Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 17. szám - A m kir. minisztériumnak 1040-1915. M. E. számu rendelete magánjogi kötelezettségek teljesítésére ujabb halasztás engedése (moratórium) tárgyában [4. r.]

Jogesetek Tára 16. szám. helyet álló annál kevésbé, mert az, hogy később a közvetített ügylet a szerződő lelek egyező akaratából megszűnt s illetve felbontatott, a már kiérdemelt közvetítési dij követelhetésére befolyással nincs. Minthogy perujitó alperes által az alapperbeli Ítéletekben megállapított tényállás megdöntésére felhozott tények és bizonyítékok nem alkalmasak s illetve azok eredménye a tényállás megváltoztatására nem vezettek, az alapperben már Titatott s a bíróságok által elbírált és a nem változott tényállásból folyó jogi érvelések az ujitott perben ujabb elbírálás tárgyává nem tehetők s igy az alperes ama felülvizsgálati érvelése, hogy a közvetítési dij kikötéséről szóló A. '/. alatt csatolt okirat tartalmából G. L. az alapperhez csatolt 1. '/. alatti okirattal az őt illető választási jogától elállott s igy csak az anyag kcvetelhetése iránti joga maradt fenn, hogy az engedmény szinleges-e vagy sem, figyelemre nem méltathatok. Mindezek alapján, miután a felebbezési bíróság Ítélete meghozatalánál alaki jogszabályt nem sértett s döntése az anyagi jogszabályoknak megfelel, perujitó alperes felülvizsgálati kérését, mint alaptalant elutasítani és őt a felülvizsgálati eljárással okozott költségek megfizetésére a S. E. 204. §. alapján kötelezni kellett. 1914. november hó 11. 73. A házassági viszonyból származtatott és a házassági elválásból felmerült vagyoni követelések iránt indított keresetek az 1868 : L.5V. t.-c. 33. §-ának rendelkezése szerint az illető törvényszékhez vannak utalva. Az iiy perekben a rendes birói illetőségtől eltérésnek helye nincsen, ami hivatalból is vizsgálandó. 1914. H. 18/2. sz. A kolozsvári kir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság : A kir. Ítélőtábla a felebbezési bíróság végzését helybenhagyja. Indokok: A felperes az egyesitett mindkét perben a házassági viszonyból származtatott és a házassági elválásból felmerült vagyoni követelések iránt indított keresetek az 1868 : LIV. t.-c. 22. §-ának rendelkezése szerint az illető törvényszékhez vannak utalva. Az ily perekben a rendes birói illetőségtől eltérésnek helye nincsen, ami hivatalból is vizsgálandó. A felebbezési bíróság ezekből az okokból helyesen járt el akkor, a mikor a hatáskörrel nem bíró sommás bíróság előtt indított és egyesitett mindkét perben hozott elsőbirósági ítéletek íeloldása mellett a peres eljárást megszüntette s a felperest költségviselésre kötelezte. — 1914. december hó 9. JOGESETEK a marosvásárhelyi kir. UélőtáMa gyakorlatóból. Rovatvezető : dr. Temesvári Gyula kir. Ítélőtáblai tanácsjegyző. 74. Az árverési hirdetménybe wecsnszoít szí a téveáést, mely szerint a nyílván!í.önyvi állással ellentétben az ingí&tSaz a has«onélvezeti josr fenntartásával rendeltetett eladatni akkor, midőn felperes a oár telelsJfcönyvfitecr fei nem tüntetett, tényleg azonfcan fennállott haszonélvezeti jogr létezéséről az árverés ;illtalnaávaS tudomással ftirt és ebben a tudatban tett vételi ajániaíot és pedis a haszonélvezetre tekintettel, a valódi értéknél kisebbet és vette megr a, haszonélvezeti jogr fenntartásával az ingratlant, felperes a magra javára nem használhatja fel oly médon, hogry most Rsár a megvett ingatlannak a telekkönyvön kivül létezett haszonélvezeti jogtól va?ó mentesítését igényelhetné. 1914. G. 354/2. sz. A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálat1 bíróság: A felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad. Indokok: A felebbezési bíróság tényállásként azt állapította meg, hogy a per tárgyát képező ingatlannak V* részére alperest telekkönyvön kivül a haszonélvezeti jog megillette és megilleti és pedig' a volt telekkönyvi tulajdonos Sz. J.-sal létrejött megállapodás folytán, továbbá, hogy a felperes akkor, midőn a kereseti ingatlant árverésen megvásárolta, a fenti körülményről tudomással0 birt, mert habár a nyilvánkönyvbe alperesnek haszonélvezeti jo^a nem is volt bejegyezve, az árverési hirdetmény és feltételekben, melyeket felperes ismert, ki volt tüntetve, hogy az ingatlan az alperest megillető haszonélvezeti jog fenntartásával adatik el és felperes az árverésen az ingatlant a haszonélvezeti joggal terhelten és erre való tekintettel a valódi értékénél olcsóbban vásárolta meg. Felperes felülvizsgálati kérelmében a fenti tényállást amiatt támadja meg, mert a fennforgó bizonyítékokat és adatokat a felebbezési bíróság nem mérlegelte, igy nem vette figyelembe azt a közokiratilag bizonyított tényt, hogy alperest telekkönyvileg haszonélvezeti jog meg nem illette és a telekkönyvi állásra tekintettel az árverési hirdetmény nyilván tévesen rendelkezett akként, hogy az ingatlan az árverés haszonélvezeti jogának sérelme nélkül adassék el, továbbá, hogy a felebbezési bíróság eljárási jogszabályt sértett azáltal, hogy a felperes részéről felajánlott bizonyítást mellőzte. Minthogy azonban a felebbezési bíróság a perben felmerült összes adatokat és bizonyítékokat mérlegelése körébe vonta, a mennyiben kiterjeszkedett arra, hogy alperes javára a haszonélvezeti jog telekkönyvileg bejegyezve nem volt, a miben benn foglaltatik annak a kijelentése is, hogy az árverési hirdetmény a telekkönyvi állásra tekintettel tévesen rendelkezett, midőn a haszonélvezeti jog sérelme nélkül rendelte el az árverést, minthogy ekként a felebbezési bíróság a közokiratokat figyelmen | kivül nem hagyta, minthogy továbbá a felebbezési bíróság az 1893 : XVIII. t.-c. 64. és 96. §-ai értelmében tüzetes indokolással előadta, hogy mi alapon tekinti bizonyítottnak azt, hogy alperest a peres belsőség lU részére telekkönyvön kivül a haszonélvezeti jog megilleti. Valamint indokát adta annak is, hogy a felperes részéről arra nézve felajánlott bizonyítást, hogy végrehajtást szenvedő Sz. J. italmérési engedélyt kért a szóbanforgó házra, miért mellőzte, nevezetesen álláspontjából kitűnően ennek a bizonyítani kívánt ténynek valósága mellett sem tekintené kizártnak az alperes haszonélvezeti jogának fennállását, minthogy a kir. ítélőtábla nem észlelte, hogy a felebbezési bíróság a bizonyítékok mérlegelése vagy mellőzése körül valamely eljárási jogszabályt sértett volna, felperesnek a fenti tényállás ellen irányuló felülvizsgálati támadása az 1893 : XVIII. t.-c. 185-197. §-ai értelmében figyelembe nem vehető és az előrebocsátott tényállás e helyen is irányadó. E tényállás alapján pedig a felperesi keresetet elutasító döntés anyagjogilag helyes, mert az árverési hirdetménybe becsúszott azt a tévedést, mely szerint a nyilvánkönyvi állással ellentétben, az ingatlan a haszonélvezeti jog fenntartásával rendeltetett eladatni akkor, midőn felperes a bár telekkönyvileg ki nem tüntetett, tényleg azonban fennállott haszonélvezeti jog létezéséről az árverés alkalmával tudomással birt és ebben a tudatban tett vételi ajánlatot és pedig a haszonélvezetre tekintettel, a valódi értéknél kisebbet és vette meg a haszonélvezeti jog fenntartásával az ingatlant, felperes a maga javára nem használhatja fel oly módon, hogy most már a megvett ingatlannak a telekkönyvön kivül létezett haszonélvezeti jogtól való mentesítését igényelhetné. Megtévesztésről pedig és különösen alperes részéről a kifejtettek szerint szó sem lehet. Felperes valódi akarata az árverési vételnél arra irányult, hogy az ingatlant az alperes javára fennállónak vélt haszonélvezeti jog fenntartásával vegye meg. Alperes haszonélvezete a megállapított tényállás szerint, telekkönyvön kivül bár, de tényleg fennállott s igy felperes sem tévedésre, sem megtévesztésre sikerrel nem hivatkozhatik. A mi felperes keresetének másik jogalapját illeti, nevezetesen, hogy az alperes igérte, hogy a belsőségből kiköltözik, e részben a felebbezési bíróság tényállást ugyan meg nem állapipitott, de azzal, hogy az ez irányban felajánlott további bizonyítást indokoltan mellőzte, kifejezésre juttatta, hogy a maga részéről ugy találta, hogy alperes ily irányban komoly és hatályos kötelező Ígéretet nem tett, a mire a már kihallgatott Z. E. tanúvallomásából a következtetést jogosan levonhatta és Z. E.-né tanukénti kihallgatását jogszabálysértés nélkül mellőzhette. Felperes ebben a perben nem állította, hogy alperes az őt megillető haszonélvezeti jogot meg nem illető terjedelemben gyakorolja. Ily körülmények közt a felebbezési bíróság erre a kérdésre kiterjeszkedni és tényállást megállapítani nem tartozott és a csupán a felülvizsgálati kérésben felhozott vonatkozó ujabbi tényállítások az 1893 : XVIII. t.-c. 197. §-ának utolsó bekezdése értelmében figyelembe nem vehetők. 1914. december hó 1. Nyomatott Gombos Ferenc .Lyceum*-könyvnyomdában, Kolozsvárt, Deák Ferenc-u. 12.