Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 15. szám - A m. kir. miniszteriumnak 1040-1915. M. E. számú rendelete, magánjogi kötelezettségek teljesítésére ujabb halasztás engedése (moratórium) tárgyában [2. r.]

42. oldal. Jogesetek Tára 14. szára. Egészen máskép állana a dolog akkor, ha a szerződő felek között kikötés lett volna arra nézve, hogy csak a teljes kiegyenlítés esetében következhetik be a törlés, amiről azonban szó sincsen. A jelzálog teljes törlése iránti kérelemben, mint nagyobban bent foglaltatik a résztörlés iránti kérelem és igy már ez alapon teljesen alaptalan a fennt kiemelt panasz második pontja. De a tkvi törlés iránti perekben nem foghat helyet az olyan kérelem, mellyel az alperesek első elsősotban törlési engedély kiadására volnának kötelezendők és csak ennek elmulasztása esetébe lennének annak eltűrésére kötelezhetők, hogy a felperes a zálogjog kitörlésének bekebelezését az Ítélet alapján a tkvi hatóságnál kérvény utján eszközölhesse ki, mert a törlési keresetnek az a célja, hogy az eredetileg érvénytelen, vagy az időközben elenyészett zálogjog kitörlése bekebeleztessék, ami pedig elérhető az által, hogy a törlési engedélyt pótló jogerős Ítélet alapján közvetlenül a tkvi hatóságnál kéri a tulajdonos a zálogjog törlését és mert a felebbezési biróság Ítéletében foglalt annak az előfeltételnek a bekövetkezése, hogy az elsősorban kiadatni rendelt törlési engedély tényleg ki nem adatott, a tkvi rend. értelmében a tkvi hatóságnál kérvény utján nem is igazolható: következően felesleges rendelkezés is az, hogy alperesek elsősorban törlési engedély kiadására vannak kötelezve s igy csak annyiban állhat meg a felebbezési biróság Ítéletének a per főtárgyáról rendelkező része, amennyiben a másodsorban arra is vannak kötelezve az alperesek, mikép tűrjék, hogy felperes a törlést közvetlenül a tkvi hatóságnál keresztül vihesse ; természetes, hogy most már egyedüli marasztalást csak ez képez. A megtámadott Ítéletnek az a rendelkezése, hogy az alperesek 200 korona pénzbírság terhével arra vannak kötelezve, hogy 30 nap alatt a szóbanforgó s jelzálogilag biztosított követelést, mint örökösök, magukra átírassák és hogy ennek folytán a törlésre alkalmas okiratot adjanak, nem helyt álló, mert a fennt kiemeltekből folyóan ennek semmi célja nincsen; következően a felülvizsgálati kérelemben e részben felhozott vonatkozó panaszok figyelembe vétele mellett a felülvizsgálati végkérelem keretében a felebbezési biróság Ítéletének vonatkozó rendelkezését megváltoztatni s a felperest keresetének vonatkozó részével elutasítani kellett. 1914. évi nov. hó 9. JOGESETEK a marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla gyafcorlatáből, Royatrezetö: dr. Temesvári Gyula kir. ítélőtáblai tanácsjegyző. 67. Az 1893. XVIII. t.-cK. 179. §-a szerint a szóbeEi tárgyalás mellőzésével, nyilvános előadás ntján elintézésre irányzott feiebbezés esetében is alkalmazandő 148. §. megengedi ugyan, hogy a kereseti kérelmet az iEy ffelebbezéssel élő is fölemelhesse. Ilyen esetben azonbaa a 175. g. értelmében a batáa-ozat hozatalban általán Téve az elsőbirósági iratokból és Ítéletből megállapítható tényállás az irányadó. P. 433—1915. A marosvásárhelyi királyi ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati biróság: A felülvizsgálati kerületi hivataltól visszautasítva. Indokok: Az 1893: XVIII. t.-cz. 179. §-a szerint a szóbeli tárgyalás mellőzésével, nyilvános előadás utján elintézésre irányzott felebbezés esetében is alkalmazandó 148. §. megengedi ugyan, hogy a kereseti kérelmet az ily felebbezéssel élő is fölemelhesse. Ily esetben azonban a 175. §. értelmében a határozat hozatalban általán véve az elsőbirósági iratokból és Ítéletből megállapítható tényállás az irányadó. A 177. §. első bekezdésében megjelölt okokból a felebbezési biróság esetleg szóbeli tárgyalást tüz ki és erre a feleket megidézi. A fennforgó esetben a felebbezési biróság a szóbeli tárgyalás kitűzésének mellőzését azzal indokolta, hogy az ingatlanért követelt 240 K kereseti kártérítési összeg mértékére nézve a perben meghallgatott szakértő az ingatlannak megfelelő értéket csupán 150 koronára tette és felperes az elsőbirósági eljárásban azt nem kifogásolta. Amidőn tehát a felperesek az ügynek nyilvános előadás utján való elintézésére irányzott felebbezési kérelmükben a keresetüket 420 koronára felemelték és az érték e magasabb összege bizonyításának szüksége dacára, szóbei tárgyalásnak mellőzését maguk kérték, a felebbezési biróság ugy találta, hogy a fennforgó esetben a keresetnek ily fölemelése nyilvánvalóan azért van, hogy az ügyben a felülvizsgálati kérelemmel élést felperesek a maguk részére biztosítsák. A kereset felemelés céljának ily megítélése mellett pedig a felebbezési biróság az elsőbirósági eljárásban az ingatlan értékére s ezzel egyezően a kereseti követelésnek összegére vonatkozólag is irányadó tényállásra alapítva, nem sértette meg a 177. §. első bekezdésében foglalt azt az eljárási szabályt sem, hogy amennyiben szükségesnek találja az ügynek további földerítését, a szóbeli tárgyalást elrendeli. Mert a felebbezési biróság feladatában állott az ingatlan értéke tekintetében, amelyhez a kereseti követelésnek összege is igazolódik, az elsőbirósági eljárásban felmerült adatokat, a felebbezésben, amely csak nyilvános előadás iránti elintézésre van irányozva, az ingatlan értékére nézve felhozott adatokkal összemérni, s ha az utóbbi hivatkozásokban nem talált alapot arra, hogy az ingatlan értékének kérdésében a bizonyítás feltétele s az ügynek ebben az irányban földerithetése végett a szóbeli tárgyalás elrendelése más eredményre vezethetne, annak mellőzésével kimondhatta, hogy az ingatlannak már megállapított értéke cimén keresetbe vett 240 koronának 420 koronára a nyilvános előadás utján való elintézést kérelmező felebbezésben való felemelését helyén levőnek nem találja, s hogy e felemelést csupán a felülvizsgálati jogorvoslatnak ily uton való biztosítására igénybevettnek tekinti. A felebbezési bíróságnak belátásától függő e megítélése szerint tehát a kereseti követelés 240 K készpénzre az ingatlannak ily értékéhez mérten támasztatván, s az ingatlannak ennél magasabb értékére nézve felhozottakra a biróság súlyt nem helyezhetvén, 400 koronán aluli követelés voltaképp a per tárgya s igy a felülvizsgálat az 1893: XVIII. t.-cz. 181 §-a értelmében ki lévén zárva a 193 §. alapján kellett a fentebbi módon határozni. 1915. évi február hó 11. napján. 67. A 19100—914. I. H. sz. rendelet 21. §-a, Illetve az annak helyébe lépett 23400—911. 5. M. sz. rendelet 19. §-a szerint a moratórinmra vonatkozó rendeletek csak a telekkönyvi nem peres ügyekre vonatkozó szabályokat nem érintik; a végrehajtási zá5©ffjosr bekebelezésére irányuló megkeresés azonban, mint előzetes peres eljárásnak eredménye, az előbb jelzett telekkönyvi nem peres ügyek fogalma alá nem vonható, követ&ezésképen a megkeresésnek a felhívott §§. alapján való teljesítése sem foghat helyet. 3802/1914. polg. szám. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla: Az elsőíoku biróság végzését megváltoztatja, a brassói kir. törvényszéknek 7375—914. p. sz. a. kelt kielégítési végrehajtást elrendelő végzése alapján a végrehajtási zálogjogot 1600 K tőke, ennek 1914. évi május hó 20 napjától járó 6% kamata és 131 K 90 f. megállapított költség erejéig F. Z. a s—i 117. sz. tjkvben A + 1—4. rsz. a. foglalt ingatlanai haszonélvezetére V. K. A. b—i lakós javára bekebelezni rendeli. A haszonélvezet zár alá vételének, valamint az ezzel kapcsolatos további intézkedések elrendelését egyelőre mellőzi. Indokolás: A 19400—914. I. M. sz. rendelet 21. §-a, illetve az annak helyébe lépett 23400—914. I. M. sz. rendelet 19. §-a szerint a moratóriumra vonatkozó rendeletek csak a telekkönyvi nem peres ügyekre vonatkozó szabályokat nem érintik; a végrehajtási zálogjog bekebelezésére irányuló megkeresés azonban, mint előzetes peres eljárásnak eredménye, az előbb jelzett telekkönyvi nem peres ügyek fogalma alá nem vehető, következésképen a megkeresésnek a felhívott §§. alapján való teljesítése sem foghat helyet. Minthogy azonban az utóbb idézett moratóriumi eljárási rendelet 12. §-a, a moratórium alá eső követelés behajtására 1914. évi augusztus hó 15. napja előtt elrendelt végrehajtásnak csak ez időpont után való foganatosítását tiltja ; s minthogy az ingatlan haszonélvezetére elrendelt végrehajtás alapján a végrehajtási zálogjognak az 1881 : LX. tc. 208., 211. §§. értelmében való bejegyzése a végrehajtás foganatosításának nem tekinthető ; ennélfogva a végrehajtató részéről csupán a végrehajtási zálogjog bekebelezésére irányuló kérelemnek a 12. §. tiltó rendelkezése útját nem állja, miért is az elsőfokú biróság végzését ily értelemben megváltoztatni s a kérelemhez képest az 1881 : LX. tc. 208. §-ában előirt és a végrehajtás tulajdonképeni foganatosítása körébe eső további eljárást mellőzni kellett. 1914. évi dec. 29. Nyomatott Gombos Ferenc .Lyceum*-könyvnyomdában, Kolozsvárt, Deák Ferenc-u. 12.