette és ez ujabbi tényállításai az 1893. évi XVIII. t.-c. 197. §-ának utolsó bekezdése értelmében már figyelembe nem vehetők, az előrebocsátott tényállás alapján a felebbezési biróság a kár mérvére vonatkozó döntése is anyagjogilag helyes és a felebbezési biróság azzal sem sértett eljárási jogszabályt, hogy az 1893: XVIII. t.-c. 110. §-ának rendelkezéseihez képest alperest csupán aránylagos perköltségben marasztalta. Sem felperes, sem alperesnek felülvizsgálati kérése tehát nem alapos és a sikertelen felülvizsgálattal felmerült költségeket a felek maguk viselik. 1915. március hó 9. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: DEÁK FEREflCZ-U. 43. SZÁM. TELEFONSZÁM: 333. Nyomatott Gombos Ferenc .Lyceum"-könyvnyomdában, Kolozsvárt, Deák Ferenc-u. 12.