Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 16. szám - A m. kir. miniszteriumnak 1040-1915. M. E. számu rendelete magánjogi kötelezettségek teljesitésére ujabb halasztás engedése (moratórium) tárgyában [3. r.]

44. oldal. 70. A feir. Ítélőtábla álláspontja szerint — figyelemmel a sraada&ági és pénzügyi Yiszoayokra én az azokban beállhaló változásokra — az lOOO korona évi járadék kellőképen biztosítva csalt akkor van, hogyha a fedezetül szolgáló tőke 4 és 1 2n 0 kamatozás mellett vétetik alapot. Sz. 4759/1913. I. A kolozsvári kir. ítélőtábla: Az elsöbirósát,' végzésének felfolyamodással megtámadott azt a részét, amely szerint P. F. javára bekebelezett évi 1000 korona életjáradék fedezetére szükségesnek mutatkozó összeg 20000 koronában állapíttatott meg, a végzés nem sérelmezett többi részeinek érintetlen hagyása mellett, akként változtatja meg, hogy a jelzett követelés biztosítására szükségesnek mutatkozó összeget 23000 koronában állapítja meg s ennek folytan a szolgalmi jogot megelőző jelzálogos követelések teljes kielégítésére szükségesnek mutatkozó végösszeget 67000 korona helyett 70000 koronában határozza meg. Indokok; A V T. 193. §-a szerint az évi járadékok fedezetéül szükséges tőke a sorrendi tárgyaláson a felek megállapodása szerint veendő számításba és hasznositanbó és ha a felek között megállapodás nem jött létre: az előterjesztett javaslatok felett a biióság határoz. Minthogy a törvény idézett rendelkezése a töke hasznosítását rendeli el, ebből önként folyik, hogy annak nem okvetlenül kell bírói letétbe maradnia, hanem más alkalmas módon is gyümölcsöztethető s igy nem alapos a felfolyamodásban foglalt az az érvelés, hogy a fedezetül szolgáló összeg bírói letétbe kezeltetik és hogy bírói letét után csak 3'5o/o kamat iárván, a fedezeti összeg 28600 koronában volna megállapítandó. Minthogy azonban a kir. Ítélőtábla álláspontja szerint — figyelemmel a gazdasági és pénzügyi viszonyokra és az azokban beállható változásokra — az 1000 korona évi járadék kellőképen biztosítva csak akkor van, hogyha a fedezetül szolgáló tőke 4 és VWo kamatozás mellett véíetiU alapul, ezért az elsőbiróság által megállapított ösezeget a rendelkező rész értelmében felemelendőnek találta. 1913. december 22. JOGESETEK & marosvásárhelyi kir. atélotáfola gyakorlatából. Rovatvezető : dr. Temesvári Gyula kir. Ítélőtáblai tanácsjegyző. 71. Az 1875. évi X3LXV25. t.-c. 316. g-átoaa ffosrlalt átvétel alatt az a cselekmény értendő, midőn a vevő abba a helyzetbe jut, ROJT az áru felett tényEcsreoen rendelkezhet és igy felperesnek az az érvelése, hosry a szesznek általa hiánytalanra! történt feladásával az átadás már megtörtént és a teljesítés után keletkezett hiány az elévülés szempontjából nem azonos az átadáskor fennforgott hiánnyal, meg nem állhat, minthogy a felebbezési bíróság által vonatkozóan kifejtettek szerint az 1875. évi XXXVII. t.-c. 349. §-ában megszabott elévülési idő a mennyiségi hiánynál nem alkalmazható. 1914. G. 382/3. sz. A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság: Felperes felülvizsgálati kérelmének és alperes csatlakozási kérelmének hely nem ad. Indokok: Hogy a peres felek közötti ügylet distance vételnek tekintendő, az a felebbezési bíróság által az elsőfokú bíróság Ítéletéből elfogadott tényállásból kétségtelen. Az 1875. évi XXXVII. t.-c. 343. §-a értelmében distance vételnél — a minő a szóban forgó, — az eladónak az áru elküldésére és ekörül a rendes kereskedő gondosságával való intézkedésre vonatkozó kötelezettsége már a vételben magában minden különös megállapodás nélkül is bennfoglaltatik és e kötelezettsége kiterjed mindenre, a mit a szabályszerű fuvarozás eszközlése iránt megtenni szükséges. 15. szám. Az áru átküldése tekintetében az eladó nem megbízottja a vevőnek, mert erre a törvény értelmében köteles és az átküldés tekintetében nem mint fuvarozó szavatói, hanem e kötelessége is a vételre vonatkozó szabályok szerint bírálandó el. Jelen esetben a felebbezési bíróságnak ténymegállapítása szerint alperes az általa felperesnél megrendelt szesz elküldésére nézve felperesnek különös utasítást is adott, amennyiben rendeltetési helyül „F.—F. A.-V.-t"-et jelölte meg. Felperes felülvizsgálati kérelmében vitatja ugyan, hogy a perben nincs nyoma annak, hogy alperes a megrendelés ily utasítást adott volna; minthogy azonban a felebbezési bíróság ezt a tényt a fennforgott bizonyító adatoknak az 1893. évi XVIII. t.-c. 64. §-a értelmében való mérlegelése alapján állapította meg és felperes nem is állítja, hogy ez a megállapítás valamely eljárási jogszabály megsértésével történt volna, érvelése figyelembe nem vehető és ez a ténymegállapítás itt is irányadó. Amennyiben tehát felperes alperesnek ez utasításától sürgős ok nélkül eltért, az abból eredő kárért ugy az 1875 évi XXXVII. t.-c. 343. §-a, mint a 344. §-ának első bekezdése értelmében felelősséggel tartozik. A megállapított tényállás szerint felperes az alperes részéről a rendeltetési állomás megjelölése tekintetében adott utasítástól eltért, amennyiben a fuvarlevélen helynek „F.—F."-t tüntette ki és e hiányos megjelölésnek eredménye volt az, hogy a vasút az árut a b.-megyei F. állomásra irányította, hol az áru a címzett alperes fel nem találhatása folytán 4 hétig vesztegelt és azt alperes csak az ő sürgetése folytán, felperes által történt reklamálása és a helyes rendeltetési állomás megjelölése után 1912. évi május hó 19-én vette át. A tényálladéki jegyzőkönyv tartalma szerint az átvételnél 67 kgm hiány mutatkozott, mely abból eredt, hogy az egyébként sértetlen állapotban talált hordónak dongái a hosszabb tartalmú nyári időben való vesztegelés folytán összeszáradtak és ennek következtében a fenti mennyiségű szesz elszivárgóit. Ezek szerint tehát a hiány nem csupán természetes elpárolgás folytán állott elő és a hiány 2%-ot jóval meghaladván, felperes nem hivatkozhatik sikerrel arra, hogy az üzletszabályzat értelmében 2o/o sulyveszteségért sem őt, sem a" vasutat, az ezen íelüli hiányért pedig egyedül a vasutat terhelné a felelősség és pedig annyival kevésbé, mert nyári időben hosszabb időtartam alatt az elpárolgás is nagyobb és miután a hosszabb tartami: veszteglést a téves irányítás idézte elő, a 2o/o-ot meghaladó súlyveszteségért a vasutat sem lehetne felelőssé tenni, minthogy ezek szerint kétségtelen, hogy a bekövetkezett kár és felperes gondatlansága, illetve az alperes által adott utasítástól való eltérés között az okozati összefüggés fennforog, a nem vitás tényállás szerint 150 korona 75 fillér értéket képviselő hiány a felperes eladó terhére esik. A megállapított tényállás szerint alperes a felpereshez intézett május hó 25-iki levélben értesítette felperest a mennyiségi hiányról. Minthogy ez az értesítés a fennforgó viszonyok között elkésettnek nem tekinthető; minthogy az 1875. évi XXXVII. t.-c. 346. §-ában foglalt átvétel alatt az a cselekmény értendő, midőn a vevő abba a helyzetbe jut, hogy az áru fetett ténylegesen rendelkezhetik és igy felperesnek az az érvelése, hogy a szesznek általa hiánytalanul történt feladásával az átadás már megtörtént és a teljesítés után keletkezett hiány az elévülés szempontjából nem azonos az átadáskor fennforgott hiánnyal, meg nem állhat; minthogy a felebbezési bíróság által vonatkozóan kifejtettek szerint az 1875. évi XXXVII. t.-c. 349. §-ában megszabott elévülési idő a mennyiségi hiánynál nem alkalmazható, felperesnek az értesítés elmulasztására és az elévülésre vonatkozó kifogása nem alapos, felperes részben nyertes, részben vesztes lévén, a felebbezési bíróság az 1893. évi XVIII. t.-c. 110. §-a értelmében a per- és felebbezési költséget jogszabálysértés nélkül szüntette meg, következően alperesnek vonatkozó csatlakozási kérelme sem alapos. 1914. december hó 29. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: DEÁK FERESCZ-r. 43. SZÁM. —— TELEFONSZÁM: 333. Jogesetek Tára Nyomatott Gombos Ferenc ,Lyceunia-könyvnyomdában, Kolozsvárt, Deák Ferenc-u. 12.