Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 1. szám - A meghagyás és a halál okából való ajándékozás a Pts. javaslatában

Erdély részi Jtagi Közlöny 1. szám. gyománytól abban eltérő terhelését az örökösnek vagy hagyományosnak, hogy a meghagyásban foglalt szolgáltatásra senkinek követelési joga nincs és a meghagyással terheltnek felróható nemteljesités esetében a részesített elveszti a neki szánt juthatást oly kép, mintha a meghagyásban foglalt kötelezettség nem teljesítése bontó feltételül tüzetett volna ki. Eltérő álláspont jut kifejezésre a Jav. 1210. §-ában a meghagyással kapcsolatos ajándékozás szabályozásánál, amely szerint ugy az ajándékozó, mint közérdekű meghagyás esetében az ajándékozó halála után az illetékes hatóság követelheti a meghagyás^.teljesítését. Ez a körülmény, minthogy ilyeténkép elvi ellenmondást látok a J.-ban és mert az intézmény mibenléte is elhomályosul s a gyakorlatban olykor csaknem megoldhatlan feladat elé látom állítva a birót, késztet arra, hogy észrevételeimet idevonatkozólag megtegyem. 2. A meghagyás mibenlétét, ha az ajándékozással kapcsolatban rendeltetik, a Jav. nem adja. Következőleg vagy oda utalja a törvényalkalmazót, ahol ez más helyen szabályozva van, vagy pedig ennek kifejtését a tudományra bízza. A jelen esetben azonban az 1701. §. nem fogja eligazíthatni, mert ennek az a tétele, hogy a meghagyásból folyóan másnak követelési joga egyáltalán nincs, kiegyen]ithetlen ellentétben áll az 1210. §. abbeli rendelkezésével, hogy az ajándékozót, örököseit is, közérdekű meghagyás esetében pedig az ajándékozó halála után, ha az örökösök nem élnek a teljesítésre menő követeléssel, az illetékes hatóságot is megilleti a teljesítésnek követelhetése. A törvényalkalmazás tehát kénytelen lesz ajándékozással kapcsolatban a meghagyásnak fogalmát az 1701. §-tól függetlenül é? attól mindenesetre eltérően megállapítani. Ami azt eredményezi, hogy a valójában egy és uuyanáz az intézmény a törvény rendszerében két egymástól elütő jelenségként fog előtűnni. Mert amig végrendelettel kapcsolatban oly, a részesítettet terhelő szolgáltatásként fog jelentkezni a meghagyás, amelynek teljesítését senki nem követelheti; addig az ajándékozással kapcsolatban pedig oly szolgáltatásként, amelynek teljesítését az ajándékozó, esetleg más is követelheti. Amikor pedig az elmélet, és gyakorlat erre az eredményre fog jutni, ugyanakkor azt is megfogja állapítani, amit a törvényhozó nem látott meg. Azt t. i., hogy a törvény szóhangzatának ellenére voltaképpen csak a végrendelettel kapcsolatban ismer meghagyást, az ajándékozással kapcsolatban pedig nem. Mert a mit ennek mond az ajándékozásnál, az semmi egyéb, mint vagy visszteher, az ajándék ellenértéke, ha az ajándékozó követelheti a teljesítést és ez az ő javára esik. vagy hasmadik javára szóló részeltctés, ha másnak, mint az ajándékozónak szolgál javára, legyen az bár közérdekű, akár uj jogi személy (atapitvány). Ami a meghagyást ugyanis, a benne jelentkező szolgáltatást az ellenértékből és a harmadik javára való juttatástól, harmadik javára szóló szerződéstől egyedül megkülönbözteti, az felfogásom szerint éppen az, hogy a meghagyassál terhelés sem az ajándékozónak, sem másnak a benne foglalt szolgáltatás teljesítésére menő követelési jogot nem ad, a teljesítés a terhelt tetszésétől, illetőleg a lehetőségtől függ, meglévén a nemteljesitésnek kellő következményei. Példázzuk meg. A. odaajándékozza a házát B.-nek, ráíratja a tulajdonjogot, át is adja, de rárójja, hogy irja meg az ajándékozó csaladjának történetét, épitson egy mauzóleumot, faragjon egy szobrot X. város főterére, juttasson a városi szegényeknek 5000 koronát, tegyen misealapitványokat stb. Akárhogyan is nézem ezeket az eseteket, mihelyt azt látom, hogy az ajándékozó perelhet arra, hogy a megajándékozott épitse fel a mauzóleumot, faragja ki a szobrot, tegye le a kirótt összegeket: mindezekben nem láthatók egyebet, mint az ajándék ellenértékét, amivel tartozik a megajándékozott s a mi rajta felhajtható, ha egyszer perelhető. És hiába mondja az indokolás, hogy a meghagyás teljesítése nem ellenértéke az „ajándékozót terhelő szolgáltatásnak," mivel nem teheti függővé a szerződésből folyó kötelezettségének teljesítését a meghagyás egyidejű teljesítéséből. Mert bár igaz, hogy nem az ajándékozót terhelő szolgáltatásnak ellenértéke a meghagyás teljesítése, de ellenérteke az ajándékozó által már teljesített szolgáltatásnak, amint hitelvétel esetében is a vételár ellenértéke a rég elfogyasztott árunak. Non est vis focienda in nominibus. Ne vitatkozzunk a szavak fölött. És ki fogja másnak mondani, mint harmadik javára szóló szerzésnek azt, ha a megajándékozott arra vállal kötelezettséget, ho^ miseaiapitványokat tesz, vagy a város szegényeinek fog juttatni^v^opyos összeget, ha egyszer uj jogi személyek képviseletére jogosult személyek vagy a városi hatóság per utján is követelhetni fogja a szolgáltatást? Vagy akarunk tehát meghagyással kapcsolatos a jándékozást elismerni, de akkor határoljuk el a meghagyást, mint a megajándékozott tetszésétől vagy a lehetőségtől függő szolgáltatási, • amelynek teljesítését senki sem követelheti azoktól az intézmé| nyéktől, amelyekbe különben az teljesen egybeolvad, vagy pedig ! töröljük az 1210—1212. §-okat, mint merőben feleslegeseket. 3. A német törvény, amelynek (525—526. §§.) hü másai I a Jav. 1210—1211. §§., még nem ment át az élet tüzpróbáján. Merőben céltalannak tartom az ajándékozót (örököseit), ! esetleg az illetékes hatóságot megróni azzal a kötelezettséggel, ; hogy előbb perelje a meghagyással terheltet teljesítésre s csak ha teljesítés egyáltalán nem következik be, adni meg az aján; dékozónak azt a kétes értékű jogot, hogy az ajándékot vissza| követelhesse. A hatóság pedig ilyenkor marad a sokszor végre | nem hajtható ítélettel. Mennyivel egyszerűbb és célravezetőbb a meghagyás nem í teljesítését a bontó feltétel teljesültének hatásával felruházni. ! Ebben több a biztosíték arra, hogy a megterhelt ajándékozott ! - minthogy az ajándék el vagy el nem fogadása közölt választI halott s bizonyára az előnyök miatt fogadta el az ajándékot — I teljesíteni fogja a meghagyásban foglaltakat, hogy cl ne essék ! attól, amiben magára előnyt látott. És milyen nehézség elé állitja a Jav. adott esetben a birót ! annak megítélésénél, hogy a meghagyás teljesítése volt-e a főcél, melyért az ajándék adadott, vagy az ajándékozás volt a fő s a meghagyás csak mellékes valami? (1212. §.) És utóbbi esetben, ha a meghagyást a megajándékozott nem teljesiti, mi fog visszajárni az ajándékból, főleg ha a meghagyás valamely legszemélyesebb teljesítésre szól? Valaki egy festőnek, aki öt bajból kimentette, egy házat ájándékoz, de meghagyja, hogy a kis leánya arcicép'ét fesse meg. A művész | ezt nem teszi. Az ajándékozó az 1212. §. alapján fellép. Mit | fog a bíró visszaítélni az ajándékból? Ez a szabályozás, ugy vélem, megoldhatlan nehézségeket , rejt magában, ha egyszer a gyakorlati életben az eset döntés alá I kerül. S van-e ratio abban, hogy ha a meghagyás harmadik javára szól vagy közérdekű és a megajándékozott nem teljesítette a meghagyást, habár erre az ajándékozó már perelte is: az ajándékozó csak ugy élhet a visszakövetelés jogával, ha ebez a har| mariik, illetőleg a hatóság is hozzájárul ? Az ajándékozó életé| ben a hatóságot nem illeti jog a meghagyás teljesítésének kövej telesére. (1210. §.) S ha az ajándékozó vagy örökösei a ; teljesítésre már pereltek, vájjon a hatóságot újból meg fegja-e illetni az ajándékozó halála után, illetőleg az örökösök állal a teljesítésre lefolytatott per befejezése után a követelés jo<za? Ha nem illeti, aminthogy ezt másként képzelni sem lehet, akkor | mi értelme van az ajándék visszakövetelhetésére az ö hozzá| járulásának kinyeréséhez? íme az útvesztő, amelybe belejutunk; I ha a meghagyást el nem határoljuk a harmadik javára szóló ! szerződésből. 4. Legyen ennyi is elég annak feltüntetésére, hogy a Jav. ' 1210—1212. §§-ban foglalt szabályozás nem helyes és nem' ' kielégítő. Az elmondottakra tekintettel azt javaslom, hogy az 1701. §. i mibenléti fogalma helyeztessék át az 1210. §-ba, minthogy itt I van szó előbb a meghagyárol, ezzel a szövegezés-el: „1210. §. Az ajándékozó az ajándékozási szerződéssel a | megajándékozottat meghagyással valaminek adására, tevésére j vagy nem tevésére kötelezheti, anélkül, hogy a kötelezettől a meghagyásban foglalt szolgáltatás teljesítése követelhető volna " 1211. §. marad. „1212. §. A meghagyással terhelt részesítést olybá kell venni, mintha az ajándékozó á részesítést a meghagyással ellenkező magatartáshoz mint bontó feltételhez kötötte volna. (1212a §. : 2. bekezdése.) 1212a §. Az ajándékozó, közérdekű meghagyás esetében az illetékes hatóság is, amennyiben az ajándékozó a maga részéről már teljesített, kérhetik, hogy a bíróság a valaminek adására vagy tevésére irányuló meghagyás teljesítésére határidőt tűzzön, ha a szerződésben az ki nem tüzttett volna. Az ajándékozó ebbeli joga örököseire is átszáll. Ha a meghagyással terhelt a kitűzött határidő alatt a meghagyásnak nem tesz eleget, a bontó feltételt tcli.esültn '• tekinteni, kivéve ha a teljesítés a megly ján kívül lehetetlenné vált." Ezzel az áthelyezéssel az 1701. 1 „Az örökhagyó az örököst vagy ! sal (1210. §.) is terhelheti. I