Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 16. szám - Egy érdekes házasságjogi kérdés

16. szám. Erdélyről Jogi Közlöny A m. Jcir. igazságügyminiszternek az 1909. december 3-án 20.356. 1. M. sz. alatt kelt rendelete a magyar állami pénztáraknál föl­vehető osztrák állami nyugdijra vagy egyéb osztrák állami járan­dóságokra és viszont osztrák állami pénztáraknál fölvehető magyar állami nyugdijra vaqy egyéb magyar állami járandóságokra veze­tett végrehajtások tárgyában. Altalános nemzetközi jogi szabály, hogy a végrehajtást szenvedőt egy másik államban lakó adósával szemben megillető követelés lefoglalását és ennek alapján a további végrehajtási intézkedéseket oly végrehajtási cselekményeknek kell tekinteni, amelyeknek foganatosítására annak az államnak bíróságai vannak hivatva, amely állam területén a végrehajtást szenvedőnek adósa lakik. Azokra a járandóságokra tehát, amelyeket a végrehajtást szenvedő közpénztárból vehet föl, a foglalást és a további végre­hajtási intézkedéseket rendszerint szintén annak az államnak bíróságai utján kell foganatosítani, amely állam területén a fize­tést teljesítő közpénztár van. Előfordulhat azonban, hogy vala­mely közpénztár a fizetést csak valamely más állam megbízá­sából a megbízó másik állam illetékes hatóságától kiinduló megkeresés alapján teljesiti. Ily esetben a járandóságra vonatkozó követelés a végrehajtást szenvedőnek oly követelése, amely őt nem a fizetést teljesítő közpénztár államával, hanem a megbízó másik állammal szemben illeti meg. Ily külföldi követelés lefog­lalására és ennek alapján a további végrehajtási intézkedésekre tehát nem a fizetést teljesítő közpénztár államában levő bíró­ságok, hanem annak a másik államnak bíróságai vannak hivatva, amelyet a járandóság végeredményben terhel. Ennek az állam­nak a törvényei irányadók azután a végrehajtás foganatosítása körül felmerülő kérdésekre. Ezeket az elveket Ausztriával izem­ben alkalmazva az osztrák cs. kir. igazságügyminiszteriummal létrejött megállapodás alapján és a m. kir. pénzügyminiszter úrral egyetértve, a következőket rendelem: 1. Ha a magyar állami pénztárnál felvehető osztrák állami járandóságra Magyarországon kérnek végrehajtást, ebben az esetben a végrehajtást elrendelő magyar kir. birósájj a végre­hajtás foganatosítása végett a bécsi cs. kir. végrehajtási járás­bíróságot keresi meg, mint amelynek területén az osztrák cs. kir. pénzügyminisztériumnak székhelye van. A bécsi cs. kir. végrehajtási járásbíróságnak ez alapon tett rendelkezéséhez képest az osztrák cs. kir. pénzügyminisztérium megkeresésére a magyar kir. pénzügyminisztérium a fizetést teljesítő magyar állami pénz­tárt megfelelő utasítással látja el. Ha Ausztriában kérnek végre­hajtást magyar állami pénztárnál fölvehető osztrák állami nyug­díjra vagy egyéb osztrák állami járandóságra, ebben az esetben a végrehajtási eljárás a magyar kir. bíróságok közreműködése nélkül folyik le. 2. Ha osztrák állami pénztárnál fölvehető magyar állami nyugdijra, vagy egyéb magyar állami járandóságra Magyar­országon kérnek végrehajtást, ebben az esetben maga a végre­hajtást elrendelő magyar kir. bíróság van hivatva arra, hogy a foglalás iránt, valamint a járandóság lefoglalt részének utalvá­nyozása iránt intézkedjék. Ha pedig Ausztriában kérnek végre­hajtást osztrák állami pénztárnál fölvehető magyar állami nyug­díjra vagy egyéb magyar állami járandóságra, ebben az esetben az osztrák cs. kir. bíróság megkeresésére a foglalás iránt, vala­mint a járandóság lefoglalt részének utalványozása iránt a buda­pesti I—III. kerületi kir. járásbiróság intézkedik, mint amely bíróság területén a magyar kir. pénzügyminisztériumnak szék­helye van. Az előbbi két bekezdés eseteiben az 1881: LX. t.-c. 83. §-a értelmében a foglalást tudató rendelvényt vagy az 1881: LX. t.-c. 84. §-a értelmében a foglalás iránt hozott végzést és a foglalás jogerőre emelkedése után az 1881: LX. t.-c. 133. §-a értelmében a járandóság lefoglalt részének utalványozása iránt hozott végzést három-három példányban a magyar kir. pénz­ügyminisztériumhoz kell felterjeszteni, amelynek megkeresésére azután az osztrák cs. kir. pénzügyminisztérium a fizetést teljesítő osztrák állami pénztárt megfelelő utasítással látja el. 3. Az 1. és a 2. pont alatt emiitett járandóságokra vonat­kozó foglalás feloldásánál is az 1. és 2. pontban meghatározott utat kell követni. (Folytatjuk ) )( Egy Mún teflssápgi kérdés. Dr. L. M. Az alábbiakban egy tényleg előfordult konkrét esetet irok le, melynek megoldásához súlyos személyi- és vagyonjogi érde­kek fűződnek. X. róm. kath. vallású, osztrák állampolgár, ki már 10—12 év óta állandóan Magyarországon lakik, ezelőtt 8 évvel a magyar kir. anyakönyvvezető előtt házasságot köt Y. magyar állampolgár­nővel. Ezen házasságot ad i kir. Törvényszék, mint a házas­felek utolsó közös lakhelye szerint illetékes bíróság X. felperes keresete folytán az 1894 : XXXI. t.-c. 77. §-a alapján jogerős ítélettel felbontotta. X. újból nősülni akarván, a lakhelye szerint illetékes anyakönyvvezetötől a tervbe vett házasságának kihirde­tését kérelmezte. Az anyakönyvvezető ezen kérés teljesítését X-nek külföldi állampolgárságára való tekintettel nern teljesítette s öt arra utasította, hogy külföldi hatóságának bizonyítványával mutassa ki, hogy házassága a saját hazájának törvényei szerint akadályba nem ütközik, vagy pedig ennek kimutatása alól a H. T. 113. §-a értelmében az igazságügyminiszteriumtól kérjen fel­mentést. X. az utóbbi fljáráshoz folyamodott, de az igazságügy­miniszter a kért felmentés kiadását megtagadta. Határozatának indokolásában arra hivatkozik, hogy valamely osztrák állampol­gárnak házassága, ha a házasság megkötésekor csak az egyik J fél is róm. kath. vallású volt — az osztrák általános polgári ; törvénykönyv 111. §-a értelmében felbonthatatlan —, ehhez képest figyelemmel az 1894 : XXXI. t.-c. 116. §-ára, folyamodó ujabb házasságot nem köthet, mert előbbi házasságának felbon­tása tárgyában hozott magyar bírósági Ítélet vele, mint osztrák állampolgárral szemben hatállyal nem bír. Egy ujabb felterjesz­tésére pedig, melyet X. ezen vitás ügyére vonatkozólag a további teendőire nézve leendő utasításadás végett az igazságügyminisz­teriumhoz intézett, azt a választ nyerte, hogy „folyamodónak a magyar állampolgárság megszerzésére kell törekednie, a mi ho­nosítás utján történik". X. egyebei nem tehetvén, megindította a honosittatása iránt a törvényes eljárást. E közben azonban egy ujabb meg­lepetés érte; megtudta ugyanis, hogy elvált felesége Y. az ujabbi házasságának megalapozásában nagyobb szerencsével dolgozott. Időközben ugyanis az egyik szomszédos vármegyébe költözött el s ott elhallgatta, vagy talán nem is tudta, hogy X.-xel kötött előbbi házassága folytán ő is osztrák állampolgárrá lett s egy ujabb házasságot kötött, a nélkül, hogy tőle a viszonyaival nem ismerős anyakönyvvezető igazságügyminiszteri felmentést kívánt | volna. Y.-nak ezen ujabbi házassága azonban második férjének ! bekövetkezett halála folytán időközben megszűnt, de ezen ujabbi házasságából egy gyermeke is származott. Ilyen előzmények után X. az ügyvédjéhez fordul azon I kívánságával, hogy tegye lehetővé a másodszori törvényes egy­i bekelését s hogy tisztázza egyidejűleg elvált feleségének második házasságából született gyermekének személyi állapotát is, nehogy , az valamikor vele, vagy a hagyatékával szemben igényeket ; támaszthasson. Miután a fenti tényállás alapján több igen érdekes jogkér­i dés vár helyes megoldásra, a lapok hasábjain meghonosított | .Kérdések és feleletek" eddigi kiváló eredményeinek hatása j alatt a következő kérdéseket teszem fel: 1. Mi jelentősége lehet X. érdekei szempontjából a magyar j állampolgárság utólagos megszerzésének ? Az 1879 : L. t.-c. 15. | §-ának 2-ik bekezdésében foglaltakra való figyelemmel lehet-e I házasságjogi szempontból a honosításnak visszaható erőt tulaj ­j donitani? A magyar honosság elnyerése egymagában képes-e I hatályossá tenni X. irányában a magyar bíróságnak már meg­| hozott felbontó ítéletét, amely vele, mint külföldi állampolgárral szemben az igazságügyminiszter megállapítása szerint is ezidő­szerint nem hatályos ? Ha nem, szükséges-e, hogy X. a vele szemben hatálytalan Ítélettel elválasztott felesége ellen a magvar állampolgárság megszerzése után ujabb bontópert tegyen folya­matba? Nem fogja-e ezt a keresetet az illetékes kir. Törvény­szék a res judicata címén elutasítani. 2. Semmis-e azon második házasság, melyet Y. az X elvált felesége, a fentiek szerint hatálytalan felbontó ítélet alapján megkötött? Ha igen, tekintettel arra, hogy ezen házas­I ság az Y. második férjének halála folytán megszűnt, mi a jogi

Next

/
Thumbnails
Contents