Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 16. szám - Érétékszámitás a járulékok figyelembevételével

VII. évfolyam. 16. szám Kolozsvár, 1915. április 18. ERDELYRESZI3061K0ZL0NY R KOLOZSVÁRI ÉS MRROSVRSRRHELYI KIR. ÍTÉLŐTRBLRK HRTRROZRTTRRRVRL A KOLOZSVÁRI, MAROSVÁSÁRHELYI, BRASSÓI ÉS NAGYSZEBENI ÜGYVÉDI KAMARÁK ÉS AZ ORSZ. ÜGYVÉDSZÖVETSÉG KOLOZSVÁRI OSZTÁLYÁNAK HIVATALOS LAPJA Főmunkatársak: Dr. Biró Balázs, ügyvéd, Dr. Haiicgá'.t Emi' hír. tszéki biró, Dr. Pordca Gyula, ügyvéd, Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: Dr. Papp József, ügyvéd, a Kolozsvári Ügyvédi Kamara elnöke, Kolozsvár sz. kir. város tb. főügyésze. Rovatvezetők: Dr. Szitás Jenő és Dr. Temesz'ári Gyula. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Deák Fercncz-utcza 42. szám. Megjelen minden vasárnapon. Előfizetési-dij: Egész évre 16 K. Félévre .... 8 K. Negyedévre .... 4 K. Kéziratok bérmentve a szerkesztőséghez. Előfizetések és hirdetések a kiadóhivatalhoz intézendök. TARTALOMJEGYZÉK': Értékáaáiilitás a járulékok figyelembevételével. Irta: ur. Bodó Farkas, csíkszeredai kir. törvényszéki tanácselnök. — Nemzetközi jogsegély végrehajtási ügyekben. Összeállította: Dr. Szitás Jenő kir. aljárásbiró. ^Folyt.). — Egy érdekes házasságjogi kérdés. Dr. L. M. — A m. kir. minisztériumnak 1040— 1915. M. E. számú rendelete. (Folytatás.) KÜLÖNFÉLÉK. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Eltí jelentőségű határozatok a kolozsvári és marosvásárhelyi kir. ítélőtábláktól. ^ Éríéftszámlíás s \M\tM fiplembetáteiéuel. Irta: dr. Bodó Farkas, csíkszeredai kir. törvényszéki tanácselnök. Már e lap 9-ik számában megjelent „/l Pp. újításai a törvényszék előtti fclebbezési eljárásban" cimü cikkem I. 2. pontjában röviden rea mutattam a járulekok ligyelembevetelének nehé;" ségére. Most, hogy dr. Tóth György kartárs urnák a 14-ik számban megjelent nA járulékok ertékszámitása a Pp.-ban" cimü cikkét olvastam, az késztet arra, hogy e kérdésben nézetemet részletesebben kifejtsem. Nem azért teszem ezt, hogy további vitát kezdjek s nem is használom az ő szavait, hogy ellenkező álláspontot „lehetetlen gondolatnak* tartsak, mert az oly nézetet, amely birói komoly meggyőződésből ered, mindig oly súllyal birónak ismerem el, a melyre az a kifejezés súlyos volna, de annak kimutatása céljából, hogy mennyire eitérő az én nézetem, megpróbálom az általa felvetett kérdéseket is megoldani. Az Pp. 476. §-ának az 513. és 521. §-aiban is alkalmazni rendelt az az intézkedése, hogy az értékre nézve „a járulékok, ha magukban véve ötven korona értéket meghaladnak, figyelembe veendők", a felebbvitel lehetőségének kiterjesztését célozza s igy a társas és felülvizsgálati bíróságoknak nem tehermentesítését, hanem azoknak munkatöbbletét fogja előidézni, mert a járulékok számításával több ügy kerülhet felebbvitel alá, mint azoknak számítása nélkül. A járulékok figyelembe vétele a Pp-ban általában négykérdésre bír jeh-ntőséggel. u. m. a hatáskör (8. §.), a felebbezés megengedése (474. §.), a felebbezésnek nyilvános előadáson vagy szóbeli tárgyaláson elintézése (513. §.) és a felülvizsgálati kérelem megengedése (521. §.) kérdésére. A Pp. 8. és 476. §-ainak indokolásából rögtön kitűnik az eltérés egyfelől a hatáskör kérdésére, másfelől az előbb említett többi kérdésekre vonatkozó intézkedés között. Mert mig a 8. §-ban taxatíve fel vannak sorolva azok a járulékok, amelyek a hatáskör szempontjából az érték megállapításánál nem számitnak, addig a 476. §. szerint járulékok között a többi kérdésre nincs különbség téve, tehát minden, járulék fogalma alá jöhető követelés számításba veendő. Tehát amig a hatáskör kérdésénéi a haszon, — ide értve kamatot és gyümölcsöt — kár és költség mint járulékok nem számitnak (8. §.), ellenben, a többi járulékok itt is számításba jőnek, addig a többi kérdéseknél még a haszon, — ide értve kamatot és gyümölcsöt — kár és költség is számításba jön. De egyúttal a számítás módjára is a 8. §. s az ezzel összefüggő 7. §. második bekezdése alapintézkedésnek tekintendő, mert a 476. § ban csak az az eltérés vari ez intézkedéstől megjelölve, hogy a 8. §-ban kivett járulékok is számításba veendők. S épen abból, hogy a 8. §-ban nincs kimondva, hogy az ott Fel nem sorolt járulékok csak akkor veendők számításba, ha egymagukban bizonyos összeget meghaladnak, figyelembe véve a 7. §-nak közvetlenül megelőző, tehát kétségtelenül összefüggő s az egy keresetben érvényesitett több követelés összeszámítására vonatkozó rendelkezését, azt hiszem alig lehet kéiség az iránt, hogy pld. a főköveteléssel együtt perelt tartozék, foglaló vagy kötbér értéke, a hatáskör kérdésének eldöntésénél, a főkövetelés értékéhez hozzászámítandó, Vdgy az iránt, hogyha a főköveteléssel együtt tartozék és foglaló van követelve, az érték megállapításánál nemcsak az egyik vagy másik járulék, hanem mind a kettő figyelembe veendő. Ebben a kérdésben — a mint cikkéből következtetem — talán a cikket író kartárs urnák is ez lenne a nézete. Ha pedig meg tudjuk állapítani azt, hor<y a hatáskörre befolyással biró érték megállapításánál a 8. §. szerint figyelembe vehető járulékok — és pedig, ha több ilyen járulék van követelve, azok mind együtt — a főkövetelés értékéhez hozzáadva számitandók, azzal el van döntve az is, hogy a többi kérdésnél is a számítás igy történik, mert a 476. §-ban vagy egyebütt ettől eltérő rendelkezés nincsen s mert nincs semmi ok annak feltevésére is, hogy a törvény célzata az volna, hogy azokat a miket a hatáskör kérdésénél össze kell számítani, a többi kérdéseknél külön-külön számítsuk. De a 476. § nak intézkedését is részemről egészen világosnak találom arra, hogy több járulék összeszámítandó. Mert a törvény szószerint „járulékok figyelembe veendőku rendelkezést tartalmaz. Ez pedig több járulék figyelembevételét je'enti. Ha a törvény célzata az egyesitett perek értékének számítási szabályát kívánta volna alkalmazni, azt ki is fejezte volna épen azért, mert az egyesitett perek értékét is a 476. §-ban s az előbbi intézkedés után folytatólag szabályozza. A 476. §-n.ik az a rendelkezése pedig, hogy a járulékok akkor veendők figyelembe, „ha magukban véve ötven koronát meghaladnak" még világosabbá teszi azoknak összeszámítási célzatát, mert a „magukban véve „semmikép sem azt jelenti, hogy egyik vagy másik, hanem azt, hogy azok együtt, de a főkövetelés nélkül. Az ötven koronát meghaladás célja pedig csak az, hogy kis összeget kitevő járulékok befolyást ne gyakoroljanak, de ha ötven koronát meghaladnak, igen. Nézetem szerint tehát a többi kérdésnél is a járulékok, ha a főköveteléssel együtt vannak perelve, ahoz hozzá, ha pedig csak több járulék együtt marad követelésként (pld. a kereset leszállítása után), azok összeszámitandók. S az összeadás gondolata nemcsak nem lehetetlen, de a törvény rendelkezésének megfelelő. Az, hogy a kereset bármi módon le lett szállítva arra nézve, hogy a követelésnek arra a részére, amely fenn lett tartva, a fentiektől eltérő számítást alkalmazzunk semmi alap nincs. E kérdésnek ily módon való eldöntése különbem kiegyenlíti a S. E. alatti gyakorlatban előfordulhatott azt az ellentétet, hogyha egy nagyobb tökekövetelés 40 koronán aluli összegre lett leszállítva, akkor a szazakat kitevő perköltség kérdésében se volt megengedve felebbvitel, mig ha a kereset csak a perköltségre lett leszállítva, akkor felebbvitellel lehetett élni mert általánosan elfogadott gyakorlat az, hogy a keresetnek a per-