Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 17. szám - A m kir. minisztériumnak 1040-1915. M. E. számu rendelete magánjogi kötelezettségek teljesítésére ujabb halasztás engedése (moratórium) tárgyában [4. r.]

JOGESETEK TARA A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK ELVI JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI. D7OT9 Melléklet az Erdélyrészi Jogi Közlöny 17. számához. Kolozsvár, 1915. április 25. JOGESETEK » kolozsvári kir. HéiGtúhia. ^y&korlatábéS. Reratvezető : dr. Szitás Jenő kir. járásbirósági albiró. A vételárnak a kitűzött időbea való nem fizetése a szerződés érvényét csak akkor érinti, ha ez íeStéíKennl köttetett ki. 1914. G. 275/6. A kolozsvári kir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság : A kir. Ítélőtábla a perujitó alperes felülvizsgálati kérését elutasítja. Indokol:: A felebbezési bíróság ítéletét a S. E. 185. §. a) és c) pontjai alapján perujitó alperes támadta meg felülvizsgálati kéréssel. A felülvizsgálati kérésben felhozott panaszok azonban — melynek mibenléte az alábbiakból fog kitűnni, — megállható alappal nem birnak. Az alapperben hozott Ítéletekben megállapított ama tényállás megdöntésére, hogy G. L. a perujitó alperestől kapott megbízás alapján a kolozsvári 268. sz. tjkvben felvett s a T.-utca 18. szám alatt levő belső telket a kikötött 3 nap alatt eladta, perujitó alperes a G. L. által szerzett vevővel a szerződést megkötötte s így G. L.-nak a meghatározott közvetítési díjhoz igénye van, perujitási keresetében azt hozta fel és kívánta igazolni, hogy ti a közvetítési dijról szóló s az alapperhez A. '/. alá csatolt okirat kiállításával egyidejűleg abban is megállapodtak, hogy a vevő a kikötött 3 nap alatt a vételárat ki nem fizeti, G. L.-ot semmiféle közvetítési dij meg nem illeti, 2. G. L. és R. D. a perujitó alperes és vevő kötött létesített szerződési pontozatok megbeszélésénél is s nemcsak a szerződés aláirásánál jelen voltak s igy tudtak a szerződés 9. pontjáról, tehát ezzel a közvetítési díj követelése idejéről lemondottak, vagyis azt a 9. pont szerinti időre halasztották; az ellenkezőt alapperbeli alperesi képviselő tévesen ismerte be, 3. a perujitó alperes és vevő között a szerződés létre, nem jött, mert a kiskorúak nevében azt az illetékes árvaszék jóvá nem hagyta s igy a közvetítésnek eredménye nem lévén, közvetítési dijat sem követelhetnek. Perujitó alperes első sorban is alaki jogszabálysértést abban lát, hogy a felebbezési bíróság a fenti 1 — 2. alatti tényekre, bár azokat ő döntő tényeknek tekinti, a bizonyitásfelvételt el nem rendelte. A felebbezési bíróság megindokolta, hogy az alperes által felhozott és bizonyítani kivánt fenti 1—2. alatti tényeket miért nem tekinti döntőknek. Ezek az indokok helytállók, mert helyesen mondja a felebbezési bíróság, hogyha való lenne is az, hogy az alapperhez csatolt A. '/. alatti okirattal egyidejűleg létre is jött volna az alperes által állított megállapodás, az az okirat mellett az Optkv. 887. §-a értelmében figyelembe vehető amúgy sem lenne, de nem döntő az emiitett tény megvalósulása esetén azért sem, mert az alperes és a vevő közt létrejött szerződési megállapodás szerint maga az alperes sem kívánta, hogy a vevő a vételárat három nap alatt fizesse s ha a G. L. által szerzett vevővel szemben maga állott el a vételár 3 nap alatti fizetésétől s illetve attól ilyet nem is követelt, ennek hiányát felperesekkel szemben a kikötött esetleges feltétel nem teljesítése okából fel sem hozhatja annál kevésbbé, mert a közvetített ügylet is e feltétel nélkül jött létre, már pedig a vételár kitűzött időbeni nem fizetése csak akkor bir befolyással az adás-vételi ügylet létrejöttére, ha ez feltétlenül tüzetett ki. Épen ilyen nem ügydöntő az a tény sem, hogy G. L. és R. D. az alperes és a vevő között létrejött szerződés megbeszélésénél is jelen voltak, mert ez a szerződési megállapodás felperesi jogaira semminemű befolyással nem lehet, abban ők nem szerződő felek, a szerződés sem jogaikról, sem kötelezettségeikről nem intézkedik s jelenlétükből jogukról való lemondásra következtetni egyáltalán nem lehet s így a per kimenetelére sincs súlya annak sem, hogy az alapperben alperesi képviselő tévesen ismerte be, hogy felperesek csak a szerződés aláírásánál voltak jelen, mert a fentiek szerint az sem döntő, hogyha ők a megbeszélésnél is jelen voltak. Ezek szerint a felebbezési bíróság előadta azokat a törvényszerű és észszerű gondolkodás szabályainak is megfelelő okokat, amelyek eredményeként a fenti körülményekre feladott bizonyítást mellőzte s igy a S. E. 64. §-ában irt kötelezettségének mindenekben eleget tett, meggyőződésének eredménye pedig felülvizsgálat tárgyává nem is tehető s igy a fenti panasznak alapja nincs. Az a felülvizsgálati előadás pedig, hogy az 1. alatti megállapodás az A. 7. alatti okirat kelte után az nap este jött létre, habár a fentiek szerint még ez esetben sem ügydöntő, azért sem méltatható, mert ez a per rendén ily alakban állítva sem lett, a felülvizsgálati eljárásban felhozott uj körülmény pedig a S E. 197. §-a értelmében figyelembe nem vehető. A mi alperes ama további panaszát illeti, hogy felperesek a közvetitési dijat azért nem követelhetik, mert az általuk közvetített szerződés árvaszéki jóváhagyása hiányában, nem létesült, azért alaptalan, mert a beszerzett hagyatéki iratokból kitetszően K. város árvaszéke a bemutatott szerződést a kiskorúak nevében, mint a kiskorúakra előnyös ügyletet elfogadta s csak a jóváhagyási záradékkal ellátott szerződés kiadását tette függővé attól, hogy azt csak a kiskorúakat illető vételárnak az árvaszékhez leendő befizetése után adja ki. Ennélfogva a vevő ajánlatát nemcsak a nagykorú szerződő felek, hanem a kiskorúak nevében az illetékes árvaszék is minden feltételtől mentesen elfogadták s igy a szerződés az Optkv. 861. §-ának megfelelően létrejött. Az igy létrejött szerződéstől a szerződő felek egyoldalulag már vissza nem léphetnek, hanem az Optkv. 919. §-a értelmében már csak teljesítést és kártérítést követelhetnek. Az árvaszék kikötése nem az ügylet érvényességét halasztja el, hanem annak egyedül az a hatálya van, hogy az írásbeli szerződés kiadását a vételár kifizetéséig elodázza, ami azonban már nem az eladók, hanem a vevő tetszésére bizott fizetési idő meghatározásának tekintendő. A vételárnak a kitűzött időben való nem fizetése a szerződés érvényét csak akkor érinti, ha ez feltételül köttetett ki, ami jelen esetben nem történt. Ennélfogva a felebbezési bíróság az árvaszéki iratokban foglalt adatokból helyesen vonta le azt a jogi következtetést, hogy az adás-vételi szerződést az illetékes árvaszék a kiskorúak nevében is elfogadván, annak létrejötte többé nem kétséges s ha az alapperben alperesi képviselő beismerte, hogy az ügylet tényleg létrejött, miután a beismerés az árvaszéki iratok között levő adatoknak megfelel, az alperesre nem is sérelmes. De nem is ügydöntő, hogy az alperes és a vevő közt létrejött szerződést az árvaszék a kiskorúak nevében jóváhagyta-e vagy sem, mert az alperes és G. L. közötti megállapodás erre a feltételre nem volt tekintettel; G. L. arra vállalt kötelezettséget a vitás tényállás szerint, hogy az alperes által megjelölt belsőt három nap alatt 16.600 koronáért eladja, ennek a kötelezettségnek mindenekben eleget tett, vele szemben a kikötött feltétel csak a vételár összege és az idő, amely alatt az adás-vételt közvetítenie kell volt, hogy tovább aztán a felek, minő a G. L.-dal feltételként nem közölt kikötéseket tettek, reá nem tartozik s nem tartozott különösen az, hogy alperes a szerződés létrejötte tekintetében még mit kell megtegyen, neki csak az volt a kötelessége, hogy a vevő olyan legyen, a milyent alperes kiván. Igy azután a maga részéről teljesítvén, jogosan követelheti az alperestől is a teljesítést. Minthogy pedig az az ügylet, amelynek közvetítésére G. L. vállalkozott, a vállalt feltételek mellett tényleg létrejött, a felebbezési birózág ama döntése, hogy ily esetben a kikötött közvetitési dij a közvetítőt megilleti, az anyagi jogszabályoknak megfelel s igy az ennek megsértése miatt érvényesített panasz sem