Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 10. szám - A román büntető törvénykönyv. Folytatás - Megjegyzések a végrehajtási novella 20. §-ához

82. oldal. 10. szirti. bői kivehető volt, kézbesítette vagy kikézbesítése iránt intézkedett. Az árverés határnapján, ha a végrehajtást szenvedő az árverés kitűzését kérő végrehajtató követelését kifizette, vagy résztörlesztést teljesített, avagy vele egyezséget kötött s így ezen hitelező az árverés megtartását nem kívánta, az árverés •— bár az árverési hirdetmény szövegében a végrh. novella 20. §-ának rendelkezése lényegben bennfoglaltatott is — a többi hitelezők javára sem tartatott meg s az a praxis fejlődött ki s az a felfogás lett uralkodóvá a végrehajtatok és a bír. végrehajtók körében, hogy az árverés esak azon végrehajtató javára tartható meg, aki az árverés kitűzését kérte, a többi végrehajtatok javára csak akkor, ha az árverési hirdetményben névszerint csatlakozottnak lettek kimondva, vagyis, ha az árverés a többi hitelezők javára is kifejezetten el volt rendelve. Ennek a kérdésnek helyes és törvényszerű eldöntését tudomásom szerint a végrehajtatok közül senki sem kívánta a bíróságtól, pedig az árverési hirdetmény ellen beadandó előterjesztés esetén ezzel a kérdéssel foglalkozni a bíróságnak módjában áll s ez a kérdés van annyira fontos, hogy szükség esetén elvi jelentőségű határozattal is eldöntessék. De talán nincs is szükség elvi jelentőségű határozatra, mert a törvény szövege elég világosnak látszik, amely szerint az együttes foglalástól eltekintve, ha ugyanazon ingóságok többek javára le- vagy felülfoglalva lettek, az árverést, ha annak elrendeléseért csak egy végrehajtató jelentkezik is, a kivételektől eltekintve, mindazon végrehajtatok, foglaltatok és felülfog'altatók követelésének kielégítésére leéli elrendelni, akiknek javára az árverési hirdetmény kibocsátása napjáig a foglalás már foganatosíttatott s ebből következik, hogy a törvényes akadályoktól, kivitelektől és attól eltekintve, hogy ha az adós az összes végrehajtatok követelését nem rendezi — habár az árverés megtartását valamennyi hitelező nem is kívánja — az ingóságokat a kielégítési jogot nyert valamennyi hitelező javára el is kell árverezni. Igaz, hogy a végr. nov. 20. §-ának a gyakorlatban való ilyetén szigorú alkalmazása azt fogja eredményezni, hogy ha nem 2—3, hanem több hitelező van, akkor az árverésen lefolyandó vételárat az árverés kitűzési, hirdetési és közbenjárási dijak nagyrészt {elemésztik, mert köztudomású az is, hogy igen sokszor komoly árverelök hiányában az egyes értékes ingóságok, ha az árverést minden körülmények között meg kell tartani, a kikiáltási áron jóval alól adatnak el. az értékes ingóságok elkótyavetéltetnek s igen sokszor a leghihetetlenebb alacsony árak éretnek el s igy az egyes hitelezők tőke és járulékköveteléseire n i sem fog esni. Az egyes végrehajtatok eddig is nyilván azért nem ragaszkodtak az árverésnek a fent jelzett értelemben való megtartásához, mert követeléseik kielégítésére igen sokszor célravezetőbbnek tartották azt az utat, ha az adósnak módot nyújtanak s időt engednek arra, hogy az egyes végrehajtási ügyekben időközönként résztörlesztéseket eszközöljön, mert a lefoglalt ingóságoknak elárverezése esetén követeléseik fedezetet ritkán nyerne s ha más kielégítési alapot felfedezniük nem sikerül, követeléseik kielégítésére esetleg csak hosszú idő eltelte után kínálkozik kedvező alkalom, vagy követeléseik belátható időn belül be sem lesz hajtható. Az egyes végrehajtatok egyenként a legutóbbi esztendőkben tekintettel voltak az akut gazdasági és pénzügyi viszonyokra is s a törvény szigorának alkalmazását ezért sem forszírozták. De viszont elfogadható és indokként az is, hogy az az adós, akinek számosabb vagy igen sok hitelezője van s a követelések nagyobb összeget tesznek ki, az őt megrohanó hitelezők mindenikének képtelen lesz fizetéseket teljesíteni, vagy olyan egyezségre lépni, amelyet be is tudna tartani s az árverések folytonos elhalasztásával, ha fizet is; mégis csak a tönk szélére, vagy csődbe jut, mert a költségek oly nagy összegre emelkedhetnek, hogy tartozásait képtelen lesz rendezni s igy érdekében valónak látszik az, ha a többek javára le- és felülíoglalt ingóságok — amennyiben a hitelezők kielégítésére más előnyösebb megoldás nem kínálkozik — a végr. nov. 20. §-a értelmében az összes hitelezők javára elárvereztetnek. KÜLÖNFÉLÉK. = A polgári törvénykönyv. A polgári törvénykönyv javaslatának tárgyalására kiküldött külön bizottság f. hó 4-én Balogh Jenő igazságügyminiszter és Vadász Lipót államtitkár részvételével tartotta alakuló ülését. Balogh Jenő igazságügyminiszter üdvözölvén a bizottságot, javasolja, hogy a bizottság elismerése és hálája jeléül azon férfiú iránt, aki a magyar polgári törvénykönyv megalkotására irányuló munkálatokat megkezdte, idősebb Erdélyi Sándort kérje fel ezen bizottság elnöki tisztének elfogadására. A bizottság egyhangú élénk helyesléssel, közfelkiáltással megválasztotta elnökévé id. Erdélyi Sándort, aki beszédében vázolta a polgári törvénykönyv megalkotásának történetét. Utána Balogh szólalt fel újból. Jelzi, hogy gondoskodni fog arról, miszerint a bizottság tárgyalásait gyorsíró jegyezze és hogy a feljegyzések könyvalakban is megjelenjenek. A miniszter javaslatára a bizottság megválasztja helyettes elnökül és az egész tervezet általános előadójává Nagy Ferencet, a részletek előadóivá pedig a személy- és családjogra Heinrich Antalt és Illés Józsefet, a dologi jogra Blanár Bélát és Slezák Lajost, a kötelmi jogra Hantos Elemért és Niamesny Mihályt azzal, hogy ezen harmadik rész előadóinak számát a szükséghez képest ki fogja egésziteni, az öröklési jogra Darvai Fülöpöt, Kenedi Gézát é3 Jakablíy Elemért. Issekutz Győző, Nagy Ferenc és Blanár Béla hozzászólása után a bizottság elhatározta, hogy a tervezet általános vitáját e hónap második felében, a bizottság elnöke által később meghatározandó napon fogja megkezdeni. A részletes vitát a húsvéti szünetek után fogják megkezdeni. — „A kolozsvári kir. ítélőtábla gyakorlata végrehajtási ügyekben" cimü jogeset-gyűjteményre előfizetési felhívás. Lapunk állandó munkatársai: dr. Haíiegán Emil kolozsvári kir. törvényszéki biró és dr. Szitás Jenő dévai kir. törvényszéki albiró, kolozsvári kir. ítélőtáblának végrehajtási ügyekben keletkezett elvi határozatait és állandó gyakorlatát sok és neh3z utánjárással összeállították. Körülbelül 6—800 esetet közölnek. Nem kell külön hangoztatnunk, hogy e gyűjtemény bírónak, ügyvédnek, végrehajtónak mennyire nélkülözhetetlen. A munka jelenleg nyomás alatt van. Az előszót e munkához Fekete Gábor v. b. t. t., a holozsváii hir. Ítélőtábla elnöke volt kegyes megírni, amelyben a munkát a jogászközönségnek örömmel ajánlja. = A csődtörvény reformja. Az igazságügyminiszter ur tudvalevőleg a képviselőház 1913. évi december hó 5-én tartott ülésén kijelentette, hogy a csődtörvény reformjával is foglalkozik. A tervezet kidolgozásával megbízott sakember. dr. Schreyer Jakab fővárosi ügyvéd azt már el is készítette és az igazságügyminiszternek benyújtotta. A tervezet az eddigi állapottal szemben, gyökeres változtatásokat tartalmaz, amelyeknek célja: hogy a hitelezők egyforma kielégítésének elve minél Ualátyósabbafi érvényesüljön ; hogy a csödügy gyors lebonyolítása elömo.:diltassék és hogy a csődeljárás folytán felmerülő költségek a lehetőségig leszállittassanak. Ezekből az alapelvekből indulva ki, a tervezetet a privilegizált hitelezők kategóriáit redukálja, a támadójogot pedig a szigorítás alapján módosiija. Semmiseknek mondja ki mindazokat a biztosítási és elégitési végrehajtásokat és zárlatokat, amelyek a közadós ingó, vagy ingatlan vagyonára a csőd megnyitását megelőzőleg 30 napon belül foganatosíttattak, valamint közadósnak mindazon jogcselekményeit, amelyek által ugyanezen időn belül bármely hitelezője a csődtömeghez tartozó vagyonra olyan biztosítást nyer, amelyhez korábbi jogügylet által jogosítva nem volt. Eltörli a felszámolási eljárást, ami által nemcsak hogy gyorsabb lesz a csődügy lebonyolítása, hanem annak költségei is tetemesen mérsékelteinek, mert a költségek egy jó ötödrésze a felszámolási eljárásból származik. A követelések az osztályozási és felosztási tervben nyernek megállapítást mindazokkal a biztosítékokkal, amelyeket a felszámolási eljárás keretében meg lehet adni. Egyik további gyökeres ujitása a tervezetnek az, hogy a csődügyekben való eljárást nem a törvényszékek, hanem a járásbíróságok hatáskörébe utalja. Ezáltal a csődügyek gyorsabb és olcsóbb lebonyolítását már csak azért is reméli, mert a járásbíróságnál való eljárás egymagában rövidebb, az érintkezés a bíróság és a felek között közvetlenebb és az ellenőrzés és felügyelet is hatályosabb lehet. Ennek folyórnányaként elejti a tervezet a csődbiztosi intézményt, amely a gyakorlatban különben sem vált be. A bejelentéseket a tervezet szerint nem a bíróságnál, hanem közvetlenül a tömeggondnoknál kell eszközölni és ahhoz semminemű formaság sem kívántatik meg, aminek legközvetlenebb következménye az, hogy az egyes hitelezőket e cimen többé költség terhelni nem fogja. Kiváló súlyt fektet a tervezet arra, hogy a hitelezők autonómiája egészséges alapon jusson kifejezésre és intézkedéseket tartalmaz arra nézve, hogy a valódi hitelezők valódi többségének akarata érvényésüljön. Ezen elv következménveként tágítja a tömeggondnokkal szemben a csődválasztmány hatáskörét, különösen ami a tömeghez tartozó vagyon kezelését és értékesítését illeti s megadja hitelezőknek azt a feltétlen jogot, hogy 1 a vagyonkezelés egyes ágaira külön vagyonkezelőt minden kor-