Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 19. szám - Birói hatáskör az uj peres eljárásban - Nemzetközi jogsegély végrehajtási ügyekben. Folytatás

100. oldal. Erdéi.vrészi Jogi Közlöny. 19. szám. (•sekély számában van igy s ezen esetekben is a döntés csak interimistikus, ideiglenes, mert a jogosultnak módjában áll a lex plena tényálladékára lépve, teljes tulajdoni jogát bizonyitni. Csupán az látszik furcsának a birtokvédelem körében a mikor a birtokost a tulajdonossal szemben részesítjük birtokvédelemben s mi ebben a ratio? A ratio ebben az, hogyha a birtokos a háboritóval szemben mindig csak tulajdoni jogának teljes bizonyításával jutna védelemhez s helyeztetnék sommás utón vissza elvont birtokába, akkor az esetek legnagyobb részében a birtokos védelem nélkül maradna, mert hiszen igen ritkán sikerülne a megháboritottnak eredeti szerzésmódot vagy az eredeti szerzésmódig visszamenő származékos szerzésmódot bizonyitni s igy az az eset állna elé, hogy a háborító önhatalmúlag könynyen jutna birtokhoz, belehelyezkedvén a kényelmes alperesi pozícióba szükség, illetve per esetén vagy pedig a folytonos, önhatalmú birtoksértések egész sora keletkeznék. Visszatérve a Pp. 579. §. 2-ik bekezdésére, figyelemmel a felhozott példára, a kérdés analóg esetekben, véleményem szerint, olyaténképpen értelmezendő, hogy a Jcár': fogalma alá a felmerült perköltségek be nem sorozandók, vagyis a háboritási per költségei a tulajdonjog kérdésében nyertes fél által vissza nem követelhetők, mert ha igen — ugy amint fent emlitém — a birtokvédelem teljesen illuzorius. A törvényhozás pedig perrendi szabályaiban sem célozhatta azt, hogy ne legyen birtokvédelem annál is inkább, mert a birtokvédelmet statuáló magánjogi szabályokat nem derogálhatják a perjogi szabályok. De a kérdésnek olyaténképpen való megoldása sem helyes a felhozott konkrét esetben, ha a Pp. 426. §-a alapján a perköltségek kölcsönösen megbüntettessenek, ugy értelmezvén a dolgot, hogy a felek részben nyertesek, részben vesztesek. Helyes álláspont az, ha a birtokháboritási és tulajdonjogi pert két külön, bár megszakitás nélkül lefolytatható pernek vesszük, amikor is lehet az egyik fél a háboritás, a másik fél pedig a tulajdon kérdésében nyertes, ámde a költségek azért »em szüntethetők meg kölcsönösen, mert a háboritás kérdése rendesen gyorsan, egy-két tárgyaláson lebonyolittatik s itt kevés költség merül fel, mig a per további folyamában a tulajdonjog kérdésében már több idő lesz igénybe véve, több tárgyaláson vitattatik meg a dolog, lévén a kérdés lebonyolítása komplikáltabb, nehezebb s ezért nem volna helyes, hogy ezen hosszabb eljárást provokáló vesztes fél ugyanolyan arányban viselje a felmerült költségeket a megszüntetés folytán, mint a rövidtartamu háboritási perben bár nyertes, de a tulajdonjog kérdésében vesztes fél. Ilyen esetben tehát a költségek aránya ugy lesz helyesen megosztva, figyelemmel a íelhozott indokokra, hogy a háboritási perben vesztes fél viselje a rövidebb háboritási perrel felmerült költségeket; a tulajdogjog kérdésében pedig szintén viselje az ezen kérdésben vesztes fél is a hosszabb per költségeit. Ez az anyagi igazság. Természetesen ez nem zárja ki azt, hogy akkor a midőn az összetett per egyik vagy másik ágában, a háboritási vagy tulajdonjogi oldalában a részben nyertesség és vesztesség esete fennforog külön-külön a szerint, hogy az emiitett körülmény melyik részében a pernek forog fenn, a költségek kombináció nélkül abban a részben a Pp. 426. §. 1-ső bekezdése értelmében kölcsönösen megszüntethetők legyenek. > Bírói hatáskör az uj peres eljárásion. Irta: Bölöni László. Sok tudással, még több jóakarattal magyarázgatta már e becses lapok terén is számos jogász ember a bírói hatáskör mai lénvegét, a hatáskör helyes megállapithatásának kényes problémáját. Érzik a hiány, napról-napra tapasztalható a zavar, mely a peres eljárás lényeges akadálya és a törvénykező felekre háruló idővesztésnek és indokolatlanul nagy költségeknek — káros kútfeje. Nem sikerült a kimagyarázás eddig senkinek, bizonyara nekem se fog sikerülni, mig a mai törvény törvény marad. Valamely bíróság vitás jogviszony rendezésére törvény szerint csak akkor van fölhatalmazva, ha megvan személyi és dologi illetősége, ha t. i. ugy a jogviszony alanya, mint a jogviszony tárgya fölött jogosítva van Ítélkezni. A személyi illetőség kérdésével nem szükséges foglalkozni, régi, klasszikus alapon maradt rendezése; de a dologi illetőség, vagyis egy szóval a hatáskör kodifikálása reformon ment keresztül, előbb a sommás eljárásban, most pedig az 1911. évi I. törvénycikkel egészben és minden téren és — ez a reform okozza a zavart, ez okozza peres eljárásban a perek megduplázását, ezáltal az oknélküli bírói munka szaporítását, a perlekedő felek idővesztését és soha vissza nem pótolható káros költekezését. Kzt a reformot határozottan el kell ítélni és mielőbb novellariter a törvényből kiküszöbölni. Ugy a régi, mint az uj alaki törvény egyebek közt — a peres tárgy értéke után állapította s állapítja meg a bíróság dologi illetékességét: ezen érték vitás volta miatt vitássá vált a birói hatáskör a régi perrendtartásban is? de ott a bíróság1 ezt a vitát eldöntötte a felek egyszerű meghallgatása után azonnal, végzését kihirdette azonnal és nyomban folytatta az érdemi tárgyalást. Nem volt az illetékességi kifogás fölött szabályszerű tárgyalás, nem volt bizonyítási eljárás, ebből kifolyólag nem volt tanuk, szakérlök kihallgatása, se bírói szemle. Most ez mind megvan. A. valódi per érdemi tárgyalását megelőzi még egy makacsabb és költségesebb per. Ez a baj. Én nem mint cikkíró kombinálom az esetet önkényesen, hanem mint ügyvéd a gyakorlatból említem föl, hogy a hagyaték egy része állt per alatt, az érték, keresetem mellett igazolva volt hivatalos leitarral, de alperes kifogásolta ; igazoltam adóbizonyitvannyal, ez sem elég; igazoltam becslési bizonyítvánnyal forgalmi érték szerint, ezt eltűrte; sőt alperes pártjára kelt a bíróság, midőn ennek kérelmére elrendelte a szakértői szemlét s meghagyta a szemleköltség előlegezését. Befizettem. A inai eljárás borzalma az, ha leirom mi történt? Távoli vidéki községben volt a peres hely, a szemleköltség sok; még ezt föloldás után meg is kellett ismételni, tárgyalás, felebbezés sat., egyszer vége lett az illetékességi kifogás sorsának. Alperes kifogásának helyet adtak (a „megkerült" szakértők valamivel magasabban értékeltek*, kellett ügyfelemnek annyi költséget fizetni, melynél többet örökségi jutaléka sem ért — és a tulajdoni per még el se kezdődőit.... (Mai napig meg nem értette és soha meg se érti, hogy mit csináltam az ügyivel.) A kereset jól indult, támogatta két hiteles bizonyítvány, de ezeket a bíróság semmibe se vette, ilyen adó- és becslési bizonyítvánnyal igazolni csak annyiban lehet, „amennyiben más adat nincs" (5. §.) Tartotta a törvényt szórói-szóra. A szemle más adat és ha kitalál alperes egyebet, azok is más és más adatok. Maga a törvény bizonytalanságra utazik. Volt még több esetem ilyen, ahol a „más adat* határozott. Az 1868. évi 54. t.-c. 97. §-a, az 1881. évi 59. t.c 15. §-a helyesen rendelkezett, midőn a bíróra bizta a hatáskör megállapítását a felek egyszerű szóváltása után minden per és bizonyíték és ami fő — minden idővesztés és költség nélkül. Az új törvény szenvelgő lelkiismeretessége nem javított — pedig ezt akarta — a helyzeten, hanem lényegesen rontott. Törvénykezési eljárásban az értékhatár megállapításának föladata látszatos és mellékes mesterség; különben is a szegény ember összegének épen az az abszolút becse van az egyénre, mint a gazdag ember összegének; másfelöl nem az érték nagysága, hanem a jogviszony bonyolultsága teszi nehezebbé az ügy megoldását, eszerint kellene a határt megszabni; bíróra mindegy, akár két 0, akár négy 0 van az egyes után, az neki fejtörést nem okoz, csak a jogviszony szövevényessége, de eszerint keresetbeadásakor határt szabni nem lehet, mert az ügy bonyolultsága csak litis kontestatio után ismerhető fel. A járulékok szóba se jöhetnek; az egyszer megállapított illetékesség kell maradjon végig. X ifentzetiiizi jogsegély végrehajtási ügyekben. Összeállította: Dr. Szitás Jenő kir. aljárásbiró. (Folytatás.) Az illetékességet mindig megalapitottnak kell tekinteni a következő esetekben: 1. ha valamely váltó vagy a csekk alapján kötelezett személy ellen indított keresete tárgyában ama hely bírósága hozta a határozatot, amelyet e bíróság törvényei szerint fizetési helynek kell tekinteni; 2. ha valamely viszontkereset tárgyában az a bíróság hozta a határozatot az ugyanerre a bíróságra nézve érvényes törvények értelmében, amely előtt az alapkereset folyt; 3. ha az ügyfelek kereskedők, gyárosok vagy iparosok s a szerződés teljesítését vagy felbontását tárgyazó kereset tárgyában vagy a szerződésszerű teljesítés elmulasztásából vagy nem kellő teljesítéséből eredő kártérítésre irányuló kereset tárgyában a szerződés teljesítésének helye szerint illetékes biróság hozta a határozatot; 4. ha a felek előzetesen kölcsönös megegyezéssel az ügyben eljáró biróság illetékességének vetették alá magukat. 10. cikk. Bírói egyesség alapján végrehajtásnak csak akkor van helye, ha az egyezség végrehajtható ama hely törvényei szerint, ahol keletkezett.