Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 2. szám - Javítás elvi alapon

1. szám. Jogesetek Tára 3. oldal. E törvényes intézkedésből folyóan felperes az óvás hiánya esetén is, mint a váltó kiboc-átója felelős maradt s a váltótulajdonos követelését köztörvényi uton is érvényesíthette, következéskép az óvás hiányából felperes megtévesztése nem következik s a felebbezési bíróság azzal, hogy a magánjogi csalás fenníorgását meg nem állapította s ennek anyagi jogszabályait nem alkalmazta, jogszabályt épen nem sértett. De nincs alapja annak a panasznak sem, hogy felperesnek nem volt alkalma igazolni, hogy ő nem gazdagodott, mert alperes már az első biróság előtt felhozta, hogy felperes a váltó értékét a Leszámítoló és jelzálogbank részvénytársaságtól felvette s az elfogadóval is ugy egyezett meg, hogy a váltót felperes fogja beváltani — s bár alperes a felebbezési tárgyalásról felvett jegyzőkönyv szerint ezt a felebbezési tárgyaláson is előadta, — felperes azokra észrevételt tett s igy nem való az, hogy figyelme erre felhiva nem lett. De a felhozott panaszok azért nem alaposak, mert alperes nem volt váltóbirtokos, ő az óvás igazolása szerint csak a behajtás eszközlésével megbízott forgatmányosként jelentkezik. Már pedig az ily forgatmány váltótulajdonosi minőséget nem létesít s az ilyen forgatmány csak a váltói jogok gyakorlására irányuló meghatalmazásra szolgál, (vt. 15. §.) A meghatalmazásról szóló anyagi jogszabályok szerint pedig a meghatalmazott a megbízó nevében jár el, a jogok és kötelezettségek megbízót illetik s ebből folyóan a meghatalmazott a maga személyében a megbízó nevében végzett ügyletekből kifolyóan perbe sem vonható, (o. p. t. 1017. §.) Ezek szerint tehát felperesnek kereshetőségi joga alperessel szemben nem lévén, a kereset elutasítása helyesen történt, miért is az alaptalan felülvizsgálati kérést elutasítani kelleti. (1914. G. 296.) JOGESETEK a marosvásárhelyi kir. ítélőtábla t*ynhKrl&t&h6l. Rovatvezető: dr. Stefáni Károly kir. ítélőtáblai tanácsjegyző. 5. A törvéaynek éi'ieimezése a biróság* feladata és e részben szakértők meghallgatásának helye nincs. A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati biróság: A felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad. Indokol:: A felebbezési biróság által részben az elsőfokú bírói ítéletből elfogadottan, részben önállóan megállapított és támadás hiányában az 1893 : XVIII. te. 197. §-a értelmében e helyen is irányadó tényállás szerint alperes fakészletét az 1915. evi június hó 17. napjának déli 12 órától kezdődő hatállyal 10 évre biztosította tűzkár ellen felperesnél évi 397 korona 20 fillér dij ellenében, majd a fakészlet értékének növekedése folyt--m felek között pótszerződés jött létre, amely szerint 1907. évi április hó 11. napjának déli 12 órájától kezdődő hatállyal a 10. évből még hátralékos időre alperes az előzőleg megállapított biztosítási díjon felül még külön évi 80S K 80 fillér biztosítási dijat köteles fizetni. Felperes a hosszabb időre kötött biztosításra tekintettel, tartamengedély címén alperesnek az évi dijak 20%-át elengedte. A biztosított fakészletét alperes az 1911. évi december hó 14 én kelt szerződéssel eladta B. B.-nak, ki 1911. év december hó végén erről felperest értesítvén, a mar megkötött biztositásnak fenntartását felperesnek akként ajánlotta fel, hogy eg3'ségesen a már biztosított fakészlettel együtt élő erdő biztosítását is kívánta, felperes azonban, miután alapszabályai szerint élő erdőt nem biztosit, az ajánlatot a biztosítási szerződés 9. pontjában foglalt jogával élve, el nem fogadta és igy a biztosítási szerződés a lejáratot megelőzőleg mintegy 3 évvel megszűnt. Felperes peren kivül alperestől tartamengedmény-megtérítést igényelt, e tárgyban felek közt 1912. évi július hó 13. napjától 1913. évi április hó 6. napjáig levelezések és alkudozások folytak, melynek folyamán alperes 1913. évben irt levelében maga kérte felperest, hogy várjon igényével, mellőzze a perlést, lehetőleg békés kiegyezést tartson szem előtt, egyszersmind elismerte, hogy amennyiben jogutóda B. B. a biztosítás további fenntartására nem vállalkozott, ugy felperest tartamengedmény-megtérítés fejében a kereseti 571 K illetné, de reméli, hogy felperes központi igazgatósága az üzleti összeköttetés, szokás és méltányosságra tekintettel az igényét érvényesíteni nem fogja. Alperesnek az a felülvizsgálati panasza, hogy felperesnek kereseti igénye az 1875. évi XXXVII tc. 487. §-a értelmiben elévült, alappal azért nem bir, mert amiként azt a felebbezési biróság helvesen kifejtette az 1875. évi XXXVII. tc. 487. §-a által megállapított 1. évi elévülési időbe az egyezkedési alkudozások alatt eltelt idő be nem számitható, már pedig az alkudozások befejeztétől a kereset megindításáig a ténymegállapítás szerint egy év el nem telt. Az előrebocsátott tényállásra tekintettel nyilván alaptalan az a felülvizsgálati támadás is. hogy a felebbezési biróság jogszabálysértéssel azt állapította meg, hogy alperes jogutóda a biztosítást első sorban nem a felperessel akarta volna fenntartani, mert a felebbezési biróság éppen ennek ellenkezőjét állapította meg. Eltekintve attól, hogv nincs nyoma annak, hogy alperes az 1875 : XXXVII. tc. 484. és 480. § aiban foglalt rendelkezéseknek mikénti értelmezésére nézve szakértői bizonyítást ajánlott volna, minthogy a törvénynek értelmezése a biróság feladata és e részben szakértők meghallgatásának helye nincs, az e ponton érvényesített felülvizsgálati támadás is súlytalan. Az 1875 : XXXVII. tc. 468. § ában foglalt anyagjogi szabály megsértését is sikertelenül vitatja alperes, mert a biztosítási szerződésnek kölcsönös megegyezéssel való megszűntének esetén a felhívott törvénynek az írásbeliséget előíró rendelkezése alkalmazást nem nyerhet, hanem ebben az esetben az általános magánjogi szabályok értelmében az előbbi állapot helyreállításaként mindenik fél visszaadni tartozik azt, amit a másik féltől a jövőbeni teljesités fejében kapott. A megállapított tényállás szerint felperes a biztosítási szerződés 9. pontja értelmében — miután alperes jogutódjának a biztosítás fenntartására vonatkozó és a korábbitól eltérő ajánlatát elfogadhatónak nem találta és miután alperessel szemben az 1875 : XXXVII. tc. 484. §-a értelmében a biztosítási szerződés amúgy is megszűnt, — élt azzal a jogával, hogy a biztosítási szerződést megszüntethesse és minthogy a felebbezési biróság által vonatkozóan helyesen kifejtettek szerint a szerződés megszüntetése tekintetében peresfelek egyikét sem terheli hiba, miből folyólag az 1875. évi XXXVII. tc. 486. §-ának második bekezdésében foglalt eseteknek egvike sem forog fenn. az anyagjogi szabályoknak megfelelően döntött a felebbezési biróság, midőn az előbbi állapot visszaállításaként az összeg szerint nem kifogásolt tartamengedmény arányos részének megtérítésére alperest kötelezte és így a felülvizsgálati kérelem minden irányban alaptalan. (1914. szept. 25. G. 248.) 6. Az 1896:XXXI1I. t.-c 53. §-a a terhelt részér- korlátlan védőválasztási jogot biztosit akkor is, ha a terhelt magánjogi cselekvőképességében kor?átol»; hozzáta toznl az id. törvényszakasz harmadife bekezdése szerint akkor választhatnak helvette védői, ha a terhelt a jogával nem élt, de a terheit ettől a védőtől a nii-gbiz tst bármikor elvonhatja. A ferhcíf és törvényes képviselője tehát védő-á! i rtási jósaikat versseriyzöleg: nem gyakorolhatják s több védő együttes müköd^sé-e csak a terhelt kirendelése alapján s a szakasz negyedik bekezdéséhez képest, főleg a főtárgyalás! sz sktoan kerülhet sor. A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati biróság: A kir. Ítélőtábla felperes telülvizsgálati kérelmének helyt nem ad. Indokok: A felebbezési biróság ítéletében foglalt tényállás szerint alpereseknek 19 éves kiskorú fiát, M. Gy.-öt 1913. évi december 1-től kezdve az ellene folyó bünperben meghatalmazása alapján dr. E. B. ügyvéd részesítette védelemben," a miért alperesele az ügyvéd javára 700 koronáig terjedhető jutalomdijat igertek. Felperes ezeket tudva létesítette 1914. évi február hó 5-én alperesekkel az A) alatti jutalom szerződést s fejtette ki a tőlük bevett meghatalmazás alapján ennek február hó 9-én történt visszavonásáig ügyvédi tevékenységét, anélkül, hogy a terhelt részéről akár egyidejűleg akár ulóbb meghatalmazást szerzett volna be. Az 1896 : XXXIII. t-c. 53. §-a a terhelt részére korlátlan vedóválasztási jogot biztosit akkor is. ha a terhelt magánjogi cselekvőképességében korlátolt; hozzátartozói az id. törvényszakasz harmadik bekezdése szerint akkor választhatnak helyette védőt, ha a terhelt e jogával nem élt, de a terhelt ettől a védőtől a megbizást bármikor elvonhatja.