Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 15. szám - A m. kir. miniszteriumnak 1040-1915. M. E. számú rendelete, magánjogi kötelezettségek teljesítésére ujabb halasztás engedése (moratórium) tárgyában [2. r.]

JOGESETEK TARA A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK ELVI JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI. Melléklet az Erdélyrészi Jogi Közlöny 15. számához. Kolozsvár, 1915. április 11. JOGESETEK a kolozsvári kiír. itélö'íál>?& gyakorlatából. Rovatvezető : dr. Szitás Jenő kir. járfcsbirógági albiró. 63. E. I. K. TVcm leltei korlátolni a szövetkezeti igazgatósági tagok jogkörét az alapszabályokban akként, hogy egyes igazgatósági tarc.lt cégjegyzési jo^osisatsággal bírjanak, mások pedig nem. (Sít. 181., 135. és 186. §.) Sz. 926-1914. I. A kolozsvári kir. Ítélőtábla következően végzett: Az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatja, folyamodó szövetkezet cégbejegysése iránt előterjesztett kérést elutasitjo ; a kir. törvényszéket további szabályszerű eljárásra utasitja. Indokok: Az elsőfokú bíróság által a kereskedelmi társas cégek jegyzékébe bejegyzett kérelmező szövetkezet alapszabályai 5. §-a szerint az igazgatóság öt tagból áll, de ezen öt tag közül a 6. §. szerint cégjegyzésre az 5. §. 4. p.-ban emiitett két ülnök nem jogosított. Ezen alapszabályi rendelkezés azonban ellentétben áll az 1875. évi XXXVII. tcikkely az igazgatósági tagok cégjegyzési jogkörére vonatkozó, alább kiemelt rendelkezésével és ép ezért a szövetkezet bejegyzése helyt nem foghatott. A felhívott törvény 184. §-a rendelkezése értelmében — a mely a szövetkezetekre a 241. §. rendelkezése szerint a 182., 183—193. §-okkal együtt ki van terjesztve — az igazgatóságtagjai a kereskedelmi cégjegyzékbe való bevezetés végett az illetékes törvényszéknek haladéktalanul bejelcntendők. Egyidejűleg az igazgatóság tagjai ugyanott aláírásaikat hitelesíttetni vagy hitelesített alakban bemutatni tartoznak. Nem lehetne pedig gyakorlati célja az összes igazgatósági tagok névaláírása hitelesítésének, ha a törvény egyes igazgatósági tagok jogköre korlátozását megengedhetőnek tartotta volna. A 185. §. szerint az igazgatóság a társasági cégjegyzést az alapszabályok értelmében eszközli. Maga a cégjegyzés akkép történik, hogy a jogosítottak a társasági céghez saját aláírásaikat csatolják. A törvény felhívott §-ban foglalt kitétel „jogosítottak" szoros összefüggésben van a 184. §. rendelkezésével, jelenti, hogy a cégjegyzés érvénye a megkövetelt számú igazgatósági tagok aláírásához fűződik, de nem változtatja azt a sarkalatos tételt, hogy minden igazgatósági tag — a megfelelő alakiságok mellett — cégjegyzésre jogosult. Említett jogkört igazolja a törvény 186. §-a is, mely az igazgatósági tagok képviseleti jogát elvül állítja fel és amely a társaságot illető kézbesítések érvényességére elegendőnek tartja, ha azok az igazgatóság valamelyik tagjának kezeihez történtek. Mindezen rendelkezéseket kiegészíti a 190. §-nak az a további határozott rendelkezése, amely az igazgatósági jogkörnek az alapszabályokban, vagy közgyűlési határozatokban megállapított korlátozását harmadik személyek irányában joghatályosnak nem tekinti. Fenti törvényes rendelkezéseket sérti az alapszabályoknak felhívott §-a, mert két igazgatósági tagot az 1875. évi XXXVII. tc. felhívott §-a nyugvó jogkörében korlátozza, törvényben gyökerező cégvezetési jogosultságától megfosztja: következéskép a miniszteri cégbiztos felfolyamodásának helyt adni és az elsőfokú biróság végzésének megváltoztatása mellett a szövetkezet cégbejegyzési kérését el kellett utasítani. 1914. évi március hó 9-én. 64. Az 1881. LX.Í.-C 83. §. értelmében a végrehajtást szenvedő adósa lefoglalt tartozását bírói letétbe helyezni Köteles. Sz. 4207/1914. I. A kolozsvári kir. Ítélőtábla: A kir. Ítélőtábla az első biróság Ítéletét megváltoztatja, a bírói letétet elfogadja, K. L. részére a letéti kérés költségeit 32 kor. 70 f.-ben, a felfolyamodás költségeit 15 kor. 30 fill.-ben megállapítja, ezeket az összegeket a letevő részére a letétbe helyezett összegből kiutalja. Indokok: A m. k. k. által L. S. ellen vezetett ingóvégrehajtás rendén az 1914. évi június 30. napján kelt letiltási rendelvény szerint letiltatott a végrehajtást szenvedőnek K. L.-tól járó 1JA évi 1500 kor. házbéréből 1432 kor. Végrehajtást szenvedő ellen a bérlet tárgyát képező ingatlanra a zárlat 1913. évi dec. 29. napján foganatosíttatott. Minthogy az 1881 : LX. t.-c. 82. §. értelmében a végrehajtást szenvedő adósa lefoglalt tartozását bírói letétbe helyezni köteles s minthogy e kötelességén az a körülmény, hogy a lefoglalt követelés korábban eszközölt végrehajtási lépések folytán más hilelezők kielégítésére fordítandó annál kevésbbé változtat, mert annak elbírálásába, hogy a lefoglalt követelés a jelzálogos hitelezők követelésének kielégítése céljából a zárgondnok kezéhez fizetendő, avagy a letiltást eszközölt m. k. k. követelésének kielégítéséül szolgál, a végrehajtást szenvedő adósa nem bocsátkozhatik, az elsőbiróság végzését megváltoztatni s a letétet elfogadni kellett. A letéti kérés és az ezzel egy tekintet alá eső sikerre vezetett felfolyamodás költségei a letétbe helyezett összegből az 1881. LX. t.-c. 82. §. második bekezdése értelmében utaltattak ki. 1915. febrnár l. 65. A tkvi törlés iránti perekben nem foghat helyet az olyan Kérelem, mellyel az alperesek elsősorban törlési engedély kiadására volnának kötelezendők és c*;ak ennek elmulasztása esetében lennének annak eltűrésére kötelezen !<ök hogy a felperes a zálogjog kitörlésének bekebelezését az Ítélet alapján a tkvi hatóságnál kérvény ntján eszközölhesse ki, mert a perlési keresetnek az a célja, hogy az eredetifieg érvénytelen, vagy az időközben elenyészett zálogjog kitörlése bekebeleztessék, mmi pedig elérhető az által, hogy a törlési engedélyt pótló jogerős Ítélet alapján közvetlenül a tkvi hatóságnál kéri a tulajdonos a zálogjog törlését. Sz. 1914. C. 213—3. A kolozsvári kir. Ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati biróság : A kir. Ítélőtábla a felebbezési biróság ítéletét részben és akként változtatja meg, hogy a felperest elutasítja keresetének azzal a részével, hogy az alperesek, mint örökösök pénzbírság terhével legyenek kötelesek az örökhagyó javára jelzálogilag biztosított követelést átvenni s magukra átíratni, valamint, hogy a törlésre alkalmas okiratot legyenek kötelesek kiszolgáltatni; egyebekben a felülvizsgálati kérelmet elutasítja. Indokok: Az alperesek, kik az illető tjkvben a jelzálogtulajdonosaként bejegyzett Schottl Károlynak a hagyatékátadó végzés tanúságaként örökösei, elsősorban azért támadták meg a felebbezési biróság Ítéletét, mert szerintük az anyagi jog és az állandó birói gyakorlat szerint az adós résztörlést csak akkor követelhet, ha a kölcsönügylet létrejötte idejében ez is kiköttetett. A résztörlés iránti kérelem az alperesek szerint annál ke* vésbf^ervSn]^^ "HTfcrt ez csak a felebbezési eljárásban volt előterjesztve. A panasz alaptalan. A tulajdonosnak fontos érdeke lehet, hogy ingatlana a tartozás teljes törlesztése előtt is, legalább a teljesített rész kielégítés erejéig tehermentesittessék. Az optkv. 469 §-ának rendelkezéséből, egybevetve azt a tkvi rts. 155 §-ával, helyes értelmezés mellett az következik, hogy a miként a hitelező teljes kielégítése a jelzálog teljes törlésére szolgál alapul, ugy semmi ok sem Lehet arra, hogy a részleges és elfogadott fizetés alapján megtagadtassuk a tulajdonostól a jog^ arra nézve, hogy a jelzálogjogot az egész jelzálogról a fizetett összeg e-ejéig törültesse, miáltal a tényleges állapot lesz kitűntetve a tkVBeTT:"^*"1-^ "* '