Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 10. szám - A bírói pótlék

VII. évfolyam. 10. szám. Kolozsvár, 1914. március 8. EnDELYRESZI 3061 KÖZLÖNY R KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK HRTHROZRTTRRRVRL A KOLOZSVÁRI, MAROSVÁSÁRHELYI, BRASSÓI ÉS NAGYSZEBENI ÜGYVÉDI KAMARÁK ÉS AZ ORSZ. ÜGYVÉDSZÖVETSÉG KOLOZSVÁRI OSZTÁLYÁNAK HIVATALOS LAPJA Főmunkatársak: Dr. Biró Balázs, ügyvéd, Dr. Pordea Gyula, ügyvéd. Dr. Tóth György, kir. törv.-széki birő. Szerkesztő és kiadó: Dr. Papp József, ügyvéd, a Kolozsvári Ügyvédi Kamara elnöke, Kolozsvár sz. kir. város tb. főügyésze. Rovatvezetők: Dr. Szitás Ji'ttő és Dr. Stefáni Károly. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolocsvár, Deák Ferenez-utcza 42. szám. Megjelen minden vasárnapon. Félévre.... 8 kor Negyedévvé!... 4 kor.*** Kéziratok bérmentve a szerkesztőséghez. Előfizetések s hirdetések a tiaiáhirataihoz Mja**-** intézi ndők. TARTALOMJEGYZÉK : A birói pótlék. Egy biró. — Az örökség birtokbavételéről. (Optkv. 797—824. §§. — T. II. 1843—1872.) Irta: Dr. Tóth György. (Folytatás). — A román büntető törvénykönyv. Fordította s a kereskedelmi törvénynek a csődre vonatkozó büntető határozataival kiegészítette : Léhmann Róbert jog- és államtudományok tudora, ügyvéd, törvényszéki bites tolmács és keresk. akadémiai nyűg. tanár. (Foly.). — Megjegyzések a végrehajtási novella 20. §-ához. Irla : Dr. Novak Béla. KÜLÖNFÉLÉK. MELLÉKLET: Jogesetek !.£ia. — Elvi jelentőségű határozatok a kolozsvári és marosvásárhelyi kir. Ítélőtábláktól. HIRDETÉSEK. X íl bírói pétiéit. Az 1868: IV. l.-c. 8—lo. §-ai rendkívül szigorú szabályokat tartalmaznak arra nézve, hogy a biró milyen tisztségeket, állásokat nem viselhet és milyen javadalmakat nem élvezhet. Kimondják ezek a szabályok azt, hogy a biró nem lehet egyszersmind országgyűlési képviselő, gyakorló ügyvéd vagy ügynök, tanár vagy tanító, nem viselhet más akár állami, akár törvényhatósági, vagy községi valóságos, vagy tiszteletbeli hivatalt, nem folytathat kereskedést, vagy iparüzletet, vagy bármi oly foglalkozást, mely a birói hivatal függetlenségével össze nem fér, vagy mely által hivatalos kötelességei teljesítésében gátoltatnék s nem lehet valamely politikai folyóiratnak sem tulajdonosa, sem kiadója, sem szerkesztője. Kimondják ezenkívül azt is, hogy a biró sem fogadhat el magánosoktól sem nyugpénzt, sem bármi néven nevezhető adományt vagy javadalmazást s ha ilyenre birói hivatalra lépte előtt nyert jogot, tartozik erről hivatalának elfoglalását megelőzőleg lemondani. Nem kevésbbé szigorúak azok a rendelkezések, amelyek szerint a biró nem lehet tagja valamely politikai vagy munkásegyletnek, illetőleg gyülekezetnek s amelyek szerint nem lehet valamely, az állam által segélyezett vagy biztosított vállalat engedményének tulajdonosa, sem más részvényes-, kereskedelmivagy ipartársulat elnöke, igazgatója, vagy ily társulatok igazgatótanácsának vagy felügyelő-, vizsgáló-, számoltató-bizottmányának tagja, sem bárminő, habár csak ideiglenes és fizetés nélkül működő közege. Gyámságot vagy gondnokságot is, a mellyel vagyonkezelés, számadás, vagy hatóságok előtti képviseletet van egybekötve, a biró csak az esetben viselhet, ha a gyámság vagy gondnokság őt a törvénynél vagy végrendeletnél fogva illeti. Mindezek a szabályok azt célozzák, hogy a biró a társadalommal szemben is függetlenittessék. A törvényhozó ugyanis abból a helyes gondolatból indult ki, hogy a birói függetlenséget nemcsak a kormányhatalommal, hanem a társadalommal szemben is megfelelő védbástyákkal kell ellátni, mert ennek elmulasztása épen annyira érinti az Ítélkezés szabadságát, mintha a kormányhatalommal szemben védtelenül hagyatnék. Ezért a magunk részéről szükségesnek tartjuk, hogy ezek a rendelkezések a készülő igazságügyi szerveze'i törvénybe átvétessenek. Most ugyanis ugy halljuk, az igazságügyminiszteriumban — többek között — egy törvényjavaslaton dolgoznak, amelyek a jelenleg szétszórtan levő szervezett törvényeket egységes rendszerbe foglalja össze. Az előadói tervezete a javaslatnak még nem tétetett ugyan közzé, de azért a napisajtó egy része erős támadást intéz a minisztérium ellen, mert ebbe a javaslatba a birák magánfoglalkozási körének erős megszorítását ismét belefoglalni kívánja. A mi gondolatunk szerint az eddigi rendszer teljes egészében fentartandó lenne. S mert fentartandó, épen azért gondolkozni kell azon, hogy a birák némikép anyagdag kárpótoltassanak azon veszteségekért, amelyeket azáltal szenvednek, hogy magán foglalkozási körük a lehető legszűkebbre lesz továbbra is szorítva. A mi elvünk az. hogy a társadalomtól is független birák fizetési) legalább is akkora legyen, hogy a birák a mindennapi élet gondjaitól teljesen mentesüljenek s ez által egész erejüket a birój hivatásuknak szentelhessek. .Megelégedett birói kart akarunk. Olyat, amelynek tagjait nem zavarják a mindennapi élet anyagi gondjai; olyat, amelynek tagjai közt egyetlen se akadjon, akinek nélkülöznie kell a jogi irodalom legújabb müveit, csak azért, mert ha ily célra pénzt adna ki, az a pénz olyan lenne, melyet a családja mindennapi kenyerén takarít meg. A birói karnak ilyen helyzetbe hozása azonban rendkívül nagy anyagi áldozatot igénye). Államháztartásunk ezt a jelenben nem birja ki. Bármiképen gondolkoznának is, fedezetet ily mérvű fizetésrendezésre ez idő szerint, a polgárok erősebb megterhelése nélkül, találni nem lehet. Ezért más módokon kell gondolkozni. Olyan megoldásra lenne szükség, amely egyfelől a birákon is jelentősen segít, másfelöl pedig könnyen fedezhető. Ilyen megoldás lenne a nyugdíjba be i em számitható birói pótlék behozatala. Ennek legalább 1000 K-nak kell lennie. Ezt az összeget mindenki a birói kinevezéssel szerezné meg s mindaddig élvezné, amig ítélőtáblai tisztet teljesít. Élvezné tehát ugy a IX. fizetési osztályban levő albiró, mint a kir. Curia elnöke. Ennek a pótléknak %z anyagi előnye mellett volna egy másik jó oldala is. És pedig az, hogy erősítené a testületben az egyenlőség érzetet, mert a legfelső bírákat is figyelmeztetné arra, hogy ők épen olyan jogszolgáltatók, mint a járásbíróságnál működő azok az albirák, kik a tömegnapok gyönyöreit kénytelenek élvezni. Ezen célra kb. 4,000.000 kor.-ra lenne szükség. Ez annyira csekély összeg, hogy könnyen előteremthető. Ki kellene mondani ugyanis, hogy büntető ügyekben az a sértett álló magánjogi igényt érvényesít, az az igényelt összegnek megfelelő Ítéleti illetéket leróni köteles. Ki kellene mondani azt is, hogy a fömagánvádra üldözendő büntető ügyekben a magánvádló mindennemű bélyegköteles. Ekkép egy tekintélyes összeg fedeztetnék. S ha ehhez hozzávesszük azt az összeget, amelyik a telekkönyvi bejegyzések 7/io7o illetékének 7io%-ára való felemelésével folyna be, azt hisszük, a teljes fedezet eléretnék. Ajánljuk ezt a gondolatot az igazságügyminiszter figyelmébe. Egy biró.