Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 10. szám - A román büntető törvénykönyv. Folytatás - Megjegyzések a végrehajtási novella 20. §-ához

10 szám. Erdélyrésai Jogi Közlöny Az örökösödési nyilatkozatoknál túlnyomó részben a tárgybeli tévedést lehet előtérbe állítani s ekkor az indokbeli tévedés nem állja útját a megtámadásnak.10 (Folytatjuk.) X 9 román büntető türuényhBnyv. f Kihirdettetett 1865. május 1-én. módosíttatott a 1874. februárius 17-én, 1882. íebmárius 21-én, 1893. május 28-án, 1894. februárius 15-én és 1895. május 4-én kelt törvényekkel). Fordította s a kereskedelmi törvénynek a csődre vonatkozó büntető határozataivá! kiegészítette : Léhmann Róbert jog- és államtudományok tudora, ügyvéd, törvényszéki hites tolmács és keresk. akadémiai nyug. tanár, (Folytatás.) 271. (Az 1874. februárius 17-iki törvény által módosítva.) A fogság legnagyobb mértékével büntettetik az érvényes házasságának felbontása előtt uj házasságra lépő személy. Ugyanígy büntettetik az a nem házas személy is, aki oly valakivel köt házasságot, kiről tudja, hogy házas. Ez a büntetés arra a lelkészre vagy polgári állományi tisztviselőre is alkalmazandó, ki tudva, hogy az egyik fél házas ennek házasságkötésénél közreműködik. (L. fr, 341.) Hatodik szakasz. Törvénytelen letartóztatások; személyek elzárása s az egyéni szabadság elleni merényletek. 272. (Az 1874. februárius 17-iki törvény által módosítva.) Két évi fogsággal büntettetik az, aki az illetékes hatóság rendelete nélkül és a törvényrendelte vagy engedélyezte személyletartóztatási eseteken kivül valamely más vétség elkövetésének célzata nélkül valamely személyt elfog, letartóztat vagy zár alá helyez Ugyanezen büntetéssel sújtandó az is, aki valamely személy letartóztatásának, bezáratásának vagy zár alá helyezésének végrehajtására lakhelyet adott. (L. fr. 341.) 273. Az előbbi cikkben jelölt jogsértés fegyházzal büntettetik, ha: 1. az áldozat letartóztatásából vagy az elzáratása idején vele való elbánásból súlyos testisértés keletkezett vagy kínzásnak vettetett alája; 2. a zár alatt tartás egy hónapot meghaladott; 3. a bűntett törvényes vagy természetes felmenő ágbeli rokon ellen követtetett el; 4. a letartóztatás vagy zár alá helyezés álegyenruházatban, álnév alatt vagy a közhatóság utánzott rendeletével eszközöltetett és 5. a letartóztatott vagy zár alá helyezett egyén halállal fenyegettetett. (L. fr. 344.) 274. A büntetés egy hónaptól egy évig terjedő fogságra szállítható, ha a 272. cikkben emiitett vétségek elkövetői a letartóztatott, bezárt vagy zár alá helyezett személyt az ellenük való pereljárás megindítása előtt a letartóztatástól, bezáratástól vagy zár alá helyezéstől számitandó tizedik nap telte előtt szabadon bocsátották. (L. fr. 345.). Hetedik szakasz. Gyermek elvétele vagy polgárállományi bizonyítékainak megsemmisítése avagy léte pellengéresitésére vonatkozó büntettek és vétségek, kiskorúak elrablása, a temetési törvények elleni törvénysértések. I. Gyermek elleni büntettek és vétségek. 275. Az, aki gyermeket elrabol, elrejt, eltitkol, más gyermekkel elcserél vagy nem szülő nőtől való gyermeket ettől szülöttül becsempész, fegyházzal fog büntettetni. Ez a büntetés azokra is alkalmazandó, kik valamely gyermek eltartásával megbízva azt a visszakövetelésre jogosított személyeknek elő nem adják. (L. fr. 345.) 276. (Az 1874. februáriás 17-iki törvény által módosítva.) Az a valamely gyermek születésénél segédkező személy, ki a polgári törvénykönyvben rendelt nyilatkozatot az ugyanezen törvény szerinti időben megtenni elmulasztja, tizenöt naptól hat 10 A tévedés miatti megtámadás különösen akkor lesz aktuális, ha több végrendelet azonos öröklési alapnak vétetvén, az örökös által nem ismert végrendeletben foglalt részesítés is visszautasitottnak lenne tekintendő. Pl. az első végrendelet korlátozást tartalmaz, mely miatt az örökös visszautasít s a később előkerülő utóbbi végrendelet e korlátozást elejti. (Főelöad. 148a I.) I hónapig terjedhető fogsággal és huszonhat leitől háromszáz leiig megállapítható pénzbüntetéssel fog büntettetni. Ugyanígy büntettetik az is, ki újszülött gyermeket találván, azt az átvételével és gondozásával megbízottaknak át nem adja. Az, aki valamely gyermeket találván, ennek felnevelésével megbízatni óhajt, köteles erről az illetékes gyámhatóságnál vagy városi hatóságnál írásba foglalt nvilatkozatot benyújtani. (L. fr. 346., 347.) 277. Azok, akik valamely hét éven alóli gyermeket félreeső ! helyen kitesznek, valamint azok is, akik azt rendelik, a rendelet ! teljesítése esetén csakis ezen tényért hat hónaptól két évig terj jedhetö fogsággal és huszonhat leitől háromszáz leiig megállapítható pénzbüntetéssel büntettetnek. Ha pedig a gyermek szülői, gyámjai vagy gondozói teszik ki vagy rendelik a kitevést. a büntetés egy éven felüli fogság és ötven leitől ötszáz leiig megállapítható pénzbüntetés lesz. (L. fr. 349., 350.) (Folytatjuk.) XlHepgyzeseli a végrehajtási nosella ZD. §-ólioz. Irta: Dr. Nóvák Béla. A végr. nov. 20. §-át eddig a gyakorlatban ezen törvényszakasz rendelkezéseinek megfelelően vagy egyáltalában nem, vagy nagyon ritkán alkalmazták. Most, minthogy a bpesti kir. tszék elnöke egy rendeletet bocsátott ki, amelyben az 1(.)0S. évi XLI. te. 20. §-ának szigorú és pontos alkalmazását rendeli el, nem lesz érdektelen, ha a régi novella jelzett szakaszához egy pár megjegyzést fűzünk. A végrehajtási eljárásról szóló 1881; évi LX. t.-e. 120. §-a hatályon kivül helyeztetvén, helyébe a régi novella 20. §-ának rendelkezése lépett, tízen §. lényegében azonos a régi szakasszal, azonban részletesebb és taxativ felsorolást tartalmaz arra vonatkozólag is, hogy az első bekezdésben irt rendelkezés milyen esetben nem nyer alkalmazást. A régi novella 20. §-ának fontosabb része a következőképpen hangzik: „Több végrehajtató találkozása esetében, valamint akkor is, amikor ugyanazok az ingóságok lefoglalva és felülfoglalva vannak: az árverést — habár annak elrendeléseért csak egy végrehajtató jelentkezik is — amennyiben a törvény kivételt nem tesz, mindazon végrehajtatok, foglaltatok és felülfogíaltatók követelésének kielégítésére kell elrendelni, akiknek javára az árverési hirdetmény kibocsátása napjáig a foglalás már foganatosíttatott. Ezen rendelkezés nem nyer alkalmazást: 1. ha a végrehajtató vagy felülfoglaltató követelése megszűntét bejelentette ; 2. ha a végrehajtást szenvedő a követelés megszűntét postai feladó-vevénnyel vagy más okirattal igazolta ; 3. hivatalból foganatosítandó végrehajtás esetén kívül, ha a végrehajtató vagy felülfoglaltató a foglalástól számított egy éven belül árverést nem kért stb." Eddig a gyakorlatban a régi novella 20. §-a nagyrészt csak abban az esetben alkalmaztatott, ha a végrehajtást egyidejűleg többek javára — több végrehajtató találkozása esetén — foganatosították. Ha ugyanazon ingóságok különböző időben többek javára lefoglalva vagy felülfoglalva lettek, az árverést rendszerint csak azon végrehajtató vagy végrehajtatok javára rendelték el egy árvérési hirdetményben, aki vagy akik az árverés elrendelését és kitűzését kérték. Az 1881. évi LX. t.-c. 120. §-ának az volt és az ennek helyébe lépő régi novella 20. §-ának a célszerűségi szempontokon kivül is az az intenciója, hogy az adós, akinek ingóságait több hitelezője le- vagy felültoglalta, egy árverés árán szabaduljon a zaklatástól és költségektől, mert hiszen, ha minden egyes végrehajtási ügyben külön-külön, különböző napokra tűzetnék ki az árverés, a folytonos zaklatástól eltekintve, az árverés kitűzési-, kézbesítési-, hirdetési költségek és közbenjárási dijak horribilis összeget tennének ki. így pl. ha egy adósnak 20—30 hitelezője van — ami a mostani rossz pénzügyi és gazdasági viszonyok közt nem is olyan ritka eset — csak az egyes végrehajtási ügyekben külön-külön kitűzött árverés kitűzési dijak mintegy 600 koronát tesznek ki, hát még hol vannak a közbenjárási dijak? Miként már emiitettük, az eddigi gyakorlat szerint, ha egy végrehajtató az adós ellen olyan ingóságokra kérte az árverés kitűzését, a melyek már többek javára le- vagy felültoglalva lettek, a bírósági végrehajtó legtöbb esetben csak ezen végrehajtató javára, csakis a kért végrehajtási ügyben tűzte ki az árverést, de az árverési hirdetményt azon végrehajtatóknak is, akiknek neve az alapfoglalási jegyzőkönyv felülfoglalási záradékai-