Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 17. szám - Gondolatok "a járulékok értékszámitásához a Pp.-ban"

VII. évfolyam. 17. szám. Kolozsvár, 1915. április 25. 3061 KÖZLÖNY R KOLOZSVÁRI ÉS MRROSVRSRRHELYI KIR. ÍTÉLŐTRBLRK HRTRROZRTTRRRVRL A KOLOZSVÁRI, MAROSVÁSÁRHELYI, BRASSÓI ÉS NAGYSZEBENI ÜGYVÉDI KAMARÁK ÉS AZ ORSZ. ÜGYVÉDSZÖVETSÉG KOLOZSVÁRI OSZTÁLYÁNAK HIVATALOS LAPJA Főmunkatársak: Dr. Biró Balázs, ügyvéd, Dr. Hatiegán Emil kir, tszéki biró, Dr. Por de a Gyula, ügyvéd, Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: Dr. Papp József, ügyvéd, a Kolozsvári Ügyvédi Kamara elnöke, Kolozsvár sz. kir. város tb. főügyésze. Rovatvezetők: Dr. Szitás Jenő és Dr. Temesvári Gyula. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Deák Ferencz-utcza 42. szám. Megjelen minden vasárnapon. Félévre .... 8 K. Kegyedévre .... 4 K. Kéziratok bérmentve a szerkesztőséghez. Előfizetéseit és hirdetések a kiadóhivatalhoz intézendök. TARTALOMJEGYZÉK: Gondolatok „a járulékok értékszámitásához a Pp.-ban." — A Polgári perrend 317. §. és a telekkönyvi rendtartás. Irta : Kroriberg János jb. jegyző. — Nemzetközi jogsegély végrehajtási ügyekben. Összeállította : Dr. Szitás Jenő kir. aljárásbiró. (Folyt.). — A m. kir. minisztériumnak 1040—1915. M. E. számú rendelete. (Folytatás.) SÜLÖNFÉLÉK. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Elvi jelentőségű határozatok a kolozsvári és marosvásárhelyi kii-. ítélőtábláktól. X Bondolafob „a járulókon értékszámításihoz a Pp.-ban'*. Az „Erdélyrészi Jogi Közlöny" 1915. évi április 4-én megjent 14. számában dr. Tóth György kolozsvári kir. törvényszéki biró ur széles tudásról tanúskodó cikkben foglalt állást e kérdésben a törvény mikénti helyes értelmezéséről. Anélkül, hogy nevezett biró ur cikkével polémiába bocsátkoznék, néhány gondolattal kívánok a kérdés azon részéhez hozzájárulni, hogy mi értendő ezalatt járulékok, ha magukban véve 50 korona értéket meghaladnak, figyelembe veendők". illetve még egyszerűbben, hogy vájjon a Pp. 476. §-ban irt járulék figyelembevétel a folyamatban levő ügyben felmerült járulékokra, költségekre is vonatkozik-e vagy sem ? Abból indulok ki, hogy a felperes (viszontkeresetnél az alperes) által kívánt, igényelt vagyoni érdekeknek birói uton elérhető kiegyenlítésére irányuló kereset tárgy:; értéke felett csupán a peres íelek rendelkeznek, ők a per urai, akik és pedig mindegyik a saját követelését, igényét fennebb emelhetik, leszállíthatják, de 3-ik személyeknek arra mi befolyása sem lehet és ily befolyást, azt hiszem, a Pp. szabályai sem engednek meg. Ha a Pp. 476. §-át akként értelmezzük, hogy a folyamatban levő per járulekai, költsége is a felébb, értékmegállapitásnál figyelembe veendők, akkor ez értelmezéssel ki lesz zárva, hogy a pertárgya értéke íelett csupán az arra jogosított fél rendelkezhessen, felperes és alperes nem urai többé a saját maguk által támasztott igény értékének, felperes nem tudja keresete indításakor, hogy minő jogorvoslattal fog majd élhetni, nő a jogbizonytalanság s előtérbe lép a szerencsének eleddig elég változatosan forgónak ismert kereke. Alperes védekezésével elhuzatik az ügy s ekként viszontkereset nem létében is jogot nyer a költségek felszaporodását előidézvén quasi felp. kereseti kérelmét oda emelni, hogy az általa szándékolt jogorvoslat igénybevétele s ezáltal az ügy tovább huzhatása eszközölhető legyen. Alperes nem emel viszontkereseted nem húzza az ügyet, de kérelmére a bíróság a 470., 472. §§-ok határai között felfüggeszti a további eljárást s igy szünetelőre vállván az ügy, a járulékok (kamat stb.) növekedésével ujolag elérhető lesz a felp. akarata ellenére is a felébb, elérése. Egyik bíróság — kötelező költségmegállapitó táblázatunk nem lévén — (bár itt nálunk, hála hozzájok, többen be is méltóztatnak tartani az ü. kamarai és biróságak kiküldöttjei által közösen megállapított és elfogadott ügyvédi tarifát), a tarifa szerint liquidál s a szerint az ügy szóbeli tárgyalás alá eső felebbezhető ügy lenne (513. §.), a másik a tarifától eltekintőleg, jóval csekélyebb összegben állapítja meg a költségeket s az ügy már nem juthat ilyen jogorvoslat alá. Attól fog függni ugyanazon értékhatásu perekben, pl. a szóbeli előadás utján elintézendő felebbezés elérhetése, hogy melyik bíróhoz kerül az ügy s lehet, hogy valakinek 10—70 koronás ügye, mint szóbeli tárgyalás alá fog a felébb, eljárásban kerülni, míg a másiknak 80 koronás ügyei is csak nyilvános előadás utján elintézhető felébb, alá kerülhetnek. Tehát ugyanazon értékű perek különböző, a véletlen esélyeitől függőleg fognak jogorvoslatok alá kerülni. A birói költségmegállapitás mellett további ilyen esélyek, hogy egyik perben drágább a tanú, szakértő, szemlét kell benne tartani, a másikban ezek, bár az érték nagyobb, nem szükségesek. A variációk lehetnek még szembeötlöbbek is. Az egyik 400 koronás ügyben a költség 120 korona felülvizsgálat alá esik, tehát az ügy 521. §-a, a másikban csak 90 korona, tehát nincs helye felülvizsgálatnak. A 80 koronás értékű birtokperben — nem ritka eset — lehet 450 korona költség (szemle, szakértő), tehát ez élhet felülvizsgálattal is, mig a 4X80 =320 koronás értékű birtokperben, mert a költség csak 160 korona, nincs helye felülvizsgálatnak. Aztán az ilyen jogbizonytalanság! Mikor a felperes nem tudja, nem tudhatja előre minő jogorvoslatok állanak rendelkezésére, mert hiszen az általa kívánt értéknek bizonyos jogorvoslat alá kerülhetése nem egyedül tőle, hanem ellenfelétől és magától az Ítélkező bíróságtól is fog függni. Mi meg afféle szegény fiskális-féle emberek erezhetni fogjuk a szerencse forgandó kerekének nyomait akkor, a mikor azon foghatunk versengeni, hogy vájjon miképpen kerülhetne ügyünk a „tarifát alkalmazó", máskor „nem alkalmazó" biró elé, valamint a midőn ügyfeleinkkel e csodás törvénymagyarázatokat megértethetjük. Nem! Az én gondolatom, a milyen egyszerű embernek néha napján ha szokott lenni, nagyon egyszerű. Elolvastam, mert hiszen törvénymagyarázatról lévén szó, a törvényhozó által adott értelem helyes ismerete kell első sorban is irányadó legyen, a miniszteri indokolást s abban a vonatkozólag a következő megokadatolást találtam: „a járulékok, ha 50 koronát meghaladnak figyelembe veendők, mert nem indokolt, hogy a jelentékeny ös.-zegü követelés elvonassék a felebbvitel alól csak azért, mert más követeléssel együtt annak járulékaként érvényesíttetik, holott, ha ugyanazt a követelést önállóan érvényesitik van felebbvitelnek helye". Tehát világosan olyan járulékról van szó, mi már meg van s nemcsak meg van, hanem önállóan is érvényesíthető követelést képez, nem pedig olyanról mi csak ezután lesz, mint költség, legyen bár az perenkivüli is. E helyesnek vélt értelmezés szerint tehát a kereset megindításakor létező s a keresetbe felvett járulék veendő csak figyelembe, a mi már meg van. Ez lehet aztán költség, kamat, kár stb. s ha ezen, a kereset beadásakor már érvényesített járulék vagy mások szerint különböző járulékok értéke 50 koronát meghalad, az leend csupán figyelembe veendő, de ha a kereset megindításakor ez a járulék 50 koronán alól van, még akkor sem lenne figyelembe vehető, ha később a kereset folyamán ez a járulék az 50 korona értékhatárt felül is haladná. Ez igy is helyes, e magyarázat mellett — ugy vélem — nincs méltánytalanság, sem lutri.