Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 11. szám - A román büntető törvénykönyv. Folytatás

E lap előző számában megjelent „Megjegyzések a végrehajtási novella 20. § ához." c. cikk szerint is mindkét törvénynek az volt a réJja, hogy az adós, akinek ingóságait több hitelezője foglalta le- és felül, bár különböző alkalmakkor, de egyszerre szabaduljon egy árverés utján a sok zaklatástól és kiméivé Jegyen a költségek felhalmazódásától. Ezt a célját azonban a törvény nem éri el, mert a gyakorlati alkalmazás épen az ellenkezőre vezet. A végrehajtó ugyanis törvény szerint mindazok javára köteles kitűzni az áiverést, akik az eladandó ingókra a foglalást már foganatosították. A helyzet többnyire az, hogy az adósnak több hitelezője van, aki foglalt és igy mindenik javára lóvén kitűzve az árverés, jogosított, mint hitelező a csatlakoztatás folytán megjelenni, sőt érdeke is. K megjelenésének költségei, mint árverés foganatositási költségek előnyös tételt képeznek. A kitűzött ingó árverés megtartása többnyire a kérelmező hitelezőtől függ. mert a végrehajtó csak neki küld hirdetési példányt, mig a többi csatlakozót!nak kimondott hitelező az árverés hirdetését rendszerint elmulasztja, mert elkerüli figyelmét ennek szüksége s abban bizik, hogy a kérelmező fél tesz annak eleget. Megjelennie azonban mégis kell, mert az utolsó percig nem tudhatja, hogy nem-e tartja meg a kitűzött árverést valamelyik másik csatlakozott hitelező. A feladat most már annak megakadályozása volna, hogy a csatlakozott hitelezők ne legyenek az utolsó pillanatig bizonytalanságban a felől, ha vájjon az árverés meg lesz-e tartva s ezáltal ne legyenek úgyszólván arra kényszerítve, hogy a valamely meghatározott napra kitűzött ingó árverésen megjelenjenek, mit ha nem tesznek, saját érdekeiket veszélyeztetik, mert megtörténhet az is, hogy az adós hitelezőivel a helyszínén köt egyezséget vagy kap tőlük halasztást, de költsége aránytalanul sok. így azután az eredmény majd mindig az, hogy az előnyös tételek {elemésztik az egész tömeget, nem is szólva arról, hogy egy-két ilyen több hitelezőt érdeklő ügyben, a sikertelen árverések költségeit is számításba véve, a tömeg még az előnyös költségek fedezésére sem elég. Ilyen körülmények között nemcsak az adós megy tönkre, de az alapfoglaltató hitelező sem kap egyetlen fillért sem az árverési tömegből, sőt akárhányszor rá is fizet. Ez akkor vág különösen a hitelező érdekébe, ha az adósnak nincsen ingatlan vagyona, vagy ha van, az túl van terhelve. A feladat megoldását a következők szerint tartjuk keresztülvihetönek. 1. Szabályoztassék az árverési határidő a végrh. törvény 103. §-ától eltérően ugy, hogy az esetben, ha a becsérték 600 boronát meg nem halad, 15 napnál rövidebb, ha 600 koronát meghalad, de 4000 koronát nem, 15 napnál rövidebb és 30 napnál hosszabb, végül ha 4000 koronát meghalad, 30 napnál rövidebb és 45 napnál hosszabb nem lehet. 2. Ehez képest az árverési hirdetmény megfelelő hírlapi közzétételének semmiség terhe alatt a következő időpontokig kell megtörténnie: ha a becsérték 500 koronát meghalad, de 4000 koronát nem, 15; ha pedig 4000 koronát meghalad, 30 nappal az árverési határnapot megelőzően. 3. Az a végrehajtó, aki az árverést kilüzette, vagy az árveréshez csatlakozottnak tekintendő hitelező, köteles legkésőbb az árverést megelőző 10, illetve 4000 koronán felüli becsérték esetén 20 nappal, a végrehajtóval ajánlott értesítésben közölni, hogy az árverést a maga részéről megtartani kivánja-e, mit ha elmulaszt, az árverés megtartását a maga részéről nem kérheti. Ez értesítés alkalmával köteles a jelentkező hitelező a támpéldányt a végrehajtónak beküldeni, hogy az a hirdetés szabályszerűségét ellenőrizhesse. 4. A végrehajtó köteles az érdekelteket az árverési határnapot megelőzően legkevesebb 5, illetve 4000 koronán felüli becsértéknél 10 nappal értesíteni arról, hogy jelentkezett e hitelező az árverés megtartására és ha igen, van-e törvényes akadálya az árverés megtartásának. 5. Az értesítésnek ajánlott levélben kell történnnie. 6. A vonatkozó feladóvevények eredetijét köteles a végrehajtó az árverésről szóló jelentésével együtt a bírósághoz beterjeszteni. 7. Az árverés megtartásától, az arra jogosított hitelező, bármikor elállhat. Az 1. pontban szabályozott árverési határidők megállapítását az azt követő pontokban tervezett intézkedések teszik szükségessé. Az, hogy az ingó árverési hirdetmény is legkésőbb bizonyos időpontokon belül teendő közzé, abban leli indokát, hogy a mai állapot szerint lehetetlen versenyt előidézni, mert a hirdetményt ' legtöbbször az árverést megelőző napon teszik közzé s igy még felhajszoini is lehetetlen a vevőket. A 3. pont intézkedése azért szükséges, hogy a végrehajtó a 4. pontban irt kötelezettségének eleget tehessen. A 3. és 4. pontokban irt idők között 5, illetve 10 nap azt ; teszi lehelövö, hogy a végrehajtó az ország bármely részében lakó érdekeltet is kellő időben értesíthesse. E kérdés megoldása ugy a hitelezőknek, mint az adósoknak i érdekeit nagyban érinti s ép ezért igen kivánatos, hogy a szabályozás egy néhány szakaszos törvénnyel mielőbb megtörténjék. X 9 román büntető törvénykönyv. (Kihirdettetett 1865. május 1-én. Módosíttatott a 1874. februárius 17-én, 1882. febrnárius 21-én, 1893. május 28-án, 1894. februárius 15-én és 1895. május 4-én kelt törvényekkel). Fordította s a kereskedelmi törvénynek a csődre vonatkozó büntető határozataival kiegészítette : Léhmann Róbert jog- és államtudományok tudora, ügyvéd, törvényszéki hites tolmács és keresk. akadémiai nyug. tanár, (Folytatás.) 278. Ha a gyermek a kitevés következtében megbénul vagy megbetegszik, a cselekmény a kitevő akaratával elkövetett testisértésnek, a gyermek elhalálozása esetén pedig gyilkolásnak tekintetik. A vétkes első esetben a szándékosan elkövetett testi sértésre, második esetben pedig a gyilkolásra rendelt büntetéssel sujtatik. (L. ír. 351.) 279. Azok, akik valamely hét éven alóli gyermeket nem félreeső helyre teszik ki, egy hónaptól hat hónapig terjedő fogsággal és huszonhat leitől száz leiig megállapítható pénzbüntetéssel büntettetnek. Ha pedig a gyermek szülői, gyámjai vagy gondozói teszik ki. két hónaptól egy évig terjedő fogsággal és ötven leitől kétszáz leiig megállapítható pénzbüntetéssel fognak büntettetni. (L. fr. 252.. 253.) II. Kiokoruak elrablása. 280. Az, aki kiskorút ravaszsággal vagy erőszakkal elrabol, elcsábít, elrejt vagy elcserél, elrejtett vagy fölöttes hatósága, igazgatósága vagy gondozója által tartózkodásul rendelt helyről elköltöztet, egy évtől két évig terjedhető fogsággal büntettetik. (L. fr. 254.r 281. Az, aki tizenhat éven alóli leányt ravaszsággal vagy erőszakkal elrabol, a fogság legnagyobb mértékén büntettetik. Ha azonban a leány az elrablásba beleegyezett vagy ha szülői vagy gyámja hire-tudta nélkül elrablóját önként követte, az elrabló három hónaptól két évig terjedhető fogsággal fog büntettetni. (L. fr. 355., 356.) 282. Ha az elrabló az elrabolt leányt feleségül vette, őt csakis azok panaszára lehet üldözni, kik a polgári törvénykönyv szerint az ekként kötött házasság megsemmisítését követelhetik, és az elrablót csak a házasság megsemmisítése után lehet elitélni. (L. fr. 357.) 283. Az, aki tizenhat éven alóli személyt csábítás vagy erőszak utján azért rabol el, hogy azt koldulásra, kicsapongási foglalkozásra vagy más egyéb jövedelmeztetésre használja, fegyházzal büntettetik. (L. porosz 205.) III. A temetési törvények elleni vétségek. 284. (Az 1874. februárius 17-iki törvény által módosítva.) Azok, akik halottat az illetékes tisztviselő — elrendelt — felhatalmazása nélkül eltemetnek, tizenöt naptól egy hónapig terjedhető fogsággal büntettetnek anélkül, hogy az evvel kapcsolatos büntetésekre vagy vétségekre rendelt büntetések alól menekülhetnének. Ugyanezen büntetéssel sujtandók azok is, kik a korai eltemetésre szóló törvényeket és szabályzatokat bármi módon megszegik. (L. fr. 358.) 285. Az, aki valamely meggyilkolt vagy ütésekkel, sebesitésekkel megölt személy tetemét elrejtik, hat hónaptól két évig terjedhető fogsággal büntettetnek, anélkül, hogy az avval kapcsolatosan elkövetett más bűntett súlyosabb büntetése alól menekülne. (L. fr. 359.) 286. Három hónaptól egy évig terjedhető fogsággal és huszonhat leitől háromszáz leiig megállapítható pénzbüntetéssel büntettetik az, aki sírokat kifoszt vagy bármi módon megfertőztet, anélkül, hogy az ezen kifosztással kapcsolatosan elkövetett más bűntett súlyosabb büntetése alól menekülne.