Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 16. szám - Nemzetközi jogsegély végrehajtási ügyekben. Folytatás

80. oldal. Erdély részi Jogi Közlöny. 16. szám. költségre történt leszállítása esetén, a pertárgy értéket a perköltség összege képezi. Más járulékok — azoknak összege kérdésére — gondot alig okoznak, azonban az, hogy mily összegű költség legyen figyelembe vehető? — tényleg nehezebb kérdés. Az, hogy a peren kivül felmerült (pld. felszóli'ás, előleges bizonyítás, állatorvosnak fizetett stb.) költség is a költséghez számítandó, talán önként értetődik. Az is alig lehet kétséges, hogy — miután a felebbvitel megengedhetősége, illetőleg a felebbviteli eljárás minősége bírálandó el — a felebbvitellel megtámadott határozat hozataláig felmerült költség számítandó. Mert általánosan követett elv, hogy felebbvitel szempontjából pertárgy értéke annak a jogi érdeknek értéke, a mi felett a megtámadott határozat döntött. A kérdés csak ott bonyolódik, hogy melyik félnek költsége? s az mily összegben veendő figyelembe? Jóllehet, ha pld. alperes költségben lett marasztalva s ő fellebbez, hogy az alól mentessék fel és íelperes marasztaltassék az ő költségében, akkor alperesnek érdeke a marasztalt költség alóli felmentésre és a másik félnek az általa kért költségben leendő marasztalására terjed ki. nem volt eddig sem gyakorlat arra, hogy mind a két fél költsége összeadandó. Mert az eset teljesen azonos a kereset és viszonkereset fennforgásának esetével, amikor mindig csak vagy a kereseti, vagy a viszonkereseti értéket számítottuk. Ezért nézetem szerint csak az egyik félnek költsége veendő számításba. Rendszerint felperesnek költsége a nagyobb, mert ö keresetet ad s rendszerint a bizonyító fél is ő. Fordul elő azonban gyakran eset arra, hogy valamely nagyobb szakértői vagy más költség előlegezésére alperes lett kötelezve s így az ő költsége aránytalanul nagyobb mint a felperesé. Épen ezért megeshetik pld. az, hogy egyik félnek költsége még 50 koronát se tesz, mig a másiké 500 koronát is meghalad. Már most, ha a pernek főtárgya 50 koronán alul levő munkateljesítés, vagy ha a pertárgy csak költség s épen annak a félnek ellenfele lett a költségben marasztalva, akinek költsége ilv kevés és az ellenfél fele ebez s kéri a másik felet az ő 500 koronán is felüli költségében marasztalni, azt hiszem igazságtalanság volna a felebbvíteit meg ne engedni. Ezért én ezt a kérdést is — n viszonkereset fentorgasa esetén követett gyakorlat hasonlatosságára — csak ugy vélem megoldandónak, hogy annak a Mnek költsége veendő számításba, akié nagyobb. Mert ezzel méltánytalanság nélkül meg lesz óva mindeniknek az érdeke. Az összeg nagyságára nézve: Oly esetben, amikor annak a félnek, akinek nagyobb költsége van, az ellenfele az egész költségben lett marasztalva s sem a költség viselésének kérdést•, sem a költség összege, felebbvitel tárgyát nem képezi, azt hiszem a megtámadott határozatban foglalt összeget lehet irányadóul venni. Minden más esetben az az által a fél által, akinek több költsége merült fel „igényelt" összegnek kell, hogy irányadó legyen. Nem lehet ugyanis ilyenkor az alsóbiróság által megállapított összeget mondani irányadónak, mert előfordulhat pld. az az eset, hogy a fél nincs megelégedve a megítélt összeggel s annak felemeléséért él felebbvitellel, vagy a marasztalt fél él felebbvitellel s az kéri az ellenfelet az ö költségében marasztalni. Az se lehet, hogy a felebbezési, vagy felülvizsgálati bíróság által megállapítandó összeget mondjuk irányadónak, mert azt a kérdést, amelyet az érték befolyásol — t. i. hogy van e felebbvitelnek helye, vagy a felebbezés minő eljárás mellett legyen elintézve — azelőtt kell eldönteni, hogy a felebbezési vagy felülvizsgálati bíróság a költség összegére határozna. Ezért — nézetem szerint — kénytelenek vagyunk az előbb említett fél által „igényelt" költség összegét venni irányadóul. Itt fordul elő aztán ugy a költség, mint más járulékigénylésénél, hogy a fél csak azért támaszt túlzott összeg iránt követelést, hogy' a törvény kijátszásával a lélebbvitelt, vagy annak a magasabb összegre megengedett elintézési módját érje el. Ez az a fontos gyakorlati kérdés, amelynél a bíróságoknak a kijátszás megakadályozására kell törekedni. Ezt elérni aként lehet, hogy a nyilván túlzott igényre kimondjuk, hogy az a törvény kijátszáát célozza s azért figyelembe nem jön, hanem csak a rendszerinti számítással követelhető összeg vehető figyelembe. Ha megérjük azt, hogy a Ppé. 104. §. alapján az ügyvédi díjszabás ministeri rendelettel lesz megállapítva, az igények tulzottságának fenforgása könnyebben lesz megoldható. Mindig előfordulhatnak azonban ez irányban igen kényes kérdések, hogy egyebet ne említsek pld. az, amikor a költség összege a bíróság székhelyén nem lakó ügyvéddel való képviseltetés költségtöbbletével van felszámítva, aminek a Pp. 425. §. értelmében némely esetekben jogos alapja is lehet. Ilyenkor az illető felsőbíróságnak mégis csak előre állást kell foglalni az iránt, hogy az előbb emiitett §-ban jelzett eset fenforog-e? s a költség nem az<Tt van e azzal együtt csak azért felszámítva, hogy a törvény kijátszva legyen? és igy az nem-e nyilván alaptalan, túlzott követelés? Látjuk azonban azt, hogy nehéznek látszó kérdések megoldásánál sem kell mindjárt sem az osztrák, sem a német perrendtartás rendelkezéseihez folyamodni, mert azok által könnyen félrevezettethetjük magunkat, hanem a mi törvényeinkből, joggyakorlatunkból, logikus gondolkozással, a kérdéseket jól meg tudjuk oldani. X Itaetfeözi jogsegély végrehajtási ügyeltta. < iss/.eúlütotta: Dr. Szítás Jenő kir. aljárásbin*. (Folytatás.) A >n. kir. igazság iigyminiszlernck az 1898. évi június 18-án 2BS91. I. M. szám alatt kelt rendelete a postautalványon a pénzt átvevő bíróság ügyszámának megjelöléséről: Az osztrák igazságügyminiszterium panaszt tett amiatt, hogy a magyar kir. bíróságok, ha osztrák cs. kir. bíróságokhoz ezeknél folyamatban levő ügyekben postautalvánnyal pénzt küldenek, igen gyakran elmulasztják megjelölni a postautalvány szelvényén a pénz átvételére hivatott, osztrák cs. kir. biróság ügyszámát és ennélfogva a pénzt átvevő osztrák cs. kir. bíróságnál nehézségekbe ütközik annak az ügynek feltalálása, melyre a pénzküldemény vonatkozik. Elrendelem tehát, hogy a kir. biróságok, ha oly ügyekben melyek más, különösen pedig osztrák bíróságoknál vannak folyamatban, ezekhez postautalvánnyal küldenek pénzt, mindig jelöljék meg a postautalványnak az írásbeli közleményre szánt helyén a pénz átvételére hivatott biróság ügyszámát is. A m- kir. igazsáaüqymimsztcimek l89ih\máj%isS:1-én 2U.92S. sz. alatt kell rendelete az Ausztriába szóló postautalványokon és a kiutaló végzésekben a pénzt átvevő biróság ügyszámának megjelöléséről és a magyar bírósági vevenyeken a biróság nevének kiírásáról. Hivatkozással az 1898. június 18 án 23.591. sz. alatt kelt igazságügyminiszteri rendeletre értesítem a kir. bíróságokat, hogy a kir. pénzügyminiszter ur az alább közölt rendeletet intézte a budapesti I. ker. állampénztárhoz és a kir. adóhivatalokhoz mint birói letétpénztárakhoz. E rendeletre való tekintettel felhívom a kir. bíróságokat, hogy a pénz átvételére hivatott bíróság ügyszámát a kiutaló végzésben is mindig pontosan tüntessék fel. A jelen alkalommal azt is tudatom a kir. bíróságokkal, hogy midőn a kir. bírósagok kézbesítés végett, birói határozatokat küldenek az osztrák bíróságokhoz, n kísérő vevényen oda, ahol a biróság megnevezendő, rendesen a biróság pecsétjét nyomják, még pedig olvashatatlanul s igy az osztrák biróságok, a midőn a kézbesítési vevényl vUsza kellene juttatniok, csak nehézséggel bírják megállapítani, hogy azt melyik bírósághoz küldjék vissza, a minek következtében a vevény visszaküldése gyakran késedelmet szenve d Elrendelem ennélfogva, hogy külföldön, de különösen az Ausztriában kézbesítendő iratok mellé csatolt vevényeken a kir. biróság elnevezés ne a biróság pecsétjének odaütésével, hanem olvasható Írással jelöltessék meg. Melléklet. A kir. pénzügyminiszter urnák 1899. április 2-án 20.287. sz. alatt kiadott rendelete: Az osztrák cs. kir. igazságügyminiszterium a magyar kir. igazságügyminiszteriumnál panaszt emelt amiatt, hogy a magyar kir. biróságok az osztrák cs. kir. biróságok részére ezeknél folyamatban levő ügyekben kiutalt készpénzbeli birói letétek elküldése alkalmával a pénzküldeményt kísérő postautalvány szelvényén igen gyakran a pénz átvételére hivatott cs. kir. biróság ügyszámát ki nem tüntetik, minek folytán a pénzt átvevő cs. kir. bíróságnál nehézségbe ütközik annak az ügynek feltalálása, melyre a pénzküldemény vonatkozik. Minthogy ily pénzküldeményeknél a postautalványokat rendszerint a kir. adóhivatalok mint birói letétpénztarak állitják ki, uta.-ito'n a pénztárakat, hogy az osztrák cs. kir. biróságok részére kiutalt birói letétek elküldése alkalmával a pénzküldeményt kisérö postautalvány szelvényén az átvevő osztrák cs. kir. bíróságnak ügyszámát mindenkor pontosan tüntessék ki.