Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 2. szám - Javítás elvi alapon

2. oldal. Jogesetek Tára L szám. 2. Az a körülmény, hogy a törvénytelen gryermek az állami menhelybe fel lett véve s annak tartásáról a menhely gondoskodik, az 1003. évi I/T.-c. számn belügyminiszteri rendelet 4. g-a érielmében jogot ad a menhelynek, hogy a gyermek gondozására fordított szükséges* és hasznos költségeknek a gyermek tartására kötelezettektől leendő megtérítést e/ek tartási kötelezettségének mérvéig követelhesse, de nem szünteti meg az anyának azt a jogát, hogy a gyermek atyját a menhely igényét meghaladó eltartási kötelezettség teljesítésére köteleztesse. A kolozsvári kir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság: A kir. Ítélőtábla a felebbezési bíróság Ítéletét feloldja. Indokok: Az a körülmény, hogy a törvénytelen gyermek az állami menhelybe fel lett véve s annak tartásáról a menhety gondoskodik, az 1903, évi l/V.-c. számú belügyminiszteri rendelet 4. §-a értelmében jogot ad a menhelynek, hogy a gyermek gondozásóra fordított szükséges és hasznos költségeknek a gyermek tartására kötelezettektől leendő megtérítést ezek tartási kötelezettségének mérvéig követelhesse, de nem szünteti meg az anyának azt a jogát, hogy a g3'ermek atyját a menhely igényét esetleg meghaladó eltartási kötelezettség teljesítésére köteleztesse. Ebből pedig következik, hogy ily esetben az anya az apától csakis a menhely által nyújtott tartáson felül, de az apát a törvény szerint terhelő tartási kötelezettség határain belül a gyermeknek általa nyújtott tartás megtérítését követelheti, mert a menhely által nyújtott tartás értéke tekintetében az anyának hiányzik a megtérítéshez való jognak az alapja s ilyennek megítélése esetén nz apa kétszeri marasztalásnak lenne kitéve. Döntő jelentőségű tehát az, hogy a menhely által nyújtott tartáson felül felperes járult-e valamivel a gyermek eltartásához s ha igen, mivel ez az összeg a menhely által nyújtott tartás értékével együtt nem e haladja meg az alperest a vagyoni viszonyaira való tekintettel terhelő tartási kötelezettség mérvét. Tényállás lett volna tehát ebben az irányban megállapítandó s miután annak hiányában az ügy a felülvizsgálatra nem alkalmas, a felebbezési bíróság ítéletét a S. E. 204. §-a alapján az alperesi felülvizsgálati kérelemre való tekintettel feloldani és uj határozat hozatalát elrendelni kellett. 1914. nov. 11. 1914. G. 216. 3. Az o. p. t. 1493. §-a csak akkor ciyerbet aSkalmazást, ha valaki valami dolgot joss«erü és jóhiszemű birtokostól jéhsHzemmel v*»sz át, A kolozsvári Jcir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság : A kir. Ítélőtábla a felperesek felülvizsgálati kérését elutasitja. & Indokok; Felperesek keresetüket arra alapították, hogy alperesek az ellenök 1910. Sp. 107. szám alatt lefolytatott birtokbaadás iránti perben pervesztesek lettek kimondatván, hogy a kereseti ingatlanok tula donukat nem képezi s felhozták, hogy abban a perben az ő, felperes tulajdont megállapítást nyert. Ez a kereseti előadás azonban abban a részben, hogy a hivatkozott perben felperesek tulajdona a kereseti ingatlanra nézve megállapíthatott volna, a csatolt periratok igazo'ása és a felebbezésT biróság megállapítása szerint is. megvan cáfolva, mert abban a perben jelenlegi alperesek keresetükkel annak vizsgálata nélkül lettek elutasítva, hogy vájjon jelenlegi felpere-ek a pertárgya ingatlant jogszerűen megszerezték-e, vagy sem. Ennélfogva az a per a felperesek tulajdonjogára nézve döntést nem tartalmaz s igy felperesek ebben a perben voltak kötelesek a tulajdonjog szerzését igazolni. E tekintetben az elbirtoklásra hivatkoztak. A felebbezési biróság ide vonatkozó meg nem támadott és igy irányadó tényállása "szerint felperes birtoklása a tagositási kiosztástól, vngyis 1885. évtől kezdődik, mert jogelődjük akkor került birtokba. Ez időtői kezdve pedig a keresetnek 1912. évi július hó 8-ik napján történt beadásáig az o. p. t. 1477. §-a szerint az elbirtoklásra szükséges 30 év el nem telt. Felperesek felülvizsgálati kérésökben azt panaszolják, hogy a felebbezési biróság jogszabályt sértett, amikor javukra a P. P. birtoklását is be nem számította. Eltekintve, hogy a per során ily kérelmet s ennek leljesi télére szükséges adatokat fel sem hoztak, e panasznak azért nincs alapja, mert az o. p. t 1493. §-a csak akkor- nyerhet takalmazást ha valaki valami dolgot jogszerű es jóhiszemű birokostól jóhiszemmel vesz át, már pedig felperesek épen azt nem mutatták ki, hogy a pertárgya ingatlant P. P.-től vették át. mert az előző per adatai szerint a tagositás folytán jutottak birtokába s nem P. P. valamely intézkedése folytán s igy annak birtokát maguk részére be nem számithatják, enélkül pedig a megállapított irányadó tényállás szerint a szükséges idő lefolyta hiányában az elbirtoklásra, mint szerzési címre nem hivatkozhatnak. A 30 évi békés birtoklás hiányozván, természetesen az o. p. t. 1477. §-ának megsértéséről sem lehet szó. De nincs alapja annak a panasznak sem, hogy a felebbezési biróság az o. p. t. 323. §-ban lefektetett j'ogelvet megsértette, mert helyesen mondja a felebbezési biróság, hogy e §-ban foglalt jogszabályra tévesen hivatkoznak a felperesek, mert az a birtokost csupán az ellene indított keresettel szemben védi, de tulajdoni kereset érvényesítésének alapjául nem szolgálhat, mert itt az o. p. t. 369. § a értelmében a tulajdont keresőnek azt kell kimutatnia, hogy a keresett dolog az övé, ezt pedig felperesek az irányadó tényállás szerint ki nem mutatták. Igaz ugyan, hogy felülvizsgálati kérésökben alaki jogszabálysértésként panaszolják, hogy ők a szerzési cim bizonyítására eskü alatti kihallgatásukat felajánlották s ezt a biróság mellőzte s ezzel reá kívánnak mutatni arra, hogy ők e tekintetben is a törvény kívánalmának eleget tettek, azonban ezt az előadásukat azért nem lehetett figyelemre méltatni, mert a S. E. 197. §-a értelmében e tekintetben egyedül bizonyítékul szolgáló periratokban nincs adat arra, hogy felperesek valamely szerzési cim igazolására eskü alatti kihallgatásukat felajánlották volna, sőt az iratok ezt kifejezetten megcáfolják, mert tulajdonuk igazolására egyedül az előző per irataira hivatkoztak, de még felülvizsgálati kérésökben sem jelölik meg, hogy eskü alatti vallomásukkal minő szerzési eimet kívántak igazolni. Ezek szerint a felebbezési biróság döntése — miután felperesek a tulajdon szerzés címet kimutatni nem tudták — az anyagi jogszabályok rendelkezésének megfelel, miért is felperesek alaptalan felülvizsgálati kérését elutasítani kellett. (1914. G. 294) A. vt. 9©. §-a értelmében, ha a válté kibocsátójának váltójogi kot«íez«"ttség,e az á?tal,hogry a váUájo^ok fenntartására szükséges cselekmények elmnlaszéattak, ea^s'szansk, ez a váltóbirtokos irányában k feztorvé nyi ot<>a csak annyiban marad kötelezve, a-'seas?ib^n canek kárával gazdagodna. A kolozsvári kir. itétőfábla mint polgári felülvizsgálati biróság : A kir. Ítélőtábla felperes felülvizsgálati kérését elutasitja. Indokok: Felperes a S. E. 185. §. a) és c) pontjaira alapított felülvizsgálati kérésében alakár jogszabálysértésként azt panaszolja, hogy: 1. a felebbezési biróság a magánjogi csalást és rosszhiszemű megtévesztést az azt tanúsító iratok dacára meg nem állapította 2. hogy a perben nem hívta fel felperest, hogy igazolja hogy a váltó alapján felperes nem gazdagodott, mert erről a per ben szó nem volt s ha a felebbezési biróság ezt döntőnek találta a bizonyításra fel kellett volna hívja s nem csak felhasználja ez az ítéletben, anyagi jogszabálysértésként pedig azt panarzolja hogy a magánjogi csalás szabályait nem alkalmazta. E panaszok alappal nem bírnak. A felebbezési biróság Ítéletében megalapított, meg nem támadott s így a S. E. 197. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint felperes, mint a Nagyváradon 1906. évi szeptember hó 5-ik napján kelt 663 koronáról kiállított s 1903. évi december hó 25-én lejárt váltó kibocsátója a pénz behajtásával megbízott alperes ügyvédjének felhívására a váltó tőkét és járulékait összesen 674 korona 35 fillérben kifizette Felperes ezen tényállásra alapitottani a 674 korona 35 fillér visszafizetése iránt azért indított keresetet alperes ellen, mert a neki átadott óváslevél igazolása szerint az óvás nem kellő -dobén vétetett fel, ő tehát az obligóból kiesett, ellene kereset indítható nem volt s mert alperes ügyvédié a fizetésre felhívó levélben az; óvásra is hivatkozott, ezzel őt megtévesztette, mert ő abban a tudatban volt, hogy óvás kellő időben lett felvéve s az ellenkezőről csak az óvás kézhezvétele után győződött meg, s igy tartozatlanul fizetett. A vt. 90 §-a értelmében, ha a váltó kibocsátójának váltójogi kötelezettsége az által, hogy a váltójogok fenntartására szükséges cselekmények elmulasztanak, — megszűnik, ez a váltóbirtokos irányában köztörvényi uton csak annyiban marad kötelezve, amennyiben ennek kárával gazdagodna.